A természetes, fonott bútorok az 1970-es évek dekorációját idézhetik fel, de akár hiszed, akár nem, ez a megjelenés nagy divatja van. Az elmúlt néhány évben a fonott kosarak, a rattanbútorok és a nádhálós bútorok kerültek előtérbe a lakberendezési trendek között. Bár a rattan és a fonott bútorok népszerűsége ugrásszerűen megnőtt, még mindig sokan összekeverik a köztük lévő különbséget. Sőt, az Egyesült Államokban a két szót gyakran felváltva használják, ami még nehezebbé teszi a megkülönböztetésüket.

Ne aggódjon – azért vagyunk itt, hogy egyszer és mindenkorra tisztázzuk ezt a kérdést, és segítsünk Önnek megalapozott döntést hozni a beltéri és kültéri bútorok vásárlásakor. Íme öt tény, amely segít emlékezni a rattan és a fonott bútorok közötti különbségekre.

A fonott egy szövésmód, míg a rattan egy anyag.

Az egyik legnagyobb tévhit a rattannal és a fonottal kapcsolatban az, hogy mindkettő anyag. Ez csak félig igaz: A rattan valójában egy olyan anyag, amely bizonyos pálmafajtákból származik. A fonott fonás viszont egy szövési stílus. Bár a fonott darabok készülhetnek rattanból, számos más természetes és szintetikus anyagból, például bambuszból, nádból és műgyantából is lehet őket szőni. Idővel a "fonott" kifejezés a fonott bútorok számos típusát magában foglalja.

Több mint 600 különböző rattanfaj található Ausztráliában, Ázsiában és Afrikában.

A rattan egy általános kifejezés, amelyet az óvilági kúszópálmák széles skálájára használnak. A világon a legtöbb rattan Indonéziában található, bár Dél- és Délkelet-Ázsia többi részén is gyakori. A rattan egy lián, egy fához hasonló, hajlékony szárú inda. Úgy néz ki, mint a bambusz, de szilárd, míg a bambusz középen üreges. A fához hasonlóan a rattan is festhető vagy pácolható, ami a bútorok és egyéb háztartási cikkek készítésének kedvelt anyagává tette. Történelmileg a rattanból sporteszközöket, fegyvereket, illóolajok kanócait és otthonokat is készítettek azokon a vidéki területeken, ahol nő. Elsősorban azonban fonottárukhoz használják.

A fonás egy ősi szövési technika, amely a rattan Európába történő behozatala után vált népszerűvé.

A fonás egy olyan szövési technika, amely az ókori Egyiptomig nyúlik vissza – valójában fonott tárgyakat találtak a fáraók sírjaiban. Hagyományosan nádat és mocsári füveket használtak a fonott fonásokhoz. Az évszázadok során a fonás egyre népszerűbbé vált, és Európában a felfedezések korában robbant be, amikor a rattan Ázsiából kezdték importálni. Mivel a rattan tartósabb, mint sok más, korábban a térségben használt anyag, hamarosan a fonott fonások választott anyaga lett. A korabeli időkben a fonott fonás az Arts and Crafts mozgalom idején vált ismét népszerűvé, és ma a stílus emblematikus képviselője. Napjainkban a fonottáru természetes anyagokból, például fűzfából, rattanból, nádból és bambuszból, valamint szintetikus szálakból, például vinilből és gyantából készül.

A nád a rattan növény része, és gyakran szövik belőle a szövött hálót.

Míg a rattan bútorokat általában a rattan inda magjának felhasználásával készítik, addig a nádat a külső héj lehántásával nyerik. Általában szövik szövedékké, és fából készült bútorok dekoratív bevonataként használják. A nádszál rugalmas, mégis tartós, ami népszerűvé tette a székülések készítéséhez. Nyílt szövése miatt a nádszövetet gyakran használják szekrényajtók és fejtámlák díszítőelemeinek készítésére is. A rattan porózus, és könnyen károsodik a nedvességtől, a nádszövet azonban víztaszító, és a kiömlött folyadékot károkozás nélkül le lehet törölni róla.

A természetes rattanbútorokat beltéri használatra szánják, míg a szintetikus fonott vessző a szabadban is ellenáll.

A fonott bútorok azért népszerűek kültéri használatra, mert könnyűek és könnyen mozgathatók. Bár a rattan tartós, és hagyományosan használják teraszbútorokhoz, valójában nem a legjobb választás kültéri használatra, mivel nem vízálló. Tartsa bent a rattanbútort, vagy mindenképpen takarja le, ha esik az eső. A szintetikus rattan viszont kiváló választás kültéri használatra.

