A csontlisztet néha állati takarmány-adalékanyagként vagy az emberek táplálékkiegészítőjeként árulják. A kertészetek világában azonban leggyakrabban a szerves trágyák foszfortartalmú elemeként használják.

A csontlisztet önmagában is forgalmazzák növénytáplálékként, amelyet a tavasszal virágzó hagymák gyors gyökérnövekedésének elősegítésére hirdettek. Sajnos a mikorrhiza gombákra gyakorolt nem túl előnyös hatása miatt a csontliszt műtrágya hátrányai meghaladhatják az előnyeit. Mielőtt azonban erre rátérnénk, mi is az a csontliszt?

Mi az a csontliszt?

A szerves csontliszt egyszerűen a haszonállatok, illetve a halcsontliszt esetében a halak őrölt csontja. Általában ezeket a csontokat megtisztították a zsírtól és párolták, mielőtt ledarálták volna. Ez a folyamat eltávolíthatja az eredetileg a csontlisztben lévő nyomelemeket, például a magnéziumot és a cinket, így főként foszfor és kalcium, valamint némi nitrogén marad.

A csontliszt kertben való használatának okai

Az, hogy a csontliszt a növények számára hasznos-e, attól függ, hogy a talajnak valóban szüksége van-e rá. Egyes növények jelét adják annak, hogy szükségük van a csontliszt által biztosított foszforra vagy kalciumra, de a talajvizsgálat elvégzése mindig a legbiztosabb módja annak, hogy megtudjuk.

A csontliszt foszfort biztosít a gyökérnövekedés és a virágzás elősegítéséhez.

A foszfort, amely a kerti műtrágyák arányaiban a középső szám, régóta alapvető fontosságúnak tartják a növények gyökérnövekedésének és virágzásának elősegítéséhez. Tehát a csontliszt a rózsák számára akkor lehet jó ötlet, ha a bokrokon az Amerikai Rózsa Társaság foszforhiánytüneteket felsoroló listája szerint a foszforhiány tünetei mutatkoznak: "Az idősebb lombozat sárgulás nélkül lehull. A levelek színe tompa szürkészöld. A rügyek lassan fejlődnek; az idősebb levelek levélszélei lecsupaszodhatnak". Más növényeknél figyelje a természetellenesen sötét, lilás árnyalatú idősebb leveleket és a természetellenesen kicsi új leveleket.

Néhány kimerült mezőgazdasági területet leszámítva azonban az Egyesült Államokban a legtöbb földterületnek nincs foszforhiánya. Ha többet adunk hozzá, az egyszerűen hozzájárulhat a szennyezett lefolyáshoz. Ezért először meg kell vizsgálnia a talaját, hogy megbizonyosodjon arról, hogy valóban alacsony a foszfortartalma, és hogy meghatározza a pH-értékét. Az erősen lúgos vagy erősen savas talajok gyakran inkább megkötik a foszfort, mint felhasználják azt.

A csontliszt kalciumot biztosít az erős növényi sejtekhez.

A paradicsomhoz való csontlisztet néha olyan kertészeknek ajánlják, akiknek a növényei kalciumhiányra visszavezethető virágvég-rothadással termettek. Ez a hiány megakadályozza, hogy a paradicsomgyümölcsök sejtfalai megfelelően fejlődjenek, és az aljukon beesett sötét foltokat okoznak. A csontliszt segíthet azokban az esetekben, amikor a rothadás valójában a talaj kalciumhiányának köszönhető.

Sok esetben azonban a probléma inkább abban rejlik, hogy a növények nem veszik fel megfelelően a rendelkezésre álló kalciumot a túlöntözés vagy a víz alá helyezés miatt. Ismét egy talajvizsgálatnak kell segítenie annak megállapításában, hogy a növényeknek valóban több kalciumra van-e szükségük, vagy csak következetesebb öntözési ütemezésre. A kalciumhiány egyéb jelei közé tartoznak a természetellenesen sötét erezetű, gyűrött levelek, amelyeket klorózis (sárgulás az erek között), barna foltok a levélszéleken és a fonnyadt növénycsúcsok kísérnek.

Okok, amiért ne használjunk csontlisztet a kertben

Még a szerves trágyák is többet árthatnak, mint használhatnak, ha valójában nincs rájuk szükség. Védd tehát a környezetet és a saját költségvetésedet azzal, hogy kerülöd a kerti ágyások túltáplálását, még csontliszttel is.

A túl sok foszfor elnyomja a növények saját természetes foszforgyűjtő hajlamát.

