Az emberek gyakran összezavarodnak a túlfeszültség-védők és a hálózati csíkok közötti különbséggel kapcsolatban, és ez teljesen érthető. Nagyon hasonlóan nézhetnek ki egymáshoz, és a túlfeszültségvédő kivezetések ugyanúgy néznek ki, mint a hagyományos kivezetések. A "túlfeszültségvédő tápcsíkokként" leírt termékek sem segítenek a dolgon.

Bár működésükben kétségtelenül vannak átfedések, e két eszköz között lényeges különbségek is vannak. A rossz választás potenciálisan károsíthatja vagy tönkreteheti otthoni elektronikáját. Nézzük tehát részletesebben a túlfeszültségvédő vs. hálózati szalag kérdést.

A hálózati szalag olyan elektromos aljzatokat tartalmaz, amelyek egy konnektorból több eszközt is képesek táplálni.

Szinte minden otthonban van legalább egy konnektorcsík, amely egy szabványos fali konnektorba van csatlakoztatva. A tápcsíkok kettőtől akár egy tucatnyi további konnektort is biztosíthatnak, és szinte mindenhol hasznosak – a konyhától az irodán át a műhelyig. Egyre népszerűbbek az USB-s tápcsíkok, amelyek a hagyományos aljzatok mellett USB- vagy USB-C-csatlakozókat is tartalmaznak a telefonok és táblagépek töltésére. Egy megfelelően minősített kültéri konnektorcsík akár az udvaron is használható.

A konnektorok, amelyekhez semmi sincs csatlakoztatva, nem használnak áramot, amikor a falba dugják őket, így nincs szükségük önálló be- és kikapcsolóra, bár némelyikük rendelkezik ilyennel. Lehet, hogy rögzítő konzolokkal is rendelkeznek, hogy a falba csavarozhatók legyenek, és a nagy teherbírású tápcsíkok vastag gumiba burkoltak lehetnek, amelyek ellenállnak a kemény munkaterületi környezetnek.

A túlfeszültség-védők gyakran ugyanúgy néznek ki és működnek, mint a hálózati szalagok, de ezek is védelmet nyújtanak a túlfeszültség ellen.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a boltokban és az interneten kapható túlfeszültségvédők többsége ugyanúgy néz ki, mint a hagyományos tápcsíkok. Mit tud tehát egy túlfeszültségvédő, amit egy egyszerű hálózati szalag nem? Lényegében megvédi az elektromos és elektronikus berendezéseket a túlmelegedéstől és az áramkörök kiégésétől, amelyek egy túlfeszültség következtében keletkezhetnek.

Mi is pontosan az a túlfeszültség? Az áramingadozás az elektromos áramellátás hirtelen megugrása. Két gyakori oka van:

• Villámcsapást okozó elektromos vihar. Nem kell, hogy közvetlenül a lakást érje a villámcsapás, mivel a helyi elektromos hálózatba történő bármilyen csapás is okozhat hirtelen feszültségnövekedést.
• Hiba a tápellátás végén. Bár az áramszolgáltatók keményen dolgoznak az áramáramlás kiegyensúlyozásán, meglepően gyakran előfordulnak feszültségtüskék.

Ezen események bármelyike bármikor bekövetkezhet, és gyakrabban fordulnak elő, mint azt sokan gondolnák. Egy túlfeszültségvédő ártalmatlanul a földre küldi ezt a többletáramot. Egy védtelen konnektor nem teszi ezt meg, így az ahhoz csatlakoztatott elektronika sérüléseknek van kitéve.

Sok modern hálózati csatlakozót túlfeszültség-védelemmel építettek be – de nem minden hálózati csatlakozó túlfeszültség-védő.

A fogyasztói piacon kapható túlfeszültségvédők többsége egyben hálózati szalag is. Néhány hálózati szalag beépített túlfeszültség-védelemmel rendelkezik, de sok nem. Ezért fontos, hogy a vásárlás előtt be tudja azonosítani, hogy melyik melyik.

A háztartási konnektorok mellett sok túlfeszültségvédő rendelkezik telefon-, modem-, ethernet- vagy koaxiális kábelek számára kialakított csatlakozókkal, hogy az ilyen típusú berendezéseket is megvédje. Ezek az extra kivezetések nem találhatók meg a normál tápcsíkokon, így jelenlétük az egyik egyszerű módja annak, hogy a túlfeszültségvédőket megkülönböztessük a tápcsíkoktól.

A termék külsején hasznos jelölések is lehetnek. Mindkét típusú eszköznek rendelkeznie kell UL-listával a biztonság érdekében, de a szabványok eltérőek. Az "UL 1449" felirattal ellátott hálózati csap egy túlfeszültségvédő. Néha azonban ezek a számok nincsenek feltüntetve. Egy túlfeszültségvédő készüléket túlfeszültségvédelmi eszközként (SPD) is fel lehet címkézni, de erre nincs törvényi előírás a gyártók számára.

