Egy gyors autóban a felfüggesztés nemcsak az út egyenetlenségei hatékony elnyelésére szolgál, hanem dinamikát és irányíthatóságot is biztosít. Fő célja a kerekek szoros és állandó érintkezésének biztosítása az úttal. A felfüggesztési paraméterek, amelyek lehetővé teszik az úttal való maximális érintkezést, három csoportra oszthatók. Először is a csillapítás, i.e. a felfüggesztés azon képessége, hogy ellenálljon a kerekek rezgéseinek, miután ütéseken áthaladt. Másodszor, a kinematika biztosítja a kerék optimális helyzetét az úthoz képest. Harmadszor, a függőleges és a szögmerevség kombinációja, amely lehetővé teszi a terhelés elosztását a kerekek között minden vezetési módban.
Felfüggesztés csillapítás
A felfüggesztésben a lengéscsillapító funkciót lengéscsillapító végzi. Célja, hogy leküzdje a rugó éles kiegyenesedését, miután ütéseken áthaladt. Ez a kerék ismételt visszapattanásához vezethet az útfelületről, hogy az elláthassa funkcióit – az autó stabilitásának és irányíthatóságának biztosítása érdekében. Mik a lehetséges árnyalatok itt?
Minél merevebb a rugó és minél nehezebb a jármű rugózatlan tömege, annál hatékonyabbnak kell lennie a lengéscsillapítónak. De a lengéscsillapítók, amelyek ugyanolyan erőt hoznak létre és ugyanolyan "merevséggel" rendelkeznek, teljesen másképp működnek lassú felfüggesztésnél. Mert eltérőek a jellemzőik. Egy esetben a kezdettől fogva élesen növekszik, a végén pedig enyhén lejtős lehet. Más lengéscsillapítók progresszív karakterisztikával rendelkeznek: a sebesség növekedésével az erő lassan növekszik, majd egyre élesebben.
Mit kell előnyben részesíteni
A progresszív lengéscsillapítók lehetővé teszik, hogy az autó „nem veszi észre” a kis ütéseket, és jól működik a nagyokon. De a hosszú úthullámokon a felhalmozódás sem kizárt. Velük az autó „sűrűvé” válik, részletesen megismétli az útprofilt, és jobban reagál a minimális kormánymozdulatokra.
Felfüggesztési kinematika
A kinematikával sokkal bonyolultabb a helyzet. Úgy tűnik, nem mindegy, milyen pályán mozog a kerék a felfüggesztés során – önmagával párhuzamosan vagy kissé eltérve? Kiderült, hogy nem.
A rossz kinematika irányíthatóságra gyakorolt hatásának csökkentésének legradikálisabb módja a merevség merevségének és a felfüggesztés útjának csökkenése. Ha az összenyomás és a visszapattanás során a kerékbeállítási szögek nem változnak optimálisan, akkor hagyja, hogy ezt kisebb tartományban tegyék. Ezeket a hagyományos módon érik el – rövid és merev rugók és speciálisan kiválasztott lengéscsillapítók felszerelésével. Ezt követően a hasmagasság csökken, és a kerekekre nehezedő terhelés újraeloszlása gyorsításkor, fékezéskor és kanyarodáskor. Ez egy újabb lépés a jobb kezelhetőség felé.
A felfüggesztés "meghúzással" történő véglegesítésekor fontos megjegyezni, hogy nem csak a rugóknak kell mereveknek lenniük. Rosszak a "takonyos", hajlékony csendes blokkok, amelyek lehetővé teszik a kerekek önkényes mozgását minden irányban. Általában poliuretánra vagy merev acél gömbcsuklók beépítésével váltanak át.
Az elsőkerék-hajtású autók első felfüggesztésének hangolásakor kötelező eljárás a szabványos nyújtás cseréje. Aktuális, ha a szabványos gumikat alacsony profilú gumikra cserélik, amelyek jobban tapadnak az aszfalthoz. Mellesleg a hátsó felfüggesztésbe hosszabbítók vannak beépítve, és megerősítik a központi gerenda és a karok kapcsolatát. Miután a felfüggesztés elnyerte a "multi-link" funkcióit: az ív mentén történő mozgáskor terhelt külső kerék kissé elfordul a kanyarral ellentétes irányba.
A felfüggesztés ezen változtatásait követően új kerékbeállítási szögek állnak rendelkezésre. A görgőt megnövelik, a hátsó kerekeket pedig „házba” helyezik, így negatív dőlésszöget adnak nekik – ez javítja a kanyarstabilitást.
Mi az a szögmerevség
Ez az autó azon képessége, hogy ellenálljon a szögrezgéseknek.
Képzeld el azt a pillanatot, amikor belépsz a kanyarba. A vezető elfordítja a kormánykereket, a centrifugális erő elkezd hatni az autóra, elhajlítva a mozgás pályáját. Ez gördülést okoz, és növeli a külső kerekek terhelését. De melyik, elöl vagy hátul? Kiderül, hogy a további terhelést a kerék veszi fel, amelynek felfüggesztése nagy szögmerevséggel rendelkezik.
A gép stabilitása és irányíthatósága szempontjából ennek nagy jelentősége van. Minél jobban nyomja a kereket az úthoz a felfüggesztés, annál nagyobb oldalirányú erőt fejt ki. Képzeljük el, hogy a kanyar korlátoz, nagy sebességgel halad el. Az úttal való tapadást elsősorban a maximális terhelésű kerék veszíti el. Ha az első tengelyen van, akkor sodródás következik be – az autó egyenesen megy. Ha hátul van, elkerülhetetlen a csúszás.
Ha a felfüggesztést stabilizátorokkal erősíti meg, ügyelnie kell a merevség megfelelő arányára. Ha a hátsó túl erősnek bizonyul, az autó "élessé" válik – nem lesz könnyű megtartani a pontos pályát a kanyarban. A fordított helyzet egy kicsit jobb: az erősen megerősített első stabilizátor elriasztja az autót attól, hogy bárhol elforduljon.
