A hátsó udvarban található víztározók fokozzák a táj szépségét és nyugalmát, vizuálisan érdekesebbé és pihentetőbbé téve az udvart. Ahhoz azonban, hogy életet és színt vigyél a vízi tájba, fontos, hogy tóvirágokat is beépíts. A növények drámaiságot és textúrát, valamint egyéb előnyöket is biztosítanak, többek között természetes tószűrést, jobb víztisztaságot, algakontrollt, oxigénellátást, és – ha halak vannak a tóban – védelmet nyújtanak a ragadozók elől. A tónövények termesztése hozzájárul a kiegyensúlyozott ökoszisztéma kialakításához, és nem kell olyan gyakran cserélni a tó vizét.

Ez a négyféle tónövénytípus:

• A víz alatti növények, mint például a tógaz, a víz alatt élnek, és gyökereik a víz alján lévő talajban ülnek.
• Az úszó növények lombja a víz felszínén lebeg, gyökerei pedig vagy lebegnek, vagy a talajban ülnek a vízfenéken. Ide tartoznak a tavirózsák, a lótusz, a kacsalábszár és a vízijácint.
• A felszínre törő növények, mint például a sás, a nyílhegy és a cattails, a víz alatti talajban gyökereznek, de a víz felett élnek.
• A part menti növények, mint például a kék zászlós írisz, a szárazföldön nőnek, de elviselik a nedvességet és az időszakos elöntést.

A legtöbb víz alatti és úszó növény tó-specifikus, és valószínűleg tógazdasági boltban kell beszerezni őket. Eközben számos felszínre törő és part menti növényt (más néven mocsári növényeket) olcsón árulnak a növénykertészetekben.

Amikor megépíti a tavat, mindenképpen alakítson ki egy polcot a mocsári növények számára. Ezek az oxigénpótlók eltávolítják a nitrogént, ammóniát, nitrátot és más ásványi anyagokat a tóból, megakadályozva az algásodást. Emellett árnyékot, menedéket és biztonságos helyet biztosítanak a békáknak a tojásrakáshoz.

1. Szibériai írisz (Iris sibirica)

Ezek a hidrofil (vagy vízkedvelő) íriszek félvízkedvelők, és akkor fejlődnek a legjobban, ha egész évben víz borítja a koronájukat. A többi íriszhez hasonlóan tavasztól kora nyárig virágoznak, színeik fehér, lila, kék, levendula, piros és sárga. Ezeknek a rugalmas növényeknek pántos levelei vannak, és 12-40 hüvelyk magasra nőnek, teljes napsütésben vagy részleges árnyékban, és árnyékot adhatnak más vízparti növényeknek. Nagyrészt kártevőmentes, évről évre visszatérnek.

Más fajták, mint például a japán írisz, mocsári növényként jól működnek sekély vízben, de télire el kell távolítani őket, mivel nem tűrik az egész éves víz alá merülést.

2. Kála liliom (Zantedeschia aethiopica)

A filodendronokkal, kaládiumokkal és béke liliomokkal közelebbi rokonságban álló, elegáns kála liliom nem is liliom. A "kála" egyszerűen a szépet jelentő görög szó – és gyönyörű is, egyszerű, kecses íveivel. A színes, trombita alakú "virág" valójában egy módosított levél. A fehér, rózsaszín, piros, lila és sárga színben kapható, feltűnő növény kardszerű, néha fehérrel pettyezett levelekkel rendelkezik.

Ez az afrikai trópusi növény az USDA 8-10. zónájában tűri a télállóságot, de a rizómák kihúzhatók és télen át tárolhatók hidegebb éghajlaton. Mivel szereti a nedves lábakat, kiváló szegélynövény egy sekély mocsár vagy tó szélére.

3. Esernyőpálma (Cyperus alternifolius)

Ennek a díszfűnek a 4-6 láb magas szárak tetején feltűnő, nyitott ernyőre emlékeztető fellevelek vannak, innen kapta a növény a nevét. Bár a teljes napsütést kedveli, az ernyőpálma a félárnyékot is elviseli. Trópusi növényként a 7-től 11-ig terjedő zónában ellenáll, de az északi éghajlaton nyári egynyári növényként is kezelhető, vagy bent teleltethető. Az ernyőpálma gyorsan és erőteljesen növekszik, és ha nem ellenőrzik, invazívvá válhat. Ha ültetvényben neveljük, az segíthet visszaszorítani a terjedését, és előnyös, ha időnként gyökerét metszünk vagy szétvágjuk.

4. Elefántfül (Colocasia esculenta)

A taro vagy elefántfül (nem tévesztendő össze az alocasiával, amelyet szintén elefántfülnek szoktak nevezni) egy féltrópusi növény, amely egy olyan hatalmas gumóból nő, hogy úgy néz ki, mint egy óriási hagyma. Hasonlóan nagy levelei segítenek trópusi hangulatot teremteni a kertben vagy a tóban. Leggyakrabban zöld, de az elefántfül lehet sötétlila, barna, chartreuse vagy tarka is.

Ezek a növények sok helyet igényelnek, 3-8 láb magasra és közel 6 láb szélesre nőnek. A teljes napfényt és a sok vizet kedvelő, erős táplálékot adó növények jó jelöltek a tavakba, bár koronájukat a vízszint felett kell tartani. A 9-től 11-ig terjedő zónában szívós, az északi régiókban egynyári növényként termesztik.