Az egyetlen dolog, amivel minden túlfeszültség-védőnek rendelkeznie kell, ami a hálózati szalagoknak nem, az a Joule-érték, amely megmutatja, hogy egy eszköz mekkora energiát képes maximálisan elnyelni. Ennek a címkének vagy magán a túlfeszültségvédőn, vagy a csomagolásán kell szerepelnie. Ha nincs rajta a Joule-érték, akkor nem túlfeszültségvédő.

A túlfeszültségvédők sem mindig hasonlítanak a hálózati csatlakozóelemekre, és nem is mindig úgy működnek, mint a hálózati csatlakozóelemek.

A túlfeszültségvédő hosszabbító vagy áthelyezhető tápcsap a legelterjedtebb típusa ezeknek az eszközöknek, és helyről helyre áthelyezhető. Azonban nem minden túlfeszültségvédő eszköz hordozható, hiszen léteznek olyan túlfeszültségvédő konnektorok is, amelyeket a falba szerelnek. Vannak 1. és 2. típusú túlfeszültség-védők is, amelyeket úgy terveztek, hogy egy egész épületet védjenek az egyetlen rögzített helyről érkező feszültségcsúcsok ellen.

Az 1. típusú SPD-k külső eszközök, gyakran a villámhárítók tövében találhatók. Nagyon magas szintű védelmet nyújtanak, és lakóhelyeken is felszerelhetők, de magas áruk miatt ez ritkán fordul elő. A kedvezőbb árú 2. típusú SPD-ket a lakásban, a megszakítószekrény kiegészítéseként szerelik fel. Ez utóbbi a legelterjedtebb típusú egész házra kiterjedő túlfeszültségvédő.

A hagyományos hálózati szalagok általában olcsóbbak, mint a túlfeszültségvédők.

A költség tényező lehet a hálózati szalag és a túlfeszültségvédő vásárlásának mérlegelésekor. Az alap tápszalag egy egyszerű eszköz, és gyakran olcsóbb, mint egy hasonló túlfeszültségvédő. Ennek ellenére az olcsó elektromos túlfeszültségvédők széles körben kaphatók, és általában nem kerülnek sokkal többe, mint a védtelen hálózati csíkok.

A tartósság és az, hogy milyen gyakran kell cserélni a hálózati csíkokat vagy a túlfeszültségvédőket, szintén tényezők. Hacsak nem történik túlterhelés, rövidzárlat vagy fizikai sérülés egy közönséges hálózati szalaggal, megfelelő gondoskodással akár évekig is kitarthat (de a legtöbb otthonban átlagosan 3-5 év az élettartam). Ugyanez igaz a túlfeszültségvédőre is normál használat mellett.

Egy villámcsapás vagy áramszünet után azonban a túlfeszültségvédő kiéghet. Ez megtörténhet egyetlen incidens után, de akár több is lehet. A túlfeszültségvédő jelzőfénye jelzi, hogy még működik-e vagy sem, és rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a lámpa nem világít, akkor a túlfeszültség-védőt ki kell cserélni.

A fontos vagy drága elektronikus eszközöket a biztonság kedvéért érdemes túlfeszültségvédőre csatlakoztatni.

Hogy lezárjuk a túlfeszültségvédő vs. hálózati szalag vitát, tekintsük át az alapokat. A hálózati szalag egy mód arra, hogy több elektromos vagy elektronikus eszközt csatlakoztassunk egyetlen konnektorba, és ez minden, amit csinál. A túlfeszültség-védő hasonlóan több elektromos aljzatot kínál, de megvédi a csatlakoztatott dolgokat a hálózati tüskéktől.

Mivel különböző alkalmazási területük van, a túlfeszültségvédő nem feltétlenül jobb, mint a hálózati szalag, vagy fordítva. Sok hétköznapi tárgy, például lámpák, telefontöltők és hangszórók kevésbé érzékenyek a túlfeszültségre, és csatlakoztathatók egy egyszerű hálózati szalaghoz. Ezzel szemben rengeteg háztartási készüléket soha nem szabad konnektorba vagy túlfeszültségvédőbe dugni.

A számítógépeket és laptopokat, a tévéket és más érzékeny elektronikai eszközöket a másodperc töredéke alatt tönkretehetik az áramütések, ezért érdemes ezeket túlfeszültségvédőre csatlakoztatni. Ha figyelembe veszi a védett berendezés értékét, egy minőségi túlfeszültségvédő megér egy befektetést.