A molyok egyfajta rejtélyt jelentenek. A lepkék lepkefélékkel ellentétben a legtöbb lepke éjszakai életmódot folytat. Jellemzően csak akkor találkozunk velük, amikor úgy döntenek, hogy a garázs falán szundikálnak egész nap, vagy amikor lárváik szétrágják kedvenc pulóverünket. Mi a helyzet a molyokkal?

A ritka invazív kártevő fajokat leszámítva a sokféle lepkefaj túlnyomórészt az emberek és a természet hasznára válik. Egyesek éjszaka, amikor a méhek és pillangók nappali műszakja pihen, beporzási szolgáltatásokat nyújtanak. A tápanyagok táplálékláncban való felfelé haladásában is mérhetetlen szerepet játszanak. Gyakorlatilag minden lepke alapvető táplálékforrásként szolgál a rovarok, emlősök és énekesmadarak számára. Ha többet szeretnél megtudni ezekről a csodálatos élőlényekről, az alábbiakban leírtak jó kiindulópontot jelentenek.

1. Kolibri szárnyaslepke

A beporzó kertészek kedvence, a kolibri tisztaszárnyú molylepke a lepkékhez képest szokatlan módon nappal aktív. Első pillantásra egy apró kolibrire hasonlít, vagy egyesek összetéveszthetik a dongóval. Ritkán tévesztik össze a szfinxmolyok e különleges fajtáit más fajokkal. Nehéz, bolyhos testük és hosszú, világos elülső szárnyaik vannak, amelyeket fekete vagy barna szegélyez. A hímeknek felhúzott hasuk van, ami a lebegő kolibri megjelenését adja.

A kolibrimolylepkék erdőszéleken, nyílt réteken és kertvárosi kertekben találhatók. Hosszú ormányukat a virágokba mártják, hogy nektárral táplálkozzanak. Hernyójuk, a zöld "szarvacska" fajta, olyan gazdanövényeken táplálkozik és rakja le tojásait, mint a rezgőnyár, a lonc, a galagonya, a cseresznye és a szilva. A telet gubóban töltik, amelyet a gazdanövényeik alatt, a lehullott levelekbe rejtve találnak meg.

Főbb jellemzők: Keressük a virágos növények nektárjával táplálkozó kolibrimolylepkéket nappal. Bolyhos, olajfekete vagy sárga-fekete testük és gyorsan mozgó, szinte láthatatlan szárnyaik vannak, amelyek zümmögő hangot adnak ki.

2. Őszi fonálféreglepke

Az őszi szövőlepke felnőttként meglehetősen feltűnésmentes fehér rovar. De hernyóik, amelyek védő selyemhálóba burkolóznak, képesek teljesen lombtalanítani a fákat és bokrokat. Az őszi szövőlepkék első hulláma több mint 200 fafaj ágcsúcsain kezdi el szövögetni kiterjedt hálóját nyár elején. Mivel évente két-három nemzedéket is képesek létrehozni, őszre igen nagy számban fordulnak elő, és nagy pusztítást végeznek. Ezek a kártevők azonban együtt fejlődtek észak-amerikai erdeinkkel, amelyek a következő évben többnyire kiheverik a károkat.

Hasonló hálófonó és lombfaló szokásaik miatt az őszi szövőhernyókat néha összetévesztik a keleti sátorhernyókkal. A keleti sátorhernyó azonban mind hernyó-, mind kifejlett korában teljesen másképp néz ki. A sátorhernyó tápláléka is korlátozottabb, és leginkább a lombhátakon és a villákon ragad, nem pedig az ágcsúcsokon.

Főbb jellemzők: Az őszi pókhálóslepke éjszakai életmódot folytat, teste többnyire fehér, narancssárga jegyekkel, szárnyfesztávolsága pedig körülbelül 1,5 hüvelyk. A hernyók színezete jelentősen eltér a halványsárgától a sötétszürkéig, az oldalukon krémszínű csíkokkal, sárga foltpárokkal, valamint hosszú és rövid fehér sörtékkel.

