Az invazív növényfajok gyakran olyan dísznövények, amelyeket más régiókból hoztak be olyan ökoszisztémákba, ahol soha nem volt szándékukban termeszteni. Elnyomhatják az őshonos fajokat, és közben elpusztítják a vadon élő állatok és rovarok élőhelyeit. Ahelyett, hogy ezeket a fajokat ültetné a birtokára, azt javasoljuk, hogy inkább olyan őshonos dísznövényeket keressen, amelyek megjelenésükben hasonlítanak a termeszteni kívánt agresszív betolakodókhoz.

Bár az őshonos növények talán kevésbé károsak, ne feledje, hogy a vadonban nem úgy maradnak életben, hogy zsugorodó ibolyák. Az őshonos növények gyakran feszegetik a határaikat, ha hagyják őket.

1. Invazív növény: Angol borostyán (Hedera helix))

Az Európában és Ázsiában őshonos angol borostyán arról ismert, hogy felmászik az egyetemek falára. Az angol borostyánnak három- vagy ötkaréjú örökzöld levelei vannak, és zöldes-fehér virágfürtöket hoz, amelyeket a nyár őszbe fordulásával fekete bogyók követnek. Azonban a fákra és más növényekre is rávetheti magát és megfojtja őket, valamint be tud kúszni az építmények repedéseibe.

Őshonos növény alternatíva: Virginia Creeper (Parthenocissus quinquefolia))

Az USA-ban őshonos Virginia kúszónövény "kézről kézre" mászik, tenyeres lombja ősszel vörösre színeződik, mielőtt lehullana. Lombhullató jellege miatt kevésbé fojtogató, mint a borostyán. Ez a szőlő is zöldes-fehér virágokkal és sötét bogyókkal rendelkezik, de "tapadókorongjai" miatt nem szabad fából készült épületekre mászni.

2. Invazív növény: Keleti keserédes (Celastrus orbiculatus))

Ennek az invazív keserűfűnek gömbölyded levelei és rövid oldalhajtásokon elhelyezkedő sárga bogyói vannak, amelyek felpattanva piros magházakat tárnak fel, de ezeket gyakran eltakarja a szőlő lombja. Olyan agresszívan nő, hogy súlya alatt néha fákat dönt ki.

Őshonos növény alternatíva: Amerikai keserédes (Celastrus scandens))

Az őshonos fajnál – amelyet egyes államokban a keleti fajtával való versengés vagy kereszteződés miatt veszélyeztetettnek tartanak – az intenzívebb színű bogyók általában narancssárga színűek, vörös magházzal. A bogyók fürtökben jelennek meg a hajtások végén, ahol kevésbé valószínű, hogy a növény ovális levelei elrejtik őket.

3. Invazív növény: Császárnő vagy hercegnőfa (Paulownia tomentosa))

Rendkívül vonzó, ez a kínai "királyi" növény nagy, szív alakú leveleket és lila színű, trombita alakú virágfürtöket visel, amelyek sárga foltokkal és lila erezettel vagy szeplőkkel jelennek meg a lombozat előtt. Gyors növekedése és termékeny vetése miatt sok más meghonosodott növényen is átgázol.

Őshonos növény alternatíva: Catalpa (Catalpa Spp.)

Az őshonos katalpák szintén hatalmas lombszívvel és a paulowniák virágaihoz hasonló "erezetű", trombita alakú tavaszi vagy kora nyári virágfürtökkel büszkélkedhetnek. A katalpák virágainak fő színe azonban jellemzően fehér. Bár ez a fa is szabadon öntermékenyül, kevésbé tartják uralkodónak, mint a császárnőt.

4. Invazív növény: Skót seprű (Cytisus scoparius))

Az Európában és Afrikában őshonos skót seprű a dombokon és völgyekben egyaránt "végigsöpör", kiszorítva az útjába kerülő más növényeket. Rendkívül erőteljes cserje, merev ágakkal és a levélnyílásában lévő, borsószerű, napsárga virágokkal, kétségtelenül szép, de nehéz kiirtani a kertből.

Őshonos növény alternatíva: Kaliforniai flanel bokVagy (Fremontodendron californicum))

Bár ennek az őshonos bokornak a virágai inkább kerekek, mint borsószerűek, tavasszal ez is bőségesen hoz napsárga virágokat a seprűhöz hasonló környezetben, amelyet a seprű által kedvelt környezethez hasonlóan kedvel. A fremontodendron lombozatának alján található flanell irritálhatja a bőrt, de a cserje kevésbé irritálóan invazív, mint a skót seprű.

5. Invazív növény: Mennyei fa (Ailanthus altissima))

A kínai mennyországfa leveles lombozatával és tavasszal vagy kora nyáron zöldessárga virágfürtjeivel kevésbé mennyei, mivel képes megmérgezni a körülötte lévő talajt. A fa jól ismert őshonos növénygyilkos. Ezt az ailanthust néha "büdös szumáknak" is nevezik, mert lombja, ha lombját összezúzzák, kifejezetten kellemetlen szagot áraszt.

Őshonos növény alternatíva: Szárnyas szumák (Rhus copallinum))

A büdös szumák angyali helyettesítésére fontold meg a valódi szumákot, például az őshonos "szárnyas" fajtát. A szárnyas szumák szintén zöldes virágfürtöket hoz, de ezt késő nyáron teszi, fényes, szártagú lombozat felett. Bár ez a szumák szabadon terjed, a madarak és a beporzók is szeretik.

6. Invazív növény: Brazil borsikafa (Schinus terebinthifolius))

Az eredetileg az USA-ba importált dél-amerikai növény, mert fényes, szeldelt lombja és piros téli bogyói kiváló karácsonyi dekorációként szolgálnak, a brazil borsikafa ma már az USA legdélebbi területeinek nagy részét beborítja. Ezek a szép piros bogyók lehetővé teszik, hogy túlságosan nagymértékben elvetesse magát.

Őshonos növény alternatíva: Yaupon Holly (Ilex vomitoria))

Ez a szintén fényes örökzöld lombozatú és piros téli bogyókkal rendelkező őshonos magyal kézenfekvő helyettesítője a paprikafának, mind a kertben, mind az ünnepi dekorációban. Csak gondosan ügyelj a fajnevére, és ne próbáld meg megenni egyetlen részét sem!

7. Invazív növény: Kínai privilégium (Ligustrum sinense))

Ennek a kertépítő cserjének apró, félig örökzöld levelei vannak, és nyáron fehér virágfürtjei (egyesek szerint illatosak, mások szerint bűzösek). Ezekből a virágokból lila bogyók fejlődnek, amelyek magjait a madarak szívesen elültetik, így a hazai növények rovására rengeteg fűzfavesszőt termesztenek.

Őshonos növények alternatívája: Tintabogyó (Ilex glabra))

Itt is segíthet egy őshonos magyal – ebben az esetben a tőzegáfonya, amely késő tavasszal és kora nyáron szintén apró fehér virágokat hoz, amelyeket sötét bogyók követnek. Ez az örökzöld növény állítólag jobban megtartja a lombját, mint a félig örökzöld privet, így összességében jobb választás sövénynek.

8. Invazív növény: Japán lonc (Lonicera japonica))

Ez az invazív lonc fényes, ovális levelekkel és illatos, kissé pókszerűnek tűnő fehér és sárga virágokkal rendelkezik, amelyek ősszel fekete bogyókat hoznak. Tavasztól őszig virágzik, és olyan burjánzóan nő, hogy más fajokat is elfojt alatta.

