Kérdés: Van néhány régi fabútorom, amelyet szeretnék restaurálni. A sérüléseket faragasztóval akartam kijavítani, mert az jobban néz ki, mint a szögek vagy csavarok. Miután kijavítottam, mennyi idő alatt szárad meg a faragasztó, hogy felhordhassam a felületkezelőt, és újra használhassam?

A: A faragasztó használata nagyszerű ötlet, és a ragasztó erős, láthatatlan javítást biztosíthat, amely egy életen át tarthat. A faragasztó használható gyors és egyszerű javításokra, például amikor egy kis darab laminátum felhasad vagy kiemelkedik a felületből, vagy tartós kötésként is használható például fából készült székek felújításakor. Az otthoni famegmunkálók gyakran használják új bútorok készítéséhez.

Fontos azonban tudni, hogy mennyi idő alatt szárad meg az adott faragasztó. A legtöbb esetben a száradás ideje alatt a kötést is le kell szorítani. Kisebb javításoknál egy darab papírszalag is elegendő lehet ahhoz, hogy a ragasztó száradása alatt egyben tartsa az illesztést, bár nagyobb javításoknál általában megfelelő faipari szorítókra van szükség. A bilincsek könnyen beszerezhetők, és nem kell, hogy drágák legyenek.

Ismerje a különbséget a szárítás és a kikeményítés között.

A gyártók általában pontos útmutatást adnak a száradási időkre vonatkozóan, ezért mindig fontos, hogy a lehető legjobb eredmény érdekében olvassa el a termék címkéjét, és gondosan kövesse az utasításokat. Ennek ellenére a "szárítás" és a "kikeményítés" kifejezések néha félreértésre adhatnak okot. Ezért tisztázzuk őket.

A száradás általában arra utal, hogy a termék felülete tapintásra száraz, és a kötés elég biztonságos ahhoz, hogy a bilincsek eltávolíthatók legyenek (ezt néha szorítási időnek is nevezik). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kötés teljesen biztonságos. Általában a kémiai reakció még mindig zajlik. Ez az időszak a kikeményedési idő. Csak akkor biztonságos a felületkezelés, illetve az elkészült projekt használata, ha ez a kikeményedési idő lejárt.

Gyakori faanyagragasztó típusok és a hozzávetőleges száradási idők.

Íme egy gyors áttekintés az általánosan használt ragasztókról és azok valószínű száradási idejéről, bár ezek gyártónként eltérőek lehetnek:

• Polyvinil-acetát (PVA), gyakran egyszerűen csak fehér ragasztó néven ismert, könnyen használható, általános célú faipari ragasztó, amely már 30 percig szorítható, de a teljes kikeményedéshez körülbelül 24 órára van szükség.
• Poliuretán Faragasztó segít kitölteni a kisebb hézagokat, és a fa mellett számos különböző anyagot, például követ, kerámiát és műanyagot is ragaszt. Rögzítési ideje körülbelül 2 óra, a teljes kikeményedés 24 órát vesz igénybe.
• Epoxi Egy kétkomponensű termék (gyanta és keményítő), amely sokkal vastagabb, mint a PVA és a poliuretán. Leginkább kisebb javításokhoz használják, különösen, ha fúrni vagy csavarozni kell, hajókon is használják, mert vízálló. A gyorskötésű epoxi körülbelül 6 óra alatt szilárdul meg. A normál típusnak 24 órára van szüksége.
• Cianokrilát Szuperragasztó néven ismertebb, és másodpercek alatt képes megszáradni ahhoz, hogy kisebb javításokat is elvégezzen, bár a teljes kikeményedés még mindig 8-24 órát vehet igénybe.

A levegő hőmérséklete, a páratartalom és a fa nedvességtartalma mind megváltoztathatja a száradási időt.

A PVA és a poliuretán faragasztó az esetek túlnyomó többségében a legjobb választás, de mindkettőt befolyásolja a levegő hőmérséklete. Általában 45-50 Fahrenheit fok alatt nem száradnak meg megfelelően. Sőt, a PVA ragasztó, amely vízbázisú, meg is fagyhat. A gyártók általában megfelelő hőmérsékleti információkat adnak meg. Az útmutatás be nem tartása olyan kötést eredményezhet, amely végül meghibásodik.

A magas páratartalom vagy a nem teljesen száraz fa meghosszabbítja a PVA-ragasztók száradási idejét. Ha ez problémát jelent, a fokozott szellőzés segít. Az egyik módszer, hogy ventilátorral hűvös levegőt fúj a kötésen keresztül.