3. Cecropia molylepke

A kontinens talán legritkább lepkéje, a cecropia moly Észak-Amerika legnagyobbja, szárnyfesztávolsága akár 7 hüvelyk is lehet. Ez az éjszakai faj Kanada és az Egyesült Államok Sziklás-hegységtől keletre fekvő keményfás erdeiben fordul elő. Sok más lepkéhez hasonlóan a cecropia molyok sem táplálkoznak felnőttként, hanem kora nyáron egyszerűen kibújnak a gubójukból, párosodnak, és két-három héten belül elpusztulnak.

A Cecropia a Saturniidae családba tartozik, amely mintegy 1500 féle óriáslepkét foglal magában. A kifejlett nőstények számos alkalmas gazdafaj közül választanak tojásaik lerakásához, többek között kőris, nyír, bodza, bodza, éger, szil, juhar, nyárfa, cseresznye, szilva, fűz, alma és még sok más. Miután kikelt a tojásból, és egész nyáron a gazdafa levelein táplálkozott, ennek az óriás selyemhernyónak a zöld hernyója kemény, barna selyemgubót fon, majd bábként telel át a gazdafa ágához rögzülve. A cekropiáknak évente csak egyetlen költésük van.

Főbb jellemzők: A Cecropia molyok szárnyfesztávolsága 5 és 7 hüvelyk között mozog. Testük szőrös és vörös, fehér csíkokkal. A szárnyak vörösesbarnák, világosbarnával szegélyezve, a felső végeken félhold alakú fehér foltokkal és szemfoltokkal. A hernyó kékeszöld színű, két sor vörös, sárga és kék gumócskával.

4. Barna házi molylepke

Ha valaha is találkoztál a szekrényedben apró, barnás színű házimoly-fajtákkal, akkor valószínűleg a barna házimolyról van szó. A kifejlett példányok nem veszélyesek, inkább csak többnyire idegesítőek. Vonzódnak a száraz szerves törmelékhez a párás helyeken, mint például a dus

A barna szobamolyok elleni védekezés legjobb módja a mélytisztítás, majd a megfigyelés. Tisztítsd meg ecetes-vizes oldattal azokat a területeket, ahol tojásokat vagy lárvákat láttál. Fagyassza le a ruhákat és egyéb, molykárosodásra utaló jeleket mutató tárgyakat. Tartsa tisztán és pormentesen a padlót, az alapléceket és a szőnyegeket. Adjon cédrusolajos tasakokat a szekrényekbe a molyfertőzés megelőzésére. A takarítás után ragadós csapdákkal ellenőrizze a problémás területeket.

Főbb jellemzők: A barna szobamolyok átlagosan 0,25 és 0,5 hüvelyk közötti hosszúak, szárnyfesztávolságuk 0,5 és 0,75 hüvelyk közötti. Általában bronzbarna színűek, sötét foltokkal az elülső szárnyakon. A lárvák körülbelül 0,25 hüvelyk hosszúak, törtfehérek, barna fejjel.

5. Io molylepke

Az io moth egy fantasztikus lepke, amely Észak-Amerika egész keleti részén megtalálható, és a hátsó szárnyain lévő nagy "szem" jelzéseiről ismert. A Saturniidae családba tartozó, többnyire éjszakai életmódot folytató, nagyméretű lepkék e tagja erdőkben, bozótosokban és külvárosi udvarokban él. A cecropia-hoz hasonlóan a io moly kifejlett példányai nem táplálkoznak. Miután kibújnak a gubójukból, párosodnak, petéket raknak és elpusztulnak.

Az io-molyoknak hackbogyóra, fűzfára, mezkitére, vörösbimbóra, ribizlire, szederre vagy körtére van szükségük gazdanövényként. A kifejlett nőstények a tojásaikat csomókban rakják le a gazdaszervezet szárára vagy leveleire. Amikor az apró hernyók kikelnek, a lombozatot eszik, először csoportokban vagy "vonatokban", majd amikor már nagyobbak, egyenként táplálkoznak. Papírszerű gubókat fonnak, amelyekben a fa alatti levelekben, a dunsztban vagy a mulcsban bábozódnak be felnőttkorukig. Északon egyetlen költésük van, míg délen akár három költés is előfordulhat a tél végétől kora őszig.