Linda Chalker-Scott, a Washington Állami Egyetem kertészmérnöke szerint a foszforszegény talajban a növények savakat termelnek, amelyek a mikorrhiza gombákkal együttműködve természetes módon vonják el a foszfort a talajból. "Ha azonban túl magas a foszforszint, a gyökerek nem választják ki a szerves savakat, és a mikorrhiza-kapcsolatok nem alakulnak ki" – írja. "Ez arra kényszeríti a növényt, hogy több erőforrást fordítson a gyökérnövekedésre, hogy kompenzálja a mikorrhiza hiányát. Tehát bizonyos értelemben a foszfor növeli a gyökérnövekedést – de a növény számára többletköltséggel jár".

A továbbiakban hangsúlyozza: "A csontlisztből vagy más forrásból származó foszfor nem "serkenti" a növények növekedését; ez csak egy ásványi anyag, nem pedig a növények növekedését szabályozó anyag.".

A csontliszt vonzza a háziállatokat és a kártevőket.

A csontok szaga természetesen vonzza a különböző állatokat, beleértve a kutyákat, mosómedvéket és görényeket. Ezek az állatok aztán kiáshatják a hagymákat vagy a fiatal növényeket, amikor megpróbálnak hozzájutni a csontliszthez.

Bár a csontliszt általában nem tekinthető mérgezőnek, a University of Rochester Medical Center figyelmeztet, hogy "magas az ólomtartalma", és "magas lehet a higanyszintje is". Tehát ne akard, hogy a kutyád vagy a szomszéd kutyája megpróbálja megenni. Ha olyan területen él, ahol sok a háziállat vagy vadon élő kártevő, akkor érdemes alternatív szerves foszforforrást választani, például kolloid lágy kőzetfoszfátot.

Mikor és hogyan kell a csontliszt műtrágyát kijuttatni?

Az Espoma szerves trágyával foglalkozó cég szerint a csontlisztet a növények vagy hagymák ültetésekor kell kijuttatni "100 négyzetlábonként 10 font mennyiségben, jól a talajba gereblyézve". A következő években egyszer tavasszal és még egyszer ősszel használhatja. A cserjék és fák esetében a kisebb példányoknak egyenként 1 fontot, a nagyobbaknak 2 fontot adjon. A cserepes növényekhez legfeljebb egy-egy halom evőkanálnyit keverjen cserepenként.

Azonban, mint már korábban említettük, a foszfortrágyát csak olyan talajokba szabad kijuttatni, amelyekben az ásványi anyagból hiány mutatkozik, és a hiány megszüntetése után abba kell hagyni a műtrágyázást.

A csontlisztből készült műtrágya előnyös növényei

Az alábbiakban felsoroljuk azokat a növényeket, amelyek számára hagyományosan csontlisztet ajánlanak. Ne feledjük azonban, hogy a foszfortrágya káros lehet néhány foszforérzékeny fajra – főként az ausztrál fajtákra -, például a banksiákra, grevilleákra és szürkefűfélékre, valamint a proteákra. Ha ezek közül a növények közül bármelyiket is tervezi termeszteni, ellenőrizze, hogy az érzékeny típusok közé tartozik-e, mielőtt megkísérelné a trágyázást.

A csontlisztet hagyományosan a következő növények ültetésekor vagy tápoldatozásakor javasolják. A kertészek akkor adhatnak hozzá, ha a talaj foszforhiányos:

• Crocus
• Nárcisz
• Jácint
• Rózsa
• Paradicsom
• Tulipán

GYIK a csontlisztről a növények számára

Ha csak a csontlisztről szeretne többet megtudni, tekintse meg az alábbi kérdéseket és válaszokat. Ha egy kicsit több húst szeretne a csontokon, akkor érdemes átolvasnia a fenti cikket is.

K. Használható-e a csontliszt minden növénynél?

Nem, nem lehet. Kerülje a csontliszt alkalmazását a foszforra különösen érzékeny növényeken, például a Protea, a Banksia és a Grevillea nemzetségekhez tartozó növényeken.

K. Hogyan állapíthatom meg, hogy a növényeimnek több foszforra van-e szükségük?

A foszforhiány jelei a természetellenesen sötét, idősebb levelek, amelyek néha kék vagy lila színűek, és a természetellenesen kicsi új levelek.

K. Mérgező a csontliszt műtrágya?

Bár a csontlisztet általában nem tartják mérgezőnek, a jelentések szