Lenyűgöző megfigyelni, hogyan válik valami globális ikonná. Gondoljunk csak arra, hogy látszólag minden országban mindenki tudja, hogy az élénkpiros kör és a csíkok logója azt jelenti, hogy "tilos", vagy hogy az öt egymásba kapcsolódó gyűrű az olimpiai játékokat jelképezi. Hasonló módon Amerika adta a világközösségnek a vendégszeretet nemzetközi szimbólumát: az ananászt.

Élelmiszertörténészek szerint az ananász eredetileg Brazília és Paraguay trópusi területein fejlődött ki és termesztették, majd a kereskedelem révén terjedt el a Karib-tenger szigeteire, ahol a karibi őslakos indiánok "anana", azaz "kiváló gyümölcs" néven emlegették. Az intenzíven édes finomság különleges lakomák és vallási események alapanyaga volt, és bor készítésére is használták.

Diavetítés: Trending Now: Ananász design motívumok

Kolumbusz Kristóf felfedező az Újvilágba tett második felfedezőútja során találkozott az ananásszal, amikor legénységével együtt partra szállt Guadalupe szigetén. Kolumbusz 1493-ban hozta vissza Spanyolországba a zamatos csemegét, amelyet "pińa"-nak nevezett el, mivel külsőre egy óriási fenyőtobozra hasonlít.

A piñák azonnal szenzációnak számítottak egész Európában, és hamarosan felértékelődtek. Az európai kertészek közel két évszázadon át küzdöttek azért, hogy kidolgozzák az ananász üvegházi termesztésének módját. Az 1600-as évekre Hollandiában és Angliában már termesztettek ananászt, és az ananász áhított élvezetnek számított. Valóban, II. Károly király 1675-ben készült hivatalos portréján az uralkodó az első Angliában termesztett ananászt kapja ajándékba.

Az európai gyarmatosítók az 1700-as években hozták el az ananász iránti szeretetüket Amerikába, ahol a még mindig ritka gyümölcs az otthon melegségének és vendégszeretetének jelképévé vált.

Mivel az Új-Anglia és a karibi szigetek közötti kereskedelmi útvonalak lassúak és veszélyesek voltak, a vendéglátók részéről a nagylelkűség csúcsának számított, ha ananászt vásároltak a vendégeknek. Ezenkívül az új-angliai tengeri kapitányok gyakran helyeztek érett ananászt kerítésoszlopokra az otthonuk előtt, az útról való biztonságos visszatérésük jelképeként.

Annak érdekében, hogy a látogatókat még szívélyesebben fogadják, az éjszakai vendégek számára fenntartott szobákban ananászmotívumokat faragtak az ágyrácsokba vagy a fejtámlákba. Az 1800-as években az építészek, tervezők és kézművesek gyorsan átvették a motívumot az egész Egyesült Államokban, és faragott fa és öntött habarcs ananászokat használtak kapuoszlopként, réz- és sárgaréz ananászokat pedig időjárásjelző lapátként és házjelzőként. Ananászokat faragtak a bejárati ajtókba, ablakkeretekbe, redőnyökbe és lépcsőfokokba is, és stencilezték vagy festették őket a falakra, padlókra és mennyezetekre.

Az ananászmotívumok ma is elterjedtek az építőanyagokban és a lakberendezésben. Természetes hengeres alakjuknak köszönhetően jól alkalmazhatók a malomipari termékekhez, például oszlopsapkákhoz, zárókövekhez és kapitányokhoz.

Az ananász formákat dekoratív elemként is használják a kilincsek, fiókhúzók, huzatok, drapériák, ajtómegállók, kerti szobrok, lámpatalpak és csillárok díszítésére. Az ananász művészi ábrázolásai megtalálhatók ólomüveg ablakokban, tükrökben, padlócsempékben, csempékben, mozaik asztallapokban és kerámia lépcsőkövekben.

Az ananászminták gyakran megjelennek a dekorációs szövetekben, tapétákban és szegélyekben, akcentusszőnyegekben, lábtörlőkben, falitáblákban, dekoratív zászlókban, ágy- és fürdőszobai ruhákban, és különösen az asztalterítőkben.

Kerámia, kristály, fa és fém ananászokat alkalmaznak ma világszerte sok otthonban szabadon álló dekorációs elemként, bizonyítva, hogy ez a motívum minden nyelven azt mondja: "Isten hozott"!

További építészeti és formatervezési történetekről lásd:

A macskakövek rövid története
10 nagyszerű megjelenésű bádog mennyezeti csempe
Trending Now: Akantuszleveles minták