A magánház fűtési rendszere, valamint a melegvíz-ellátás rendszere a saját háza építésének néhány fő eleme. Nézzük meg, hogyan tudja működésre bírni a fűtési rendszert, ha az autonóm, és nem kapcsolódik a központi fűtési rendszerhez. Ebben a cikkben egy magánlakás fűtési rendszerét elemezzük szemléltető képekkel, kitérünk a fűtési rendszer tervezésének és telepítésének szakaszaira, az előnyökre és hátrányokra.

Alapvető feltételek

• A hőátadó közeg. Így nevezik a fűtési rendszerben keringő folyadékot. Ezt a folyadékot a kazán melegíti. A keringtetett folyadék egy bizonyos hőmérsékletre felmelegedve belép a helyiségbe, ahol leadja a hőt. Ilyen folyadékként vagy vizet, vagy fagyálló folyadékot (etilénglikollal kevert víz, amely megakadályozza a fagypont alatti hőmérsékleten való megfagyást) használnak
• Az áramkör a fűtési rendszerben – Zárt hurkú rendszer csövekkel, amelyeken a hőátadó közeg átfolyik. Ide tartoznak a következők is: kazán, csatlakozó berendezések, szivattyúk, szelepek, dobok stb.д.
• Egyenáram (löket) – Az áramkör minden eleme a melegvíz-áramlás irányában a kazántól a radiátorig
• Visszatérő áramlás (löket) – az áramkör minden eleme a felmelegedett folyadéknak a radiátorból a kazánba történő áramlásának irányában van elrendezve
• A vízmelegítő készülék – Olyan készülék, amely hőt von el és továbbítja azt a helyiségfűtési rendszerbe. Ilyen eszköz lehet például a radiátor vagy a radiátor, a padlófűtés, a rekuperátor, a konvektor stb.

Az Ön otthonának vízmelegítő rendszere

A vízmelegítésre fogunk összpontosítani, mivel ez a legnépszerűbb a házak építésében. A következő cikkekben részletesebben bemutatjuk a többi fűtési típust.

A rendszerek típusai

1. Attól függően, hogy a fűtőközeg hogyan kering a körökben, a következő fűtési köröket különböztetjük meg:

– gravitációs kör – Ha a keringés a víz fizikai tulajdonságainak (sűrűségének) megváltozása miatt következik be a fűtés során. A forró víz sűrűsége kisebb, mint a hideg vízé, ezért a folyadék visszafelé áramlása természetesen kiszorítja a kazánból. A felmelegített víz ezután felfelé áramlik a felszállócsövön, és a vízszintes csövekbe folyik, amelyek a vízszinteshez képest 3-5 fokos szögben helyezkednek el (ez a dőlésszög biztosítja a folyadék spontán áramlását) (1. kép). Egy ilyen rendszer könnyen telepíthető és működtethető. Kisebb épületek fűtésére használják. Az áramkör hossza nem haladja meg a 30 m-t.

– kényszerített áramkör – ahol a folyadék mozgását speciális eszközök (szivattyúk) biztosítják (2. ábra). A folyadék egy kontúrban mozog a nyomáskülönbség rovására az előre- és a visszafelé tartó irányban. Ez a rendszer bármilyen méretű épületben alkalmazható. Hatékonysága azonban a szivattyúk munkájától és a megfelelő időben történő áramellátástól függ.

2. A csövek számától és elrendezésüktől függően a következő rendszerek különböztethetők meg a magánlakások fűtésére:

– Egyetlen cső – ha a vízmelegítő készülékek sorba vannak kötve a kazánhoz (hőforrás). Ebben az esetben a hőhordozót egymás után vezetik végig az egyes készülékeken, egyszerre adva le a hőt. Ez a kialakítás (3. kép) tekinthető a legegyszerűbbnek, és a legkevesebb anyagot használja fel. Az egycsöves elrendezéseknél azonban nincs lehetőség az egyes készülékek hőbevitelének egyedi szabályozására. Minél távolabb van a készülék a kazántól, annál kevésbé melegszik fel. A hőellátás különálló (független) szabályozása a következőképpen alakítható ki: egycsöves fűtési rendszerben elzárószelepek felszerelése és egy kis méretű bypass cső áthidalása a folyadékáramlás biztosítása érdekében, amikor a radiátorok csapjait elzárják.

– Kétcsöves rendszer – ha a készülékeket párhuzamosan csatlakoztatják a kazánhoz (4. kép). 2 csövet (egy előremenő és egy visszatérő csövet) csatlakoztatunk minden egyes radiátorhoz. Az egyes készülékek hőátadása a folyadék áramlásának szabályozásával szabályozható. Az ilyen rendszer többe kerül, de a lakástulajdonos képes lesz a legkényelmesebb hőmérsékletet létrehozni a szobában, miközben beállítja az energiafogyasztást.

