A LÉNYEGRE TÉRVE

A pergolák a nyitott és a zárt tér szép kombinációja, amely védelmet nyújt és meghatározza a tájat. A pergolák építhetők készletekből vagy tervkészlet segítségével. Hagyományosan fából épülnek, a cédrusfa népszerű választás, de fém vagy vinil is használható. A pergolák a házhoz is csatlakozhatnak, körülölelhetnek egy teraszt, vagy önálló szerkezetként is építhetők a kertben. A pergola ára a kívánt tartozékok méretétől és összetettségétől függ. A pergolák felszerelhetők rácsos vagy rácsos panelekkel a növényzet számára; székekkel, padokkal, hintákkal vagy más ülőalkalmatosságokkal; és akár világítással is. A rusztikus, régies megjelenés a leggyakoribb, de ma már sok modern profilú – azaz tiszta vonalakkal és szoborszerűséggel rendelkező – pergola is létezik.

Érdekes, hogy egy véletlen megjegyzés milyen figyelmet tud kelteni egy olyan kerttervezési jellemzőre, amelyet korábban nem vettünk észre. Néhány hete beszélgettem a neves tájépítésszel, Edmund D. Hollander új könyvéről, A privát oázisról: The Landscape Architecture and Gardens of Edmund Hollander Design (lásd az előző bejegyzést itt), és megemlítette, hogy az ügyfelek egyre jobban érdeklődnek a pergolák iránt. Azóta úgy tűnik, hogy a legkülönfélébb köz- és magántereken egyaránt találkozom ezekkel a védelmet nyújtó szerkezetekkel.

A pergolák a nyitott és a zárt tér lenyűgöző hibridjei. Lehetnek szabadon állóak vagy meglévő épületekhez csatoltak; egyes esetekben arra használják őket, hogy átmenetet képezzenek az otthon és az udvar, a terasz vagy a medence között. A legegyszerűbb stílusok több függőleges, függőleges oszlopból vagy pillérből állnak, amelyek egy sor felülről felfelé irányuló gerendát vagy keresztgerendát támasztanak alá. Gyakran virágzó szőlő vagy zöld növényzet nő fel és körbe az oszlopokon, hogy árnyékos lugast hozzanak létre, és rácsos paneleket adhatnak az oldalakhoz a titokzatosság és a magánélet aurája érdekében.

Az eredetileg kiugró eresznek tervezett pergolák gazdag története a 17. századi Olaszország kertjeire nyúlik vissza, ahol a népszerű "zöldutakból" – fás liánokból, amelyek fából készült íveket vagy alagutakat alkotnak – fejlődtek ki. A 18. és 19. században a pergolák kiestek a tervezésből, de most újra divatba jöttek, mivel a modern háztulajdonosok személyiséggel és design-hangulattal rendelkező kültéri lehetőségeket keresnek.

"A pergolák elmosják a határt az építészet és a táj között" – jegyzi meg Hollander. "Tereket hoznak létre és határoznak meg, valamint hűvös és félreeső helyet biztosítanak a kültéri környezet élvezetéhez. Gyakran használunk pergolákat, hogy segítsenek keretezni és meghatározni egy adott kilátást, vagy hogy lágyítsák az átmenetet a beltéri és a kültéri terek között."

A pergolák sokféleképpen, számtalan anyagból építhetők, de mivel teljesen ki vannak téve az elemeknek, a tartósság elsődleges szempont. A pergolaépítésben gyakoriak a kő- vagy téglaoszlopok, amelyek tetején időjárásálló fa (cédrus, vörösfenyő, nyomás alatt kezelt fenyő) vagy vinil keresztgerendák állnak. Annak érdekében, hogy jobban illeszkedjenek a tájba, a pergolák faelemeit gyakran hagyják a természetes időjárásnak, bár természetesen festeni vagy festeni is lehet őket.

Sok helyi építő és országos barkácsáruházlánc kínál pergolaépítő készleteket a dekorációs lehetőségeken kívül, mint például az oszlopok és a gerendák díszes sapkái, előtetők és kültéri világítóelemek. Az olyan kúszónövények, mint a wisteria, a szőlőtőkék, a hortenzia, a klematisz, a rózsa vagy a trombitaszőlő hozzáadása tökéletes szabadtéri akcentust biztosít a személyre szabott privát pihenőhelyhez.

Bárcsak több hely lenne a hátsó udvaromban….

Ha még többet szeretne megtudni a szabadtéri életről, tekintse meg:

5 módja a tökéletes kerti szoba kialakításának
Top tippek: Szép szabadtéri környezet kialakítása
A kertépítési trend: Frissítsd fel a kültéri területeidet