Az esernyős növények fényes leveleikről ismertek. Amikor lefelé lógnak, a levelek esernyőre vagy – széttárt állapotban – sokujjas kézre emlékeztetnek. A Schefflera évekig panasz nélkül elfoglalhatja a nappali vagy az iroda világos, védett sarkát.

Ezek a szobai fák azonban nyugodt típusok. Ha hirtelen úgy döntesz, hogy elköltözteted egyet, vagy kiteszed a "változás szelének" (azaz a huzatnak vagy a hőhatásnak), az esernyős növény gondozása kihívássá válhat, mivel levelei tiltakozásul lehullanak. A legnagyobb schefflera fa, az S. actinophylla invazív lehet, ha szabadföldön termesztik olyan államokban, mint Florida és Hawaii.

Az esernyős növény gondozása áttekintve

Közönséges név: Esernyős növény, schefflera
Tudományos név: Schefflera spp.
Talaj: Normál virágkeverék
Fény: Fényes, közvetett, részleges napfény
Víz: Mérsékelt
Táp: Kiegyensúlyozott vagy alacsony foszfortartalmú növénytáp.
Hőmérséklet és páratartalom: Meleg hőmérséklet, magas páratartalom
Szaporítás: Dugványozással, levegővel vagy magvetéssel.
Biztonság: Mérgező

Esernyős növény jellemzői

A Schefflera actinophylla 40-50 láb magasra nő a szabadban a USDA 10-12. keménységi zónájában. A növény levelei (valójában ovális levélkékből álló pólyák) fiatalon néha csak négy levélkéből állnak, de végül 7-15 levélből is állhatnak, amelyek akár 15 hüvelyk hosszúak is lehetnek.

A szabadban a fa zöldessárga virágokat hozhat, amelyek pirosra színeződnek a központi szár körül sugárirányban elhelyezkedő virágcsúcsokon, mint egy esernyő fejjel lefelé fordított küllői. Ezeket a virágokat ¼ és ½ hüvelyk közötti méretű, vöröses-lila bogyók követik.

A törpe ernyőfa, Schefflera arboricola, hasonló megjelenésű, de legfeljebb 15 láb magas, és általában nem több mint 10 levélkével rendelkezik, amelyek egyenként nem hosszabbak 6 hüvelyknél. Narancssárga bogyói ¼ hüvelyk hosszúak, és feketére érnek. Egyik növény sem valószínű, hogy cserepes állapotban meghaladja a 10 láb magasságot, és valószínűleg nem is fog virágozni beltérben.

Az esernyős növények fajtái

• Schefflera actinophylla ‘Amate’: Az S. actinophylla kissé kompaktabb változata, ez a fajta akár 10 vagy 11 láb magasra is megnőhet cserépben, és állítólag ellenálló a levélfoltossággal szemben.
• Schefflera arboricola ‘Gold Capella’: Az arboricola növénynek ez a törpe változata csak kb. 2 láb magasra nő, lombja sárga tarka foltokkal tarkított.
• Schefflera arboricola ‘Janine’: Ez a fajta szintén pár láb magasra nő, leveleit fehér variegáció díszíti.

Az esernyős növények talajának kiválasztása

Az esernyős növénynek általában megfelel a szokásos, tőzegmohát tartalmazó virágkeverék. Alternatívaként próbálkozhat 2 rész tőzegmoha, 1 rész őrölt fenyőkéreg és 1/3 rész durva építőhomok kombinációjával. Helyezze a schefflera fát egy olyan edénybe, amelynek átmérője csak egyharmadával nagyobb, mint a gyökérlabdája.

Mindig vízelvezető lyukakkal ellátott edényt használjon, hogy a talajkeverékben ne gyűljön fel a víz, és ne okozza a növény gyökereinek pusztulását. Ez különösen akkor érvényes, ha a schefflera a nyári hónapokban valószínűleg a szabadba kerül, mivel az esővíz gyorsan felgyülemlik a vízelvezetés nélküli cserépben.

