Egy átlagos amerikai háztartás naponta átlagosan 40-60 gallont használhat csak a pázsit és a kertek öntözésére. Ennek a mennyiségnek körülbelül a fele párolgás, szél, rosszul megtervezett öntözőrendszerek vagy túlöntözés miatt vész kárba.

A vízbarát táj számos előnnyel jár. Amellett, hogy megóvja az értékes erőforrást, csökkenti a víz költségeit mind az egyén, mind a nagyobb közösségi infrastruktúra számára, segít kiküszöbölni a lefolyó víz szennyezését és az eróziót, és csökkenti a kert fenntartását.

Számos koncepció iránymutatásként használható a regionális kihívások, a terület topográfiája, a terjedelem és a költségvetés figyelembevételével.

Fotó: flickr.com

Xeriscaping

A Xeriscaping (ejtsd: "zeer-i-skey-ping") a görög "száraz" ("xeros") és a "kertépítés" szó kombinációja. A denveri vízügyi hivatal a "xeriscape" kifejezést a víztakarékos tájépítészet marketingjére használta. A megközelítés hét területre összpontosít: tervezés és formatervezés, talajelemzés és -javítás, megfelelő növények kiválasztása, praktikus gyepterületek kialakítása, hatékony öntözés, mulcsok használata és megfelelő karbantartás.

A Xeriscape tájképek jellemzően a következőket tartalmazzák:

• Alacsony vízigényű növények
• Természetes tájépítészet őshonos növények felhasználásával
• Esővízgyűjtés
• Esőkertek

Bár sokan a xeriscapinget a kaktuszok, szukkulensek és sziklák rideg látomásával azonosítják, a valóságban a xeriscaping a szárazságtűrő szőlő, talajtakarók, fűfélék, évelők és cserjék nagyszerű színeit és textúráit is jelentheti. Képzelje el a lecsüngő rozmaringot, a cickafarkot, az évelő verbénát és a sedumot.

A növényzet nem korlátozódik az őshonos fajokra, hanem tartalmazhat olyan egzotikus növényeket is, amelyek képesek kezelni a talajtípust, a hőmérsékletet, a fényt és a csapadékot. A Xeriscaping a hasonló vízigényű növények megfelelő csoportosítását hangsúlyozza. Egy tájképben keveredhetnek a helyi viszonyok között túlélő vagy csak alkalmanként kiegészítő öntözést igénylő növények nagyobb csoportjai a kisebb, nagyobb gondozást igénylő területekkel.

A legjobb javaslatokért forduljon a helyi faiskolákhoz vagy tanácsadó szolgálatokhoz.

Őshonos kertépítés

Egy másik út a vízbarát táj kialakításához az őshonos növények használata, vagyis azoké, amelyek évezredek alatt fejlődtek ki egy adott területen, alkalmazkodva a körülményekhez.

Vadon élő növények: Native Plants, Natural Landscapes egy nonprofit szervezet, amely az őshonos növények előnyeit népszerűsíti. Az 1977-ben Wisconsinban indult csoportnak ma már 12 államban van tagozata. Donna VanBuecken ügyvezető igazgató szerint a csoport folyamatos tagságnövekedést tapasztal. "A globális felmelegedés és az éghajlatváltozás miatt az emberek tudatosították, hogy felelősséggel tartoznak a környezetért" – mondja. "Az egyik dolog, amiért könnyen felelősséget vállalhatnak, az az otthonukat körülvevő környezet."

A sikeres természetes kertépítés azonban nem olyan egyszerű, mint magokat szórni a földre, mondja. A területet elő kell készíteni, és minden nem őshonos fajt ki kell irtani. Az első három év a nem őshonos növények, a gyomok és a gyepfű kihúzását, megművelését és elfojtását jelenti.

A honos növények azonban számos előnnyel járnak, ha egyszer már megtelepedtek. A csoport szerint az őshonos növények nem igényelnek műtrágyát, kevesebb növényvédő szert használnak, kevesebb vizet igényelnek, mint a gyep, nem kell őket nyírni, menedéket és táplálékot nyújtanak a vadon élő állatoknak, valamint elősegítik a biológiai sokféleséget és a természeti örökségünk gondozását.

Esővízgyűjtés

Egy régi ötlet új népszerűségre tesz szert a vízbarát tájak terén. Az esővíz összegyűjtése egy olyan elképzelés, amely az ókorig nyúlik vissza. Napjainkban előnyei felkeltették az országok, régiók, államok, sőt még az egyedi házépítők érdeklődését is.