Őshonos növény alternatíva: Trombitás lonc (Lonicera sempervirens))

A japán lonc alternatívájaként érdemes kipróbálni ezt a kevésbé agresszív amerikai fajtát. Az őshonos faj, amelyet korall loncnak is neveznek, színes virágokat hoz – a narancssárgától a pirosig -, amelyeket piros bogyók követnek. Ne feledje, hogy bár trombita alakú virágai nem illatosak, vonzzák a kolibriket.

9. Invazív növény: Kínai fűzfavessző (Wisteria sinensis))

Bár a kínai wisteria inda képes 1 láb magas, illatos, levendulaszínű, édes-bogyószerű virágok fürtjeit termelni, akár 100 láb magasra is felfuthat, és szeldelt lombozatú kötelei veszélyesek minden olyan növényre, amelyre úgy dönt, hogy átmászik. Az indák súlya a legstabilabb rácsok kivételével bármelyik oszlopot kidöntheti.

Őshonos növények alternatívája: American Wisteria (Wisteria frutescens)) vagy Kentucky Wisteria (Wisteria macrostachya))

Az amerikai wisteria kb. 6 hüvelyk hosszú virágfürtöket hoz, de a rokon Kentucky wisteria állítólag olyan nagy virágfürtöket hoz, mint a sinensis. Mindkét őshonos alternatíva jó választás, ha olyan szőlőt szeretnénk, amelyet könnyebb irányítani, és amely hamarabb eléri a virágzási kort, mint a kínai típus.

10. Invazív növény: Közönséges teázó (Dipsacus fullonum) or D. sylvestris)

Európából hozták be az Egyesült Államokba, hogy hengeres, szárított virágfejeit a textil "töltéshez" használják, ezért ezt a fajt Fuller’s teasel néven is ismerik. A szúrós levelű növény 6 láb magasra nő. Szárított fejei szintén népszerűek a virágkötészetben, de a "fulsome" növény sok őshonos növényt kiszorít.

Őshonos növény alternatíva: Csörgőkígyómester (Eryngium yuccifolium))

A tengeri magyal őshonos formája, a csörgőkígyó mester csak 5 láb magasra nő, de feltűnő, kupola alakú virágfejeket hoz a yucca-szerű tüskés lombozat fölé. Ezek a szárított fejek csokrokat vagy a télikertet díszíthetik.

11. Invazív növény: Japán borbolya (Berberis thunbergii))

Egykor a mezőgazdasági terményeket károsító fekete szárrozsdát hordozó borbolya alternatívájaként hirdették, ez a kerekded, sötétzöld levelű, szúrós növény azonban gyorsan kolóniákat alkotott, és számos őshonos növényfajt kiszorított. Bár élénkpiros bogyói vonzóak, a bokor agresszív vetését is segítik.

Őshonos növény alternatíva: Vörös borbolya (Mahonia haematocarpa))

Ez az őshonos borbolya szintén bőséges sárga virágokat és piros bogyókat hoz egy tüskés bokron. Inkább az USA nyugati területeinek száraz területeire alkalmazkodott, ahol szívós és szárazságtűrő őshonos cserje. Állítólag azonban átadja a fekete szárrozsdát, ezért mezőgazdasági területeken nem szabad termeszteni.

12. Invazív növény: Japán csomófű (Fallopia japonica))

A 19. században az Egyesült Államokba dísznövényként bevezetett növény bambuszszerű szárai, nagy, buja lombja és fehér késő nyári virágfürtjei miatt több szempontból is elterjedt. Mivel rizómák segítségével terjed, ezt az invazív növényfajt nagyon nehéz teljesen kiirtani.

Őshonos növény alternatíva: Ördögi sétapálca (Aralia spinosa))

Sajnos a legtöbb valódi bambusz csak meleg éghajlaton fejlődik. De ha csak a buja és nagy levelű kinézetre vágysz, próbáld ki ezt az aráliát, amely akár 6 láb hosszúra is képes szárnyas hajtásokat növeszteni, és ami Az új Sunset nyugati kertkönyv Szerint "az egyik legtrópusibbnak tűnő, valóban szívós növény".