A megfelelő fényviszonyok

Az ernyőfa gyakran teljes napsütésben nő a szabadban, és általában ennyi fényre van szüksége a virágzáshoz. A legtöbb forrás azonban azt ajánlja, hogy a szobanövénytípusok csak részleges napfényt – lehetőleg reggel – vagy világos, közvetett fényt kapjanak a legjobb lombszín eléréséhez.

A schefflera növényt tehát egy keleti fekvésű ablak közelében vagy olyan helyen helyezheti el, ahol a fény visszaverődik a fehér vagy krémszínű falakról, hogy jól megvilágított legyen. Ha déli vagy nyugati fekvésű ablak közelébe helyezi, függönyözze el a sugarakat egy átlátszó drapériával a növény és az üveg között. Bár a növényt néha az alacsony fényigényű fák közé sorolják, törekedjen legalább 250, de akár 1000 lábgyertyás megvilágításra is.

Esernyős növények öntözése

Az esernyős növény öntözése után várjon, amíg a talaj kb. 1 hüvelyk mélyen kiszárad, mielőtt újra szobahőmérsékletű vízzel öntözné a növényt. Kissé veszélyeztetett a gyökérrothadásra, ha túl nedves helyen tartjuk a félhomályban. Ezért ősszel és télen csökkentse a víz mennyiségét, ügyelve arra, hogy ne adjon olyan gyakran nedvességet, hogy a talaj átnedvesedjen.

Az idősebb (alsó) levelek petyhüdtsége és sárgulása, valamint esetleges lehullása jelezheti, hogy az ernyős növény "fuldoklik". Ezeket a tüneteket azonban a nitrogénhiány vagy a kevés fény is okozhatja.

Az ernyős növények trágyázása

A beltéri ernyőfa nem igényel sok tápoldatozást, ezért tavasszal és nyáron, amikor a leggyorsabban növekszik, csak havonta egyszer trágyázza – vagy legfeljebb kéthetente egyszer ezekben az évszakokban. A napfényt kapó növények általában több tápanyagot igényelnek, mint azok, amelyek kevés napfényt kapnak.

Használjon kiegyensúlyozott, folyékony, nem virágzó fajoknak szánt folyékony szobanövény tápoldatot, például 20-20-20 vagy a szerves 2-2-2-2 tápoldatot. Egy magas nitrogén- és alacsony foszfortartalmú műtrágya, például a 18-6-12 vagy a szerves 2-1-1-1 szintén megfelelő a schefflera gondozásához.

Ősszel és télen ne tápoldatozzuk a növényt. Mivel ilyenkor a növekedés lelassul, az ilyenkor történő trágyázás sótöbbletet okozhat a talajban.

A hőmérséklet és a páratartalom beállítása

Az esernyős növény nappal 70 és 80 Fahrenheit-fok közötti hőmérsékletet kedveli, éjszaka pedig 60-65 foknál nem alacsonyabbat. Télen tartsa távol a növényt a nem jól záródó ajtóktól és ablakoktól, mivel a hideg huzat miatt a növény levelein elhalt foltok keletkezhetnek, vagy lehullhat a lombja.

A növény szereti a magas páratartalmat, de a nedvesség hiányát viszonylag jól tűri. Ahhoz azonban, hogy az esernyős növény minél boldogabb legyen, állítsuk egy páratartalmú tálcára, és gyakran párologtassuk, vagy helyezzük párás helyre, például a fürdőszobába.

Az esernyős növények szaporítása

A Floridai Egyetem az esernyős növény szaporításához a legfelső levelek alatt levő, 1 hüvelykes, lombmentes dugványokat ajánlja. Miután levágta ezeket az 1 hüvelykes darabokat, fektesse őket vízszintesen steril közegbe, például nedves magvető keverékbe vagy gyökereztető gélbe, és enyhén fedje be őket a közeggel. Tartsa őket melegen és nedvesen, amíg meg nem gyökeresednek. Ha hosszú lábú növénnyel dolgozunk, a bonyolultabb légréteges eljárás jobban működhet.