A poliuretán ragasztó valójában vízzel aktiválható. Az aktiváláshoz bizonyos fokú nedvességre van szüksége. Ez teszi tökéletesen alkalmassá nedves környezetben, vagy nem teljesen száraz faanyag esetén. Száraz légkörben vagy teljesen száraz faanyag esetén a poliuretán faanyagragasztó használata előtt egy kis nedvességet kell felvinni (finom spray-vel vagy nedves ruhával).

A ragasztandó fa típusa szintén tényező.

A fát nagyjából két típusra lehet osztani: puhafa és keményfa. Bár ez alapvetően azt írja le, hogy mennyire szívósak, vannak kivételek. A balsa például nagyon könnyű és könnyen ragasztható, de botanikailag keményfa.

Általánosságban azonban a puhafák (mint a fűrésztelepen kapható fenyődeszkák) gyorsan nőnek és nyitott szerkezetűek. Ez azt jelenti, hogy könnyebben veszik fel a ragasztót és gyorsabban kötnek. Gyakran hamarabb eltávolíthatók a bilincsek. A keményfák lassabban nőnek, és ennek következtében sokkal sűrűbbek, így a ragasztónak hosszabb időbe telik behatolni és megszáradni. A ragasztók mindkét fafajtánál egyformán hatékonyak, de a keményfáknál különösen fontos, hogy a teljes száradást lehetővé tegyük.

Ha túl sok ragasztót alkalmazunk, az meghosszabbíthatja a száradási időt.

Nagy a kísértés, hogy sok ragasztót alkalmazzunk egy illesztésre, hogy biztosítsuk a megfelelő fedettséget és az erős kötést. Több jó ok is szól amellett, hogy ezt ne tegyük.

• Először is, meghosszabbítja a száradási időt. A felületen egy bőr fog kialakulni, amely száraznak tűnik, de a száraz réteg alatt még mindig száradó ragasztó van.
• Másodszor, ha puhafát és PVA-faragót használsz, akkor "eláraszthatod" a szerkezetet. A fa túl sok ragasztót szív magába, ami a szálak megduzzadását okozza. Ez akár el is kezdheti szétnyomni a kötést, ami gyengíti azt.
• Harmadszor, ha a fára felületkezelést alkalmazunk – legyen az festék vagy lakk -, a felesleges ragasztót először le kell kaparni és le kell csiszolni. Ha a ragasztó beszivárgott a fuga körüli területre, megakadályozhatja, hogy a felületkezelés megfelelően megtapadjon, és megváltoztatja a színét, így a munka végül foltosnak tűnik.

Mindig kövesse a gyártó utasításait, de általánosságban ajánlatos vékony rétegben felvinni mindkét összeillesztendő felületre. A munkadarab rögzítésekor esetlegesen "kiszoruló" anyagot nedves ruhával azonnal le kell törölni.

A legtöbb esetben 24 óra elteltével biztos lehet benne, hogy a ragasztó megszáradt.

Az eredeti kérdés az volt, hogy mennyi idő alatt szárad meg a ragasztó, és bár a különböző termékek, körülmények és fafajták mind hatással vannak rá, biztosak lehetünk benne, hogy 24 óra nagyjából mindig elég hosszú idő.

Néha hajlamosak vagyunk túl óvatosak lenni, és hosszabb ideig hagyjuk száradni a ragasztót. Ez rendben van, de a túl sokáig tartó ragasztást kerülni kell. A bilincsek nyomást fejtenek ki. Ha a teljes száradási folyamat alatt rajta hagyjuk őket, az problémákat okozhat, amikor ez a nyomás megszűnik, és a fa visszanyeri normál alakját. A legjobb, ha kezdetben óvatosan húzza meg őket, és csak annyi nyomást gyakorol, amennyi szükséges ahhoz, hogy a kötést zárva tartsa. Ezután engedje el őket, amikor a ragasztónak már volt ideje megszáradni. Ha ez kényelmesebb, akkor a helyén is hagyhatjuk őket, csak egy-két fordulatot kell visszahúzni.

Végül érdemes figyelembe venni a ragasztott darabot érő feszültségeket. Egy megemelkedett furnérdarabra egy csepp PVA-ragasztót lehet felvinni, és egy darab szalagot ragasztani rá, hogy egy-két órán keresztül a helyén tartsa. Másrészt a ragasztógyártók a szokásosnál hosszabb kikeményedési időt javasolnak olyan dolgok esetében, mint például egy szék, amely jelentős nyomásnak lesz kitéve, ha újra használatba kerül.