Főbb jellemzők: A kifejlett io lepkék 2-3 hüvelyk nagyságúak. Az elülső szárnyak sárga vagy lilásbarna színűek, sötétebb sávozással. Amikor a sárga hátsó szárnyak feltárulnak, láthatóvá válik a két nagy kék-fekete szemjel, fehér középső vonallal.

6. Polyphemus molylepke

A Polyphemus moly a nevét a görög mitológiában szereplő, azonos nevű óriás küklopszról kapta. A küklopsznak egyetlen nagy szeme van a homloka közepén, míg a molylepke két nagy szemgödröt mutat a hátsó szárnyai közepén. A polifémusz moly széles körben elterjedt Kanada déli részétől Mexikóig, beleértve az összes alsó 48 államot Arizona és Nevada kivételével.

Sok nagylepkefaj, mint például a Polyphemus-lepke, felnőttként nem táplálkozik. Ez a faj előszeretettel rakja le tojásait tölgy-, fűz-, juhar- vagy nyírfákra. Kikelés után a hernyók magányos életüket táplálkozással töltik, kezdve saját tojáshéjukkal. Az idősebb Polyphemus hernyók egész leveleket fogyasztanak el, mielőtt a levélszárat a tövénél levágják, hogy az a földre hulljon, elrejtve a ragadozók elől a táplálkozásuk nyomát.

Főbb jellemzők: A kifejlett példányok szárnyfesztávolsága 4-6 hüvelyk. A szárnyak felső felülete vöröses vagy sárgásbarna, általában világosabb elülső szárnyszegéllyel és rózsaszínű vagy fekete és rózsaszínű szubmarginális vonallal. A hátsó szárnyakon világos, ovális szemfoltok vannak, amelyek sárga, kék és fekete színnel gyűrűzöttek. A fiatal hernyók zebraszerű fekete-fehér mintázatúak, amely a kor előrehaladtával közel egyöntetű zöldre változik.

7. Kétszínű foltos molylepke

Az ikerfoltos foltos moly egy gyakori éjszakai faj, amelyet a tornác- és tájfények vonzanak. Erdős és bozótos területeken, valamint tavak és folyók körüli nedves terepen él, és fás külvárosi területeken is megtalálható. Terjedési területe Új-Skóciától Florida északi részéig, nyugatra a Nagy-tavak vidékéig, Manitoba és a nyugati Dakoták, valamint a coloradói Sziklás-hegység, Arizona és a csendes-óceáni északnyugat felé terjed.

Az ikerfoltos foltos molynak olyan gazdanövényekre van szüksége, mint az alma, a cseresznye, a szilva, a kőris, a szilfa, a nyárfa, a nyírfa és a fűzfa, hogy a fiókáit befogadja. A hernyó a sólyommolyfélék családjára jellemző zöld "szarvacska" testtípust mutatja.

Főbb jellemzők: Az 1,75-3,25 hüvelykes szárnyfesztávolságával az ikerfoltos foltos foltos moly a nagyobb sólyommolyok közé tartozik. A hímek elülső szárnyainak felső oldala szürke, fekete-fehér jegyekkel, míg a nőstények sárgásbarna színűek, sötétbarna-fehér jegyekkel. A hímek és a nőstények hátsó szárnyai vörösek, halványsárga szegéllyel és kék szemfoltokkal.

8. Közönséges ruhamoly

A közönséges ruhamoly vagy szövedékes ruhamoly egyike a háztartási molyok számos olyan fajtájának, amelyekről ismert, hogy a szöveteket veszik célba. Féregszerű lárváik kizárólag keratintartalmú állati rostokon, például gyapjún, szőrmén, selymen, tollon, nemezen és bőrön táplálkoznak. Alkalmanként a pamut vagy a szintetikus anyagok is károsodhatnak, ha erősen foltosak vagy állati eredetű szálakkal kevertek. A ruhamolyok észrevétlenek maradhatnak, mivel a sötét, zavartalan helyeket, például szekrényeket és padlásokat kedvelik; de egyszerre 40 vagy több tojást raknak, és a kikelt lárvák gyorsan komoly károkat okozhatnak.