– Sokrétű (sugárzó) rendszer – Az egyes radiátorok előremenő és visszatérő áramlásához szükséges csövek speciális kombinációkban futnak össze a fűtőberendezésnél. Ez kiküszöböli a csőcsatlakozások szükségességét. Az ilyen rendszerre is jellemzőek a nagy távolságok. Az egyenletes hőelosztás érdekében a rendszert használat előtt kiegyensúlyozzák (az egyes hurkokban az áramlás beállítása). Ez a rendszer lehetővé teszi a rendszer részeinek egyszerű javítását vagy cseréjét a ház fűtésének kikapcsolása nélkül. Az elosztórendszer a legfejlettebbnek tartott. Hátránya a puffertároló szekrény beépítése és a csővezetékek nagyobb fogyasztása.

Egy családi házban 2 egykörös fűtési rendszer a leggyakoribb: az első a vízmelegítésre, a második pedig a fűtésre szolgál. Ebben az esetben a második kazán leállítható a meleg évszakban, amikor nincs szükség fűtésre.

Radiátorok

A radiátorok számát és szelvényeit hőtechnikai számítások alapján kell meghatározni. Körülbelül 5 fűtőszelvényre van szükség minden 10 m2 -hez. A pontos számításokat legjobb, ha szakemberekre bízza. A radiátorok készülhetnek öntöttvasból (a leggazdaságosabb választás), acélból, rozsdamentes acélból (a legdrágább választás) és alumíniumból.

Kazán

A kazán a magánház fűtési rendszerének egyik fő eleme, ezért felelősségteljesen kell kiválasztani. A kazánok lehetnek egykörösek vagy kétkörösek (lehetőség van használati melegvíz előállítására). A kazán teljesítményét a fűtött helyiségek területe határozza meg. Körülbelül 10 m2 – 1kW esetén. A kazán lehet természetes huzatú (kémény és szellőzőcső szükséges a házban) vagy kényszerített huzatú (a levegőt a ventilátor szolgáltatja). A vízrendszer bármilyen tüzelőanyaggal működő kazánt használhat fűtőberendezésként.

A leggyakoribb megoldás a gázkazán. Gazdaságos, de van néhány hátránya: a házhoz földgázvezetékre van szükség; a gázkazán rendszeres ellenőrzést és karbantartást igényel.

Ha nincs gázellátás a házban, érdemes szilárd tüzelőanyaggal (szén, fa stb.) fűtött kazánt telepíteni.д.).

A legdrágább megoldás a folyékony tüzelőanyagot (pl. dízel) használó kazán. Ez a legveszélyesebb tűzveszélyes.

Az elektromos kazánok a központi áramellátáshoz csatlakoztathatók. Ritkán használják, mivel sokkal praktikusabb a villamos energiát közvetítők (víz) nélkül hővé alakítani és elektromos radiátorokat használni. Ebben az esetben

Alternatív autonóm energiaforrások (napenergia, szél stb.) is telepíthetők.д.).

Csövek

A csövek különböző anyagokból is készülhetnek: rézből, acélból, műanyagból. A rézcsövek lesznek a legmegbízhatóbbak. Nagy hőmérséklet-különbségeket is elviselnek.

Tervezés és telepítés

Javasoljuk, hogy a projekt tervezését és telepítését bízzák szakemberekre. Egy családi ház fűtési terve tartalmazza a kazán, a radiátorok, a csövek hosszának és egyéb részletek pontos helyét.

Szakaszok:

1. Határozza meg, hogy melyik fűtési rendszert használja
2. kapcsolatba lép egy szakemberrel (tervezőirodával), aki elvégzi a szükséges számításokat, elkészíti a tervdokumentációt, a rajzokat
3. felszerelések és anyagok vásárlása
4. Készítsen kazánszerelést, gondoskodjon a kazánház jó szellőzéséről. A kazán körüli falat, padlót és falakat tűzálló anyaggal kell kibélelni. Kémény felszerelése
5. Szereljen fel szivattyút (ha szükséges), elosztót (ha a fűtési rendszer tervezése során rendelkezésre áll), valamint mérő- és szabályozóberendezéseket a kazán közelébe
6. Csatlakoztassa a csöveket a kazántól a radiátorokhoz a lakás fűtési tervének megfelelően
7. radiátorok beszerelése. Az ablak alatt lévő konzolokra szerelve. A padlótól mért magasság kb. 10-12 cm, a faltól a radiátorig 2-5 cm, az ablakpárkánytól a radiátorig 10 cm.
8. A hőmérséklet és a vízellátás szabályozására szabályozó és elzáró szerelvények és hőmérsékletérzékelők felszerelése

A vízmelegítő rendszer hátrányai

• Bonyolult és időigényes telepítés
• A kazán rendszeres felügyelete és ellenőrzése