5. Canna liliom (Cannaceae)

A canna liliom legtöbb fajtája jól bírja a tavi életet. Rizómáik teljesen víz alá meríthetők, de az északi termesztési övezetekben a vízikertek számára a legegyszerűbb, ha kosarakba ültetjük őket az őszi eltávolítás és tárolás céljából.

A 3-8 láb magasra növő kána liliomok fenséges, trópusi megjelenésű növények, amelyek élénk színű, piros, narancssárga, sárga, rózsaszín vagy lazacszínű virágaik erős szárakon nőnek. A tavakba való népszerű canna liliomfajták közé tartoznak a következők:

• Canna ‘Tropicanna’, amely piros-zöld csíkos levelekkel és narancssárga virágokkal rendelkezik.
• Canna ‘Cleopatra’, amelynek zöld lombja sárga, piros vagy vörös pöttyös sárga virágokkal rendelkezik.
• Canna glauca, amely mocsaras, mocsaras területeken honos, és halványsárga, gladioluszszerű virágai vannak.

6. Édes zászló (Acorus calamus)

Ez az élénkzöld lombozatú évelő fű 24-30 hüvelyk magasra nő, és ideálisan alkalmas a mocsarakhoz, mivel a nedves lábakat kedveli. Lényegében betegség- és kártevőmentes, az édes zászló hihetetlenül kevés karbantartást igényel. Bár nem számít invazívnak, mégis terjed, és a rizómák osztásával szaporodik. Az édes zászló zúzott lombja kellemes illatú, ezért kapta a nevét.

Tavasszal a növény zöldessárga, ujjszerű virágokat hoz, amelyekből piros bogyók fejlődnek, és színpompás színfoltot jelentenek a vízikertben. A teljes napfényt és a félárnyékot (meleg éghajlaton a délutáni árnyékot) kedveli, és a 6-tól 9-ig terjedő zónában ellenáll.

7. Lófű (Equisetum hyemale)

A tavacskában extra vizuális érdekességként próbálja ki a lófarkat , amelyet durva sörtéi miatt súrolófűnek is neveznek. Magasabb és vékonyabb, mint más díszfüvek, 2-5 láb magasra is megnő, és keskeny, sávozott zöld szárai a bambuszhoz hasonló megjelenést kölcsönöznek neki. Alkalmazkodik a teljes napfényhez vagy a részleges árnyékhoz, és legfeljebb 4 hüvelyk vízbe ültethető, így sekély mocsarakba is alkalmas.

Ez az évelő, nem virágzó örökzöld növény Észak-Amerikában őshonos. Ennek ellenére bizonyos körülmények között invazív lehet, ezért legjobb cserépben termeszteni. Spórák és föld alatti rizómák segítségével szaporodik, és gyorsan terjed. Megjegyzés: Ez a gyorsan növő növény mérgező lehet a legelő állatokra.

8. Cattail (Typha latifolia)

A cattail (más néven bodzabokor) hatalmas mérete miatt jobban illik a nagy természetes tavakba, hiszen akár 3 méter magasra is megnő. Barna hengeres virágainak, a "cattails"-nak a kipukkanását követően gyorsan terjed, és kúszó rizómák révén önszaporodik is. Ha egyszer már megtelepedtek, ezek a robusztus tavi növények értékes menedéket nyújtanak a vadon élő állatoknak, köztük a szúnyogevő szitakötőnek, amely szívesen rakja le a tojásait.

Ez a 3-10. zónában tűrhető, hosszú, karcsú, kúpos levelekkel rendelkező, vonzó növény teljes napfényt és párás körülményeket kedvel.

9. Spárgapáfrány (Asparagus densiflorus ‘Sprengeri’)

Nem spárga és nem is páfrány, ez a népszerű szobanövény valójában a liliomfélék családjába tartozik. Könnyen alkalmazkodik a tavi élethez, mivel falánk ivóvíz. Légies, drapériás, puha, tűszerű levelekkel ellátott hajtásai lágyságot kölcsönöznek a vízi tájnak. A 9-11. zónában tűrhető, de invazív növény lehet.

A spárgapáfrány szívesen él a tó szélén vagy a vízesésnél. Ha be akarja ültetni a tóba, mossa le a földet a gyökereiről, és dugja őket egy szikla alá, hogy megtámassza őket. Ahogy a növény kifejlődik, apró fehér virágokat, piros bogyókat és tüskéket hozhat. Vegye figyelembe, hogy ez a növény – különösen a bogyók – mérgező lehet az állatokra.

10. Impatiens (Impatiens walleriana)

Impatiens ültetésével színesebbé tehetjük a tó vízesését vagy szélét. Bár jellemzően nem szereti a nedves lábakat, ez az egynyári növény a szárazságot sem szereti, így gondos elhelyezésével a tó közelében boldogan tarthatja, miközben virágos fókuszpontot adhat a tónak. Az impatiens virágai lehetnek fehérek, rózsaszínűek, pirosak, lilák, lilák, korallszínűek és sárgák, és ezek az alacsonyan növő (legfeljebb 12 hüvelyk magas) növények elterjedve buja tavi tájat teremtenek.

A 10-11. zónában is megél, az impatiens érzékeny az időjárásra, túl nagy melegben vagy szárazságban elhervad, hidegben pedig visszahervad. Ha a tó szélére ültetjük, ez az árnyékkedvelő virág a szokásosnál kicsit több napot is elvisel.