A cikk tartalma:

1. A kéményszerelés sajátosságai
2. A kémény ellenőrzése és további működése

A fűtőberendezés hatékony és biztonságos működésének alapvető feltétele a füstgázcső helyes méretezése és beépítése. A kéményt tapasztalt, megfelelő képesítéssel rendelkező mesterembereknek kell építeniük, az összes műszaki szabványnak megfelelően.

Ha a kéménycső anyagaként acélt használnak, ügyelni kell arra, hogy annak vastagsága ne legyen kevesebb, mint egy milliméter. Különös figyelmet kell fordítani a folyékony vagy gáznemű tüzelőanyagot égető kazánokhoz csatlakozó kéményekre – ezeket korrózióálló acélból kell készíteni.

A kémény magassága nagyon fontos, mert a huzatot alapvetően ez határozza meg (olvassa el a következőt is: "Hogyan növelhető a huzat a tűzhelyen"). Ha a kémény az épület külső oldalán vagy egy nem fűtött helyiségben található, akkor azt kiegészítő szigeteléssel kell ellátni, különben nem lehet elkerülni a külső kémény huzatproblémáit.

A kéményszerelés sajátosságai

A kémény építésénél bizonyos követelményeknek meg kell felelnie:

• Minden égési gázt füstcsatornákon keresztül kell a légkörbe elvezetni;
• A kémény keresztmetszetének meg kell felelnie a tűzhely vagy a kémény kapacitásának (lásd "Kémény kandallóhoz: méretek"). Ha a kémény különböző területein kerek és téglalap alakú csatornákat használunk, ügyelni kell arra, hogy a kerek csatornák ne legyenek kisebbek, mint a téglalap alakúak;
• a kémény minimális magassága 5 méter. Ha a kémény közelében szellőzőcsatornák vannak, azok magasságának meg kell egyeznie a kémény magasságával;
• minden kéménynek általában legalább három kanyarja van, amelyek sugara nem lehet kisebb, mint a cső átmérője (lásd: "A kémény átmérőjének kiszámítása – kiemelések");
• A kéménynek 25 cm mély speciális csatornákkal kell rendelkeznie, amelyeken keresztül a kémény alján felhalmozódott lerakódások megtisztíthatók (olvassa el a következőt is: "Hogyan tisztítsuk meg a kéményt a koromtól").

A kéménycső tető feletti magassága a körülményektől és a körülményektől függően változhat:

• lapos tető fölött – legalább fél méter;
• a kémény magassága a gerinc felett, feltéve, hogy a gerinc és a kémény közötti távolság legalább másfél méter (lásd még: "A tetőgerinc optimális kéménymagassága – a távolságok kiszámításának szabályai")
• ha a gerinc és a tető közötti távolság 1,5-3 méter – a gerinc magasságában vagy valamivel felette;
• ha a kémény magasságát akkor szeretné meghatározni, ha a kémény és a gerinc közötti távolság több mint három méter, akkor a gerinctől a horizontig 10 fokos szögben húzza meg a képzeletbeli vonalat, és a kéményt ezen a vonalon vagy kissé felette kell elhelyezni.

Ha a kémény több mint másfél méterrel emelkedik a tető fölé, vagy ha nem lehet a tartóelemekhez rögzíteni, speciális táguló bilincseket vagy árbocszerkezetet kell használni.

A kéményelemeket a fűtőtesttől kezdve alulról felfelé kell összeszerelni, a belső kéményt az előzőbe illesztve, a külsőt pedig ráhelyezve. A hatékony tömítéshez legalább 1000 fokos üzemi hőmérsékletű terméket kell használni.

A füstcső magasságát úgy kell kiszámítani, hogy a T-darabokkal, kanyarokkal és egyéb, bilincsekkel összekapcsolt elemekkel ellátott kötések a mennyezet mennyezetén kívül helyezkedjenek el. A kéménytől kétméterenként egy fali konzolt kell felszerelni, a T-ágra pedig egy tartó konzolt kell felszerelni. Ha a kéményrendszer elemeit különböző épületszerkezetekhez kell rögzíteni, akkor egymástól legfeljebb öt méterre lévő konzolokat és tartóállványokat kell használni (lásd még a cikket: "A kémény magassága a tető felett").

A kémények telepítése során nem szabad megengedni, hogy érintkezzenek elektromos vezetékekkel, gázvezetékekkel és egyéb vezetékekhez tartozó vezetékekkel. Ha a kéményt a tető- és mennyezetrendszeren keresztül vezetik, a megfelelő tűzbiztonság érdekében elegendő távolságot kell tartani a gerendák és egyéb elemek között. Annak megakadályozására, hogy a kémény melletti építményekben éghető anyagok gyulladjanak ki, vagy hagyjon ráhagyást, vagy nem éghető anyagból álló válaszfalat kell készítenie. E szakaszok mérete 500 milliméter, ha az épület építéséhez éghető anyagokat használnak, és 380 milliméter védett szerkezetek esetében. A védett szerkezetek azok, amelyeket 8 milliméteres azbesztlapon fémlemezzel borítottak, vagy 25 milliméteres gipszréteggel borítottak fémháló felett.
Ha a kéményt éghető szerkezetek közelében helyezik el, úgy kell felszerelni, hogy azok ne melegedjenek 50 °C-nál melegebbre. A kéményrendszert úgy kell felszerelni, hogy megakadályozza a kátrány és korom felhalmozódását, amely tűzveszélyt okozhat. A biztonsági válaszfalaknak 70 milliméterrel vastagabbnak kell lenniük, mint a mennyezet vagy a mennyezetek vastagsága. A kéménycsövek és a tűzveszélyes építmények közötti távolságnak legalább 260 mm-nek kell lennie, feltéve, hogy ezek az építmények védettek.

A füstcső egyetlen vízszintesen tájolt része sem lehet hosszabb egy méternél. Amennyiben a tető éghető anyagból készült, a kéményre 5×5 mm-nél nem nagyobb nyílású fémhálóból készült szikrafogó szerkezeteket kell felszerelni.

A kémény ellenőrzése és további használata

A kémény magasságára vonatkozó végleges döntés meghozatala és az összes szerelési munka elvégzése után próbatüzet kell végezni az illesztések értékelésére és annak ellenőrzésére, hogy a szomszédos, éghető anyagokból készült szerkezetek nem melegednek-e fel. Az első használat során az olaj és a tömítőanyag-maradékok elpárolgása miatt enyhe füst és sajátos szag keletkezhet.

Moduláris kéményrendszer használata esetén el kell kerülni a következőket

• szárítás a cipő, ruházat és egyéb elemek elemein;
• A tetőre nem vonatkozik kézikönyv;
• A koromlerakódások eltávolítása égetéssel;
• A klór és vegyületeinek használata;
• a kémény közelében lévő gyúlékony tárgyak és készülékek;
• Építési hulladék, háztartási vegyi anyagok, lakkok és szén felhasználása tüzelőanyagként.

A kémény megfelelő működésének biztosítása és a későbbiekben meggyulladó kátrány és korom felhalmozódásának megakadályozása érdekében a kéményt a fűtési szezonban legalább kétszer meg kell tisztítani.

A kémény helyes felszerelése és későbbi használata nemcsak a fűtőberendezés hatékony működését garantálja, hanem a tűzveszély kockázatának minimalizálását is jelenti.