A csatornarendszer függőleges és vízszintes szakaszokból áll. A gravitációs vízelvezető rendszerekben a vízszintes területeken enyhe csatornalejtésre van szükség.

A vízelvezető rendszerek típusai

A szennyvízelvezetés módját tekintve kétféle szennyvízelvezető rendszer létezik: gravitációs és nyomásos rendszerek.

A gravitációs csatornázás azon az elven alapul, hogy a szennyvíz a saját súlya által mozog az elvezetés irányába. A mozgást egy ferde cső váltja ki. Ez a leggyakoribb csatornarendszer-típus.

A nyomócsatorna-rendszer a szennyvizet szivattyú segítségével a talajba nyomja. A lefolyószivattyú a szennyvizet a kívánt magasságba szállítja. A nyomás alatti vízelvezető rendszereket olyan esetekben használják, amikor a szükséges lejtés nem alkalmazható, azaz a gravitációs elvezetés nem lehetséges.

A gravitációs csatornázás nyomócsatornával való kiváltásának okai:

• a gyűjtőcső a központi szennyvízcsatorna-hálózat szintje alatt van. Ez a helyzet akkor fordul elő, ha az épület alacsonyan helyezkedik el, vagy ha a pincében vízelvezető pontok vannak, mint például egy úszómedence vagy szauna.
• A ház szabálytalan terepre épült (dombok, domboldalak). A talajkontúrok lehetetlenné teszik a csővezeték megfelelő dőlésszögű fektetését.
• A cső átmérőjének kisebbnek kell lennie a műszaki előírások szerint tervezettnél. Ebben az esetben a gravitációs lefolyás sokáig tart és eltömíti a lefolyót.
• A talajviszonyok nem teszik lehetővé a csatornához szükséges mélységű árok kiásását.

A berendezések és az üzemeltetési költségek magasabbak a nyomócsatornáknál, mint a gravitációs csatornáknál. A rendszer megfelelő működéséhez elektromos áramra és nagy teherbírású csövekre van szükség. Ezért a gravitációs szennyvízelvezetés előnyben részesítendő, ha ennek feltételei teljesülnek.

Miért kell kiszámítani a meredekséget

A cső lejtésének biztosítania kell, hogy a víz gyorsan lefolyjon, és ne rakódjon le. Ha nincs elegendő lejtés, a lefolyó víz nem áramlik egyenletesen, és a cső gyorsan eltömődhet. Ha a cső az elvezetés irányával ellentétes irányban lejt, a gravitációs csatornarendszer egyáltalán nem működik.

A lefolyó maximális lejtésének elérése csak első pillantásra tűnik kézenfekvőnek. egy túl meredek lejtésű cső túl kevéssé töltődik fel, a szállítókapacitás drasztikusan csökken. A szennyvíz olyan gyorsan áramlik, hogy a víznek nincs elég ideje felfogni a sűrűbb frakciókat, amelyek lerakódnak a falakon. Az elégtelen nyomás miatt a terjedelmes hulladék elakad a csatornarendszerben. A csővezeték fokozatosan eldugul és eltömődik.

Ezenkívül a hirtelen nyomáskülönbség miatt a víz szó szerint kiszívódik a szaniterrendszer szagcsapdáiból, amikor az gyorsan kiürül. A csatornából kellemetlen levegő jut be a helyiségekbe.

A cső elégtelen töltésének van egy másik negatív hatása is. A maró gázok további érintkezése a fémfelületekkel növeli a korrózió mértékét és csökkenti az élettartamot.

Milyen meredek legyen a csatornacső

A gravitációs csövek meredekségére vonatkozó szabványértékeket az SP 40-102-2000 szabványban szereplő képletek alapján számítják ki, vagy az SP 40-107-2003 B. mellékletében szereplő táblázatok szerint határozzák meg.Az átmérő növekedésével a gradiens normatív értékei kisebbek lesznek.

Ez a paraméter azt mutatja meg, hogy a cső pozíciója mennyit változik a magasságban lineáris méterenként. Gyakorlati célokra ez a mértékegység kényelmesebb, mint a fokok.

A tényleges meredekséget a következő képlettel számítjuk ki:

ahol i– lejtő, ∆hв– a csővégek magasságkülönbsége m-ben, l – a cső hossza m-ben.

A gradiens százalékban is mérhető. Ha százalékos értékre szeretné átváltani, szorozza meg a tört értéket 100%-kal.

A csatorna üzemképes állapotban tartása érdekében a tényleges értéknek meg kell felelnie a normatív értéknek. A szükséges meredekség és a cső hossza ismeretében kiszámíthatjuk a cső végeinél a magasságkülönbséget.

Példa

Vízelvezető cső lejtése 50 mm 0.03, ami 30 mm/folyóméternek felel meg. Teljes hossz 6.7 м. Számítsuk ki a magasságkülönbséget a teljes hossz mentén.