A természetes, fonott bútorok az 1970-es évek dekorációját idézhetik fel, de akár hiszed, akár nem, ez a megjelenés nagyban visszatért. Az elmúlt néhány évben a fonott kosarak, a rattanbútorok és a nádhálós bútorok kerültek előtérbe a lakberendezési trendek között. Bár a rattan és a fonott bútorok népszerűsége ugrásszerűen megnőtt, még mindig sokan összekeverik a köztük lévő különbséget. Sőt, az Egyesült Államokban a két szót gyakran felváltva használják, ami még nehezebbé teszi a megkülönböztetésüket.

Ne aggódjon – azért vagyunk itt, hogy egyszer és mindenkorra tisztázzuk ezt a kérdést, és segítsünk Önnek megalapozott döntést hozni a beltéri és kültéri bútorok vásárlásakor. Íme öt tény, amely segít emlékezni a rattan és a fonott bútorok közötti különbségekre.

A wicker egy szövésmód, míg a rattan egy anyag.

Az egyik legnagyobb tévhit a rattan és a fonott fonottal kapcsolatban, hogy mindkettő anyag. Ez csak félig igaz: A rattan valójában egy olyan anyag, amely bizonyos pálmafajtákból származik. A fonott fonás viszont egy szövési stílus. Bár a fonott darabok készülhetnek rattanból, számos más természetes és szintetikus anyagból, például bambuszból, nádból és műgyantából is lehet őket szőni. Idővel a "fonott" kifejezés a fonott bútorok számos típusát magában foglalja.

Ausztráliában, Ázsiában és Afrikában több mint 600 különböző rattanfaj található.

A rattan egy általános kifejezés, amelyet az óvilági kúszópálmák széles skálájára használnak. A világon a legtöbb rattan Indonéziában található, bár Dél- és Délkelet-Ázsia többi részén is gyakori. A rattan egy lián, egy fához hasonló, hajlékony szárú inda. Úgy néz ki, mint a bambusz, de szilárd, míg a bambusz középen üreges. A fához hasonlóan a rattan is festhető vagy pácolható, ami a bútorok és egyéb háztartási cikkek készítésének kedvelt anyagává tette. Történelmileg a rattanból sporteszközöket, fegyvereket, illóolajok kanócait és otthonokat is készítettek azokon a vidéki területeken, ahol nő. Elsősorban azonban fonottárukhoz használják.

A fonás egy ősi szövési technika, amely a rattan Európába történő behozatala után vált népszerűvé.

A fonás szövési technikája az ókori Egyiptomba nyúlik vissza – valójában fonott tárgyakat találtak a fáraók sírjaiban. Hagyományosan nádat és mocsári füveket használtak a fonott fonásokhoz. Az évszázadok során a fonás egyre népszerűbbé vált, és Európában a felfedezések korában robbant be, amikor a rattan Ázsiából kezdték importálni. Mivel a rattan tartósabb, mint sok más, korábban a térségben használt anyag, hamarosan a fonott fonások választott anyaga lett. A korabeli időkben a fonott fonás az Arts and Crafts mozgalom idején vált ismét népszerűvé, és ma a stílus emblematikus képviselője. Napjainkban a fonottáru természetes anyagokból, például fűzfából, rattanból, nádból és bambuszból, valamint szintetikus szálakból, például vinilből és gyantából készül.

A nád a rattan növény része, és gyakran szövik belőle a szövött hálót.

Míg a rattanbútorokat általában a rattan inda magjának felhasználásával készítik, a nádat a külső héj lehántásával nyerik. Általában szövik hevederré, és fából készült bútorok dekoratív bevonataként használják. A nádszál rugalmas, mégis tartós, ami népszerűvé tette a székülések készítéséhez. Nyílt szövése miatt a nádszövetet gyakran használják szekrényajtók és fejtámlák díszítőelemeinek készítésére is. A rattan porózus, és könnyen károsodik a nedvességtől, a nádszövet azonban víztaszító, és a kiömlött folyadékot károkozás nélkül le lehet törölni róla.

A természetes rattanbútorokat beltéri használatra szánják, míg a szintetikus fonott vessző a szabadban is megállja a helyét.

A fonott bútorok azért népszerűek kültéri használatra, mert könnyűek és könnyen mozgathatók. Bár a rattan tartós, és hagyományosan használják teraszbútorokhoz, valójában nem a legjobb választás kültéri használatra, mivel nem vízálló. Tartsa bent a rattanbútorokat, vagy mindenképpen takarja le, ha esik az eső. A szintetikus rattan viszont kiváló választás kültéri használatra.