A ruhamoly hernyók krémfehér színűek és legfeljebb 0,5 hüvelyk hosszúak. Védekezésül csöveket vagy szövedéktömegeket fonnak, miközben mozognak és táplálkoznak. Cérnaszálas ruhadarabokat, pókhálófoltokat és apró ürüléklerakódásokat hagynak maguk után. Ha fertőzöttséget észlel, alaposan vizsgáljon meg minden gyanús ruhadarabot és helyet. A fertőzött szöveteket mossa ki, tisztítsa szárazra vagy dobja ki, és az egész helyiséget mélytisztítsa ki. Ha szükséges, alkalmazzon rovarölő szert az előrehaladott fertőzés megfékezéséhez.

Főbb jellemzők: Ezek a molyok általában láthatatlanok vagy észrevétlenek. Kicsi, barnásbarna színű molyok, amelyek irtóznak a fénytől. Figyelje a fonalas részeket, különösen a tárolt ruhák ráncaiban. Előfordulhatnak pókhálós vagy fehér lárvák.

9. Isabella tigrismoly

Az Isabella tigrislepke neve halványan ismerősen csenghet, vagy nem. A legtöbb amerikai számára a gyapjas medve vagy gyapjas hernyó gyermekkori kedvenc volt. Ha valaha is kíváncsi voltál, mi lesz ebből a fekete-barna bolyhos hernyóból, most már tudod. A régi történet szerint a barna sáv hossza előre jelezte a közelgő tél súlyosságát. A barna sáv a korral meghosszabbodik, így lehetséges, hogy egy korai tél hamarabb kényszerít téli álomba egy fiatalabb (rövidebb sávú) hernyót.

Az izabella tigrislepke a gazdanövények változatos skálájára rakja petéit, többek között fűfélékre, aszternára, nyírfára, lóherére, kukoricára, szilre, juharra, tejfűre és napraforgóra. Terjedési területének nagy részén minden szezonban két fészekalj jön létre, amelyek közül az utóbbi télen bebábozódik.

Főbb jellemzők: A kifejlett Isabella tigrislepke 1,75-2,5 hüvelyk széles szárnyátmérőjű. A hímek színe többnyire narancssárga-sárga vagy sárgásbarna, míg a nőstények inkább rózsaszínes-narancsos hátsó szárnyszínt mutatnak.

10. Luna molylepke

Széles körben a legszebb észak-amerikai lepkénknek, valamint az egyik legnagyobbnak tartott luna lepke összetéveszthetetlen. Ugyanakkor kissé titokzatos is. Bár a luna moly nem veszélyeztetett, rövid, alig több mint egyhetes kifejlett élettartama miatt ritka leletnek számít. A többi óriás selyemlepkéhez hasonlóan ez az éjszakai óriás felnőttként nem eszik és nem iszik. Ehelyett utolsó éjszakáit a faj jövőjének biztosításával tölti.

A Luna-molyok Új-Skóciától Saskatchewanig és Észak-Dakota keleti részéig, délre Floridától és az Öböl-parttól Texas keleti részéig terjedő területen élnek. Ha szeretné a luna molyokat a kertjébe csalogatni, ültessen el egy vagy több gazdanövényt: fehér nyírfát, amerikai kagylót, édes rágógumit, hikoridiót, diót vagy szumákot. És ne gereblyézze össze a lehullott leveleket, mert ott bábozódnak be.

Főbb jellemzők: A luna lepkék szárnyfesztávolsága 3 és 4,5 hüvelyk között mozog. Szárnyuk mészzöld, mind a négy szárnyon világos szemfoltokkal. A külső szárnyszélek a déli tavaszi költésnél mély rózsaszínűek, a déli nyári és az északi költésnél azonban sárgák. A hátsó szárnyaknak hosszú, ívelt farka van. Testük fehér, hernyói pedig mészzöldek.