Ezért a csöveket úgy kell beépíteni, hogy a csövek végeinél a tengerszint feletti magasságkülönbség 0.201 m, vagy 20.1 cm. százalékra átszámítva 0.201 × 100% = 20.1%.

Nem megengedett a csővezeték egyes szakaszokon eltérő lejtéssel történő lefektetése. Ebben az esetben egyes szakaszok eliszapolódnak.

töltöttségi szint

A cső átmérője és meredeksége befolyásolja a szintjét. E paraméterek növelésével, állandó szennyvízmennyiség mellett a töltöttségi szint csökken.

Töltési szint Ya következő képlettel határozható meg:

ahol hс – csatornaszint m-ben, d – csőátmérő m-ben.

A 0 töltöttségi szint azt jelenti, hogy a cső üres. Az 1-es érték azt jelzi, hogy teljesen megtelt.

A csövet nem szabad 100%-ban feltölteni; a részleges feltöltés lehetővé teszi a felgyülemlett gázok távozását. Tartalékot képeznek a további, el nem számolt szennyvízmennyiségre is. A legkisebb megengedett töltöttségi szint 0.3.

A tényleges töltöttségi szint mellett Y van egy optimum (jelölve K). Az optimális töltöttségi szinten a gravitációs csatorna öntisztító üzemmódban működik.

A műanyag csövek optimális töltöttségi szintje 0.5, egyéb anyagok esetén 0.6.

A lejtéskülönbség az azbesztcementből vagy öntöttvasból készült csövek durva falán történő nagyobb lerakódásnak köszönhető. A cső öntisztításához nagyobb áramlási sebességre van szükség.

Az optimális (K) és a tényleges (Y) A töltöttségi szint a következő:

ahol V– lefolyási sebesség m/s-ban.

A csatorna átlagos áramlási sebességének legalább 0.7 m/s. Ennél az áramlási sebességnél a szilárd anyagok lebegve maradnak, és nem tapadnak a falakhoz.

Példa

Amikor 110 mm csatornalejtés a műanyag 0.02, és a töltöttségi szint 0.7 az áramlási sebesség 0.733 m/s. Ellenőrizze, hogy az optimális és a tényleges töltöttségi szint közötti arány teljesül-e.

Műanyaghoz K 0.5. mint 0.5≤0.61, az arány.

Lejtés a belső lefolyók beépítéséhez

A belső vízelvezetés a teljes vízelvezető rendszernek a belső elvezetési ponttól a kültéri hálózat első aknájáig tartó részét foglalja magában. Ez magában foglalja a könyököket, emelkedőket és elosztókat (kivezetéseket). A lefolyók összekötik az egészségügyi szifonokat a függőleges felszállóvezetékekkel, a csatornák pedig összegyűjtik a szennyvizet a felszállóvezetékekről, és a közcsatorna-hálózatba vezetik. Kanyarok vagy elosztók beépítésekor a csövet lejtőn kell elhelyezni.

A kollektorok meredeksége a 0.01-0.05. Az optimális érték 0.02.Az elágazó csövek meredeksége 0.01-0.05 a nem szellőztetett kimeneti nyílásoknál és nem kevesebb, mint 0.005 a szellőztetett.

A maximális gradiens értéke 0.15 (kivéve az elágazó vonalakat legfeljebb 1.5 м). Aláásott területeken a lefolyók és gyűjtők lejtésszögét a talaj várható süllyedésének figyelembevételével kell meghatározni.

Lejtésszabályozás egy családi házban

A szennyvíz mennyisége egy családi házban lényegesen kisebb, mint egy lakótömbben. Ilyen körülmények között még a lejtéstáblázatból vagy egy képletből meghatározott minimális lejtés mellett sem lesz elegendő a töltésszint a cső öntisztításához.

A meredekség azonban nem csökkenthető tovább, mivel az áramlási sebesség túl lassúvá válna. A homok más szilárd anyagokkal együtt leülepszik az aljára, a cső biztosan eltömődik. Ebben a helyzetben a csővezeték szükséges dőlésszögét a számítás nélküli módszerrel kell kiszámítani.

A gradiens meghatározásának nem támogatott módszere

Az előírások szerint a számítás nélküli eljárást akkor kell alkalmazni, ha az optimális és a tényleges töltésszint arányára vonatkozó feltétel a kis szennyvízmennyiség miatt nem teljesíthető.

A régi SNiP 2.04.01-85 a gravitációs csővezetékek számítás nélküli szakaszaira a következő lejtési ajánlásokat adták meg

• Csőátmérő 40 vagy 50 mm – 0.03
• Csőátmérő 85 vagy 100 mm – 0.02

Ezen SNiP felülvizsgált változata az SP 30-ban meghatározottak szerint.13330.A SNiP Code 2016 szerint a nem számított csővezetékszakaszok minimális lejtési értékét 1/d-nek kell tekinteni, ahol d a cső külső átmérője mm-ben.