A Raleigh, NC környékén található Stanton Homes most már alapfelszereltségként kínálja az esővízgyűjtő rendszereket bizonyos új házaknál, és opcióként minden új háznál. Stan Williams vezérigazgató szerint: "A Raleigh térségében jelenleg uralkodó szárazság miatt szeretnénk megoldásokat kínálni a háztulajdonosoknak, akiket érdekel, hogyan tarthatják a kerteket és a pázsitot zöldben. Ezek a rendszerek könnyen kezelhetők, és elképesztő, hogy milyen messzire képesek kiterjeszteni a kültéri kertépítés vízfelhasználását."

Ahhoz, hogy ez az ingyenes helyszíni vízellátás hatékony módja legyen a kertészeti igények kielégítésének, a lakástulajdonosoknak meg kell tervezniük, hogy mennyi víz állhat rendelkezésre. Az elmélet szerint egy négyzetlábnyi gyűjtőfelületre körülbelül hat tized gallonnyi víz gyűlik össze egy hüvelyknyi csapadékmennyiségből, így egy 500 négyzetlábnyi, egy lefolyócsőre irányított tetőszakasz egy hüvelyknyi esőből körülbelül 300 gallonnyi vizet gyűjthet össze. A víz azonban jellemzően elvész, amikor az eső felfröccsen, és a válogatott törmelék első összegyűltét kiöblítik.

Számítsa ki a tető négyzetméterét, amely a megcsapolni kívánt lefolyócsőbe folyik. Keresse meg az átlagos csapadékmennyiséget. Vagy ennek megfelelően méretezze meg az esőtartályt, vagy tervezze meg, hogy a túlfolyást az épület alapzatától el lehessen vezetni. Az esővízgyűjtő cégek az egyes esővízgyűjtő hordókészletektől kezdve a szivattyúkkal és öntözővezetékekkel ellátott teljes földalatti rendszerekig kínálnak lehetőségeket.

Esőkertek

Az ország egyes területein a csapadékmennyiségtől függően éhínség vagy éhínség uralkodik. Az esőkertek, a vízbarát udvar egy másik lehetősége, az ünnepnapokra való.

A kifejezetten az udvar alacsony pontjaira tervezett esőkertek természetes módon dolgozzák fel az oda irányított vagy természetes módon oda ömlő csapadék- vagy felszíni vizet. A kert időt hagy a víznek, hogy az oda ültetett virágzó növények és fűfélék felvegyék, valamint a talajba szivárogjon. Helyesen kialakítva a kert nem tartja meg a vizet olyan sokáig, hogy az a szúnyogok tenyészhelyévé váljon. Esőkert nélkül ugyanez a víz elfolyna, eróziót okozva, és az útközben felszedett szennyező anyagokat a közüzemi csapadékvíz-rendszerekbe vagy a folyókba és patakokba juttatva.

Mivel az esőkertek fontos szerepet játszanak a lefolyás szabályozásában, számos közösségi csoport gyűjtőprojektjévé váltak. Az egyik ilyen csoport, a 10 000 esőkert egy Kansas Cityben (Kansas City, MO) működő kezdeményezés, amely egyesíti a polgárok, vállalatok, oktatók, nonprofit szervezetek és a kormányzat erőfeszítéseit. Lynn Hinkle projektmenedzser szerint a "kezdeményezés felhívta a figyelmet arra, hogy mindannyian hogyan javíthatjuk a közösségünk vízminőségét, miközben javíthatjuk otthonaink ingatlanértékét. Az esőkertek gyönyörű módja annak, hogy városunkat zöldebbé, tisztábbá és élhetőbbé tegyük". Hinkle szerint a 10 000 esőkert kezdeményezés elindítása óta több száz esőkertet építettek.

"Kansas City (Mo.) célja, hogy az EPA egyik legzöldebb városa legyen azáltal, hogy több esőcseppet igyekszünk ott felfogni, ahol lehull" – mondja Hinkle. Azt mondja, egyre több vállalkozás foglalkozik az esőkertekkel és a zöld tetőkkel, hogy segítsenek az esővíz felfogásában. Az iskolák a legaktívabb résztvevők, és az egyházak felajánlották, hogy esőkertekkel kapcsolatos képzéseket tartanak, hogy ösztönözzék a föld gondozását. A városi kormányzati projektek is elkezdték a zöld megoldások bevezetését, és mérni fogják az esőkertek és a biocsatornák hatását az áradásokhoz és a szennyezéshez hozzájáruló csapadékvíz-elvezetés mennyiségének csökkentésében.

Ilyen gyönyörű, praktikus és pénztakarékos lehetőségek mellett könnyű a tájat és a nagyobb közösséget valóban zölddé tenni.