A magok akkor csíráznak a legjobban, ha közvetlenül a betakarítás után vetjük el őket, de szobahőmérsékleten is elállnak egy ideig. Vetés előtt áztassa őket 12 órán át forró vízben, alig takarva nedves magvető keverékkel. Tartsa a tárolóedényt 75-85 Fahrenheit fokon, amíg a magok ki nem csíráznak, ami 1-2 hónapig is eltarthat.

Biztonsági megfontolások

Fogyasztás esetén az esernyővirág a lombjában található kalcium-oxalátkristályok miatt mérgező a háziállatokra, az emberekre és a haszonállatokra. Ezek a levelek rágásakor irritációt okozhatnak a szájban és a nyelvben, valamint hányást és nyálfolyást. Ezért azok a kertészek, akiknek kisgyermekeik vagy macskáik hajlamosak a zöld növényeket rágcsálni, valószínűleg el akarják kerülni a termesztését.

Metszéskor a növény kezelésekor irritáló nedvet is csöpögtethet a kezekre. Ezért a schefflera visszavágásakor érdemes műanyag kesztyűt viselni, és aztán folyó víz alatt jól leöblíteni.

Lehetséges kártevők és betegségek

A schefflera némileg hajlamos a levélfoltosságra. Ha a növényen sötétbarna foltok jelennek meg – gombák vagy baktériumok miatt -, próbáljuk meg a leveleit szárazon tartani, kerülve a pára vagy a felülről történő öntözést. Az elhalt szövetekből állónak tűnő foltokat az 50 fok alatti hőmérséklet okozhatja, ezért tartsa a növényt távol az ajtóktól és a rosszul záródó ablakoktól, és ősszel korán hozza be a házba.

Mint korábban említettük, a schefflera könnyen átesik a túlöntözés okozta gyökérrothadáson is, amit a sárguló levelek, a pépes szárak és egyéb jelek jeleznek. Ha azt gyanítjuk, hogy túlnedvesítettük az edényt, érdemes kivenni a cserépből, levágni a rothadó gyökereket, és meghatározni, hogy maradt-e elég jó gyökér, hogy szárazabb talajba ültessük át újra.

GYIK az esernyős növények gondozásáról

Az ernyőfák gondozásával kapcsolatos gyors válaszokért – amelyek mind egy kalap alá tartoznak – nézze meg az alábbi kérdéseket. Ha inkább a nyugodtabb tanulást kedveli, lebegjen, mint Mary Poppins a brollyjával a fenti, részletesebb útmutatókon keresztül, hogy megakadályozza, hogy bármilyen potenciális probléma elrontsa a növénye parádéját.

K. Szükségük van napfényre az ernyős növényeknek?

Nem. Az esernyős növények világos, közvetett fényben és részleges napsütésben is jól érzik magukat.

K. Milyen gyakran kell öntözni az esernyős növényeket?

Öntözzük a növényt, amikor a földje 1 hüvelyk mélyen a felszín alá szárad.

K. Szeretik, ha párologtatják az ernyős növényeket?

Igen. Az esernyős növények a magas páratartalmat kedvelik, ezért élvezik, ha időnként egy párapermetező palackból permetezzük őket. Kerülje a gombás vagy bakteriális levélfoltokban szenvedő növények permetezését.

K. Hogyan tehetem bokrosodóvá az esernyős növényemet?

Amikor a növény hosszúkásodással fenyeget, vágja vissza a kívánt magasságra.

K. Lehet az ernyős növényekről dugványt szedni?

Igen. A növény a jelentések szerint jól gyökeresedik rövid szárú dugványokból, ahogyan azt fentebb az "Esernyős növények szaporítása" című fejezetben részleteztük.

K. Kitehetem az esernyős növényemet nyáron a szabadba?

Igen. Az esernyős növényt nyáron áthelyezheti egy részlegesen napos vagy enyhén árnyékos kültéri helyre, és mielőtt a hőmérséklet 50 fok alá csökkenne, ismét behozhatja a beltérbe.

További alacsony fenntartású szobanövényeket keres? Nézze meg a peperómiák, a légnövény és a pöttyös növény gondozásáról szóló útmutatónkat.