Szakértői ajánlások a kollektor telepítéséhez egy családi házból egy szeptikus tartályba történő gyűjtőberendezéshez

• Közepes méretű ház két WC-vel – 110 mm-es cső 0 lejtéssel.02
• Három vagy több WC-vel rendelkező ház – 160 mm-es cső, 0 lejtéssel.08

A javasolt paraméterek betartása fenntartja a folyadékáram szállítási kapacitását a csőben.

Lejtésellenőrzés

A dőlésszög ellenőrzésére a legjobb mérőeszköz a vízmérték. A csőárok mélységének mérése referenciapontokon, a különbség összehasonlítása az előírt különbséggel. A számított értéktől való eltérés esetén az árok mélységét korrigálni kell.

A lejtés vízmérték nélküli ellenőrzését egyszerű módon, rögtönzött eszközökkel is el lehet végezni. Két csapot kell az árokfenékbe helyezni mindkét végén. Egy kötelet feszítenek ki a csapok közé, és a vízszintes helyzetet vízmértékkel ellenőrzik. Szükség esetén újbóli kiegyenlítésre kerül sor.

Ezután mindkét ütköző mellett meg kell mérni a magasságot az aljától a drótig. A különbség meghatározása után ugyanúgy kell eljárni, mint a kiegyenlítésnél.

Az alábbi ábrán az árok kezdeti mélysége 0.5 м. A cső ajánlott lejtése alapján 110 mm 0.02 kapunk:

Adjunk 0-t az eredeti mélységhez.5 m a számított mélységkülönbség 0.6 méter, és az árok mélysége a csővezeték végpontjánál 1.1 м.

A megoldás a meredek lejtő problémájára

Ha a lejtő meredeksége abban az irányban, amelyben a csövet lefektetik, nagyobb, mint a szabványos meredekség, akkor egy bizonyos ponton a mélyebb csővezeték a felszínre kerül. A problémára két megoldás létezik.

Első lehetőség – ahogy a csővezeték közeledik a felszínhez, a csővezetékben függőleges lejtéseket végeznek. A második lehetőség azonnal nagy függőleges csökkenést eredményez, ami elegendő a kollektor teljes hosszára.

Épületek csapadékvíz-elvezetése és annak lejtése

Az esővízelvezető rendszer vagy csapadékvíz-elvezető rendszer célja a talajfelszínről csapadék formájában lehulló esővíz összegyűjtése és elvezetése. Az esővízelvezetés célja, hogy megvédje az épületet a kellemetlen következményektől – az alapozás kimosódása, a pince elárasztása, a környező terület elárasztása, a talaj vizesedése -.

A csapadékvíz-elvezető rendszer és a háztartási szennyvízrendszer külön-külön működik; az SNIP-előírások szerint tilos az egy hálózatba való bekötés. A zárt csapadékvíz-elvezető rendszerekben a talajon lefolyó víz a beömlőnyílásokon keresztül a földalatti csőhálózatba kerül, és onnan a központi csatornahálózatba vagy egy közeli felszíni víztestbe kerül.

A víznyelők nagyon rendszertelenül töltődnek fel, a csúcsigény idején a lefolyás mennyisége meredeken megnő.

A csapadékcsatornák fektetésére vonatkozó szabályok

A csöveket egyenesen vagy ferdén lehet csatlakoztatni. Ha a helyszín lejtése a lefolyóval ellentétes, használjon 90°-os könyökillesztéket a talajszintkülönbségek kiegyenlítésére.

A legfeljebb 250 mm átmérőjű esővízelvezető csövek esetében a maximális töltési szint 0.6.

Minimális áramlási sebesség a csapadékvíz-elvezető rendszerben a tervezési csapadék intenzitását meghaladó csapadék esetén 0.33 0.6 m/s. A fémből, műanyagból vagy üvegszálas kompozit anyagokból készült csövek maximális sebessége 10 m/s, a betonból, vasbetonból vagy krizotilcementből készült csöveké 7 m/s.

Mit kell megfigyelni a gradiens meghatározásakor

Összefoglalva, összeállíthatunk egy listát a csatornavezeték dőlésszögére vonatkozó alapvető szabályokról.

A szabályok listája:

• A vízszintes szakaszok lejtése csak a gravitációs csövek esetében szükséges.
• Mind a túl kicsi, mind a túl nagy dőlésszög negatívan befolyásolja a vízelvezető rendszer kapacitását.
• A legtöbb esetben a meredekség ajánlott értékei a 0.01-0.05. Optimális érték 0.02, maximum 0.15.
• A csövek fektetésekor meg kell keresni a cső optimális töltési szintjét.

A munkálatok megkezdése előtt célszerű egy hálózati profilt készíteni a csőfektetés alapadataival és a jövőbeli csatornarendszerrel kapcsolatban. E dokumentum tartalmát a GOST 21 határozza meg.604-82.

Következtetés

A csővezeték lejtésszöge közvetlen hatással van a vízelvezető rendszer hatékonyságára. Az előírások és szabályok betartása biztosítja, hogy a szennyvízrendszer problémamentesen és vészhelyzetektől mentesen működjön.