A talajviszonyok meghatározzák a tök növekedését és fejlődését, amit figyelembe kell venni az intenzív szántóföldi művelés tervezésekor. Ukrajna déli sztyeppéinek talajtakarója nagyon változatos: a közönséges csernozjomoktól (északon) a déli csernozjomokig, amelyek sötét gesztenye- és gesztenyetalajokká válnak a sós talajokkal kombinálva.
Termőképesség szempontjából az ilyen típusú talajok lehetővé teszik a tök termesztését. A talaj mechanikai összetétele azonban fontosabb, mint a termékenysége. Ezt a tök erős gyökérzete okozza, amely lehetővé teszi a humuszban szegény talajok tápanyagainak felhasználását. Ezért a tök a legjobban a könnyű, jól fűtött, levegőztetett és vízáteresztő talajokon (vályog, homokos vályog, homokos homok) fejlődik. E talajok legnagyobb koncentrációja a bal parti Alsó-Dnyeper övezetében található.
Alkalmatlanok a nehéz szerkezetű talajok, a túl nedves, sekély talajvízzel rendelkező talajok. A dinnye fajtától függően különböző mértékben tolerálja a sós talajokat.

A dinnyetermesztés energiaforrásai
A fotoszintetikus aktív sugárzás (PAR) a termésképződés fő forrása, és kiindulópontként szolgál a programozáshoz. A PAR energiabevitelének ismeretében a vegetációs vagy bármely más időszak alatt meghatározható annak ésszerű felhasználása, valamint a potenciális hozam. Számításaink azt mutatják, hogy a +15°C-os hőmérsékleti minimumok által korlátozott vegetációs időszakban a teljes PAR-sugárzás 1500-1700 MJ/m2.
Normál körülmények között a PAR kihasználtsági tényező nem haladja meg az 1%-ot; a növekedési tényezőkkel való rossz ellátás esetén ez 0,2-0,5%-ra csökken. Optimális körülmények között a növények a PAR 3%-át is felhasználhatják. Ez utóbbi esetben a száraz biomassza hozam 25-30 t/ha, késői vetés (július 10-20.) esetén pedig a becsült száraz biomassza hozam 15-20 t/ha lehet.
Így az EFAR érkezése nem korlátozza a dinnye magas terméshozamát a vegetációs időszakban, valamint a köztes termesztés lehetséges időszakában.
A dinnyetermesztés hőforrásai
Az uborkás növények sajátossága – magas hőigény. A dinnyében maximális, a sütőtökben kevésbé kifejezett. A magok általában 20-25°C-os hőmérsékleten csíráznak. Ha a hőmérséklet 6-10 °C-ra csökken a csírázás időszakában, a dinnyék akár 40%-a és a görögdinnyék akár 50%-a elpusztul. A tök növekedéséhez és fejlődéséhez optimális hőmérséklet 25-30 °C. A hőmérséklet 45 °C-ig történő emelkedése nem gyakorol jelentős negatív hatást a növényekre.
A dél-ukrajnai hőforrások 3000-3500°C aktív hőmérsékletet tesznek lehetővé, míg a dinnye termesztése esetében a határérték 2200-2500°C. A + 15°С-nál alacsonyabb hőmérsékletű időszak 120-130 nap az övezetben. Az utolsó fagy átlagos időpontja a levegőben – április 15-25., az első – október 10-15. Következésképpen az övezet hőmérsékleti viszonyai kedvezőek a dinnyetermesztéshez és a különböző érési idejű fajták termesztéséhez, beleértve a késői érésű fajtákat is.
A dinnyetermesztés nedvességforrásai
A csapadék mennyisége, amely a nedvesség elérhetőségének mutatója Ukrajna déli sztyeppéjén a legalacsonyabb értékekkel jellemezhető más zónákhoz képest. A dinnye vegetációja alatt a csapadék mennyisége 150-250 mm. A hidrotermikus együttható átlagos értékei 0,6-0,8, ami a megfelelő hőellátással rendelkező övezet szárazságát bizonyítja.

A növények normális növekedése és fejlődése a következő talajnedvességtartalom mellett zajlik a 0-70 cm-es rétegben (HH): görögdinnye 50-65%, dinnye 60-70%, sütőtök 70%. Ezt az erős gyökérrendszer jelenléte magyarázza, amely képes felhasználni a más növények számára elérhetetlen nedvességkészleteket.
Ugyanakkor a tök vízfogyasztása meglehetősen magas. Így a vízdinnye transzspirációs együtthatója – 600, dinnye – 621, tök – 748, ami 2-3-szor magasabb, mint a szárazságtűrő növényeknél, mint például a kukorica, cirok és köles. Ennek oka a levélfelület magas hőmérséklettől való lehűlésének szükségessége (a legtöbb hőálló görögdinnyefajtában a fehérjék 69-73°C-on megalvadnak). Ezért a dinnyetermesztés szempontjából a dél-ukrajnai körülmények között a korlátozó tényező a nedvesség, amely döntő fontosságú a terméshozam és a termés piacképessége szempontjából esőztetett körülmények között. Például 1991-ben az állomás kísérleti gazdaságában, ahol a görögdinnyét 4 méteres sortávolsággal vetették, ugyanolyan termést hoztak, mint 1,4 méteres sortávolsággal, de a termés minősége 2-3-szor magasabb volt, amikor a sortávolságot kiszélesítették.
Figyelembe véve, hogy jelentős, sekély talajvízszintű és mélyen behatoló gyökérzettel rendelkező területek állnak rendelkezésre, a dinnyetermesztés vízellátását nem a csapadék, hanem a vízfogyasztási deficit alapján célszerű kiszámítani, amely a vízháztartás összetett mutatója.