Gyönyörűek. Faiskolákban és nagyáruházakban kaphatók. De invazív növények, és tényleg el kellene tűnniük. Invazív növénynek minősül, ha nem őshonos az adott régióban, és gyorsan terjed az eredeti betelepítési helyéről, potenciálisan károsítva a környezetet, az állatokat, rovarokat vagy az embereket.

Sok nem őshonos növény agresszív, de nem mindegyik invazív. Az invazív fajok kiszoríthatják az őshonos fajokat, és ennek következtében elpusztíthatják az őshonos ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, veszélyeztethetik a vadon élő állatokat és rovarokat, növelhetik a tűzveszélyt, megtizedelhetik a termést, negatívan befolyásolhatják a vízminőséget, vagy szerkezeti károkat okozhatnak. A nem őshonos fák hatása és tiltása államonként és régiónként eltérő, ezért ha már van ilyen a kertjében, tájegységenként tájékozódjon a helyi forrásokból, például a tanácsadó irodákból további információkért.

Az invazív fajokat definíció szerint nehéz kiirtani. Íme néhány eltávolítandó nem őshonos és invazív növény listája.

1. Bradfordi körtefa (Pyrus calleryana)

A Bradford- vagy Callery-körtét, amely egykor a kompakt alakja, gyors növekedése, bőséges kora tavaszi fehér virágai és látványos őszi lombja miatt kedvelt tájképi fa volt, ma már több államban betiltották. Az Ázsiából behozott kezdeti fajták sterilek voltak, de a kisebb hibridek, amelyeket a törékeny ágszerkezet leküzdésére fejlesztettek ki (amelyről köztudott, hogy viharok idején elhasad és letörik, kárt vagy sérülést okozva), más fajtákkal szaporodnak.

A Bradford körte nem támogatja a vadon élő állatokat, rovarokat vagy beporzókat. Elfojtják az őshonos fákat és növényeket, élelmiszersivatagokat hozva létre. A hatékony eltávolításhoz ki kell ásni a fa kiterjedt gyökérzetét, valamint az új hajtásokat és a szívócsemetéket.

2. Égő bokor (Euonymus alatus)

Szerencsére nem minden Burning Bush fajta invazív. A kompakt fajta nem számít invazívnak; a szárnyas égő bokor, amelyet az egyes szárakon végigfutó barna "szárnyakról" lehet felismerni, invazív cserje. Ez a néhány államban betiltott, kevés karbantartást igénylő, tüzes őszi lombozatú fás díszcserje Ázsiából származik. Akár 20 láb magasra is megnőhet, és jó sövényt alkot, amelyet méretre lehet metszeni.

Az égő bokor a bogyók lehullásával terjed. A legjobb eltávolítási technikák közé tartozik vagy a kiásása és az egész növény megsemmisítése, vagy a kivágása és a gyökerek gyomirtóval történő elpusztítása. Az egzotikus égő bokor helyett válasszunk egy őshonos rokont (Euonymus americanus vagy E. atropurpureus).

3. Édes őszi klematisz (Clematis terniflora)

Ez az erőteljes szőlő ősszel hatalmas fürtöket hoz apró fehér, intenzív illatú virágokból. Az Ázsiából származó, magas inváziós kockázatú egzotikus növényként besorolt Sweet Autumn Clematis rengeteg magot bocsát ki, amelyeket a szél szétszór, és lehetővé teszi, hogy az anyanövénytől távol is kihajtanak, ahol a burjánzó új növények elboríthatják és elnyomhatják az őshonos növényeket, sőt a kifejlett fákat is. Ha a növény túl nagy ahhoz, hogy kiássuk, visszavágással és gyomirtó szerrel eltávolítható.

4. Égigérő fa (Ailanthus altissima)

Egy másik ázsiai betolakodó a Mennyei fa, más néven kínai szumák. Amellett, hogy gyorsan növekszik és tömegesen szaporodik magok révén, ez a fa mérgező vegyi anyagot választ ki a talajba, amely elpusztítja a környező növényeket. Mivel természetes ragadozói nincsenek, hamarosan sűrű bozótot képez, amely elnyomja az őshonos fajokat. A kevés vízzel rendelkező, szegény talajon is képes megélni, a mennyei fa élőhelye a foltos lámpáslegynek, egy pusztító invazív rovarnak, amely az őshonos gyümölcstermő fákon élősködik. Agresszív gyökérzete károsíthatja a járdákat, csöveket és épületek alapjait. Eltávolításához vágja le a lehető legközelebb a talajhoz, és alkalmazzon gyomirtószert.

5. Pillangóbokor (Buddleja davidii)

Nevének ellenére ez az Ázsiából származó lombhullató fás szárú cserje kevéssé támogatja a pillangókat, mivel egyetlen őshonos hernyó sem képes gazdanövényként használni (bár a kifejlett pillangókat vonzza). Ez a gyorsan növő, nagy, vonzó cserje az egyes illatos, kúp alakú fürtöket alkotó számos apró virágból származó magok terjesztésével terjed.

A vadonban a pillangóbokor kiszorítja az őshonos növényeket, amelyek közül néhány élőhelyet és táplálékot nyújt a hernyóknak, és inváziós növény a csendes-óceáni és az atlanti-óceáni partvidéken. Kiirtásához az összes gyökerét el kell távolítani. Ezt követően elégethető vagy a szemétbe tehető.

6. Angol borostyán (Hedera helix)

Ez az agresszív eurázsiai inda gyorsan felmászik az épületekre és a fákra, és mindkettőben kárt okoz. Talajtakaróként a földeken is elterjedhet. Amikor felmászik az erdő lombkoronájába, eltakarja a fák lombját a napfény elől, és a gazdafát képtelenné teszi a fotoszintézisre. A hozzáadott súly meggyengítheti a fát, és nagyobb valószínűséggel dönti ki a szél. Ez az évelő szőlő magokat termel, amelyeket a madarak új területekre terjeszthetnek. Eltávolítható a gyökerénél fogva történő kihúzással és ártalmatlanítással.

7. Fűzfa (Ligustrum)

A privétnek több fajtája is létezik, amelyek invazívak. Ez a robusztus félörökzöld szinte bármilyen talajon és körülmények között jól fejlődik, jól tűri a szennyezést, és jól reagál a metszésre, ezért gyakran használják sövényként. Gyorsan növekszik és öntermékeny, nyáron nagy fehér virágfürtöket, télen pedig lila vagy fekete bogyófürtöket hoz, amelyek magjait a madarak szórják szét. Képes 50 láb magasra is megnőni, és olyan őshonos növényeket szorít ki, amelyek vonzzák a beporzókat. A füzike eltávolításához húzza ki a kisebb növényeket, vagy vágja ki a nagyokat, és alkalmazzon gyomirtószert. Folytassa a hajtások eltávolítását, amint azok megjelennek.

8. Japán borbolya (Berberis thunbergii)

Gyakran használják kis sövényként, mert tüskéi elriasztják az őzeket, a japán borbolya egy lombhullató cserje, amely többféle színben (piros, narancs, lila, sárga) és változatos árnyalatú, kanál alakú levelekkel kapható. Kompakt és sűrű, mindenhol gyökeret ereszt, ahol ágai a földet érik. A növény a madarak által is terjed, amelyek szétszórják piros téli bogyóit.

Terjedésével a borbolya kiszorítja az őshonos növényeket, és az USA északkeleti részén és környékén invazívnak számít. A talaj kémhatását is megváltoztatja, lúgosabbá teszi azt. A japán borbolya eltávolításának legjobb módja, ha az egész növényt és a gyökereit kihúzzuk, amelyek ugyan sekélyek, de újra kihajtanak, ha a talajban hagyjuk őket.

9. Japán spirea (Spirea japonica)

Ezt a gyakran alapnövényként árusított kisméretű lombhullató cserjét szép, rózsaszínes-liláslila tavaszi virágfürtjei miatt becsülik. A japán spirea azonban gyorsan elnyomhatja az őshonos növényeket, ahogyan elterjed a mezőkön, erdőkben, patak- és folyópartokon, valamint az út menti területeken. Minden egyes növény több száz apró magot termel, amelyek évekig életképesek maradnak, és könnyen terjednek széllel, vízzel vagy feltöltött földdel. Ráadásul gyors növekedése sűrű állományokat eredményez, amelyek árnyékot vetnek az őshonos növényekre.

A növény lekaszálásával nem lehet kiirtani a japán spireát; az erősen visszatér, és az ágak visszavágása a magok megjelenése előtt nem mindig hatékony. A legjobb eredmény elérése érdekében használjon herbicidet, hogy megakadályozza a japán spirea visszatérését.

10. Japán lonc (Lonicera japonica)

Ez az erőteljes, fás szőlő június és október között illatos, hosszan tartó fehér csöves virágokat hoz. Az árnyékban és száraz talajban is képes boldogulni, a lonc rendkívül agresszív, és képes sűrű szövedékeket növeszteni a talajon, vagy a fák törzsei körül kanyarogni, és azokat körbekeríteni. A gyorsan terjedő indák akár 15 méter magasra is felkapaszkodhatnak a lombkoronába, súlyukkal összezúzva az alattuk lévő fákat és cserjéket.

Amellett, hogy a loncok más növényeket is megfojtanak, a lonctakarók elzárják a fényt. A kisebb növényeket a gyökerüknél fogva ki lehet húzni, de a nagyobb, már megtelepedett indákat vissza kell vágni a földig, mielőtt gyomirtószert alkalmaznánk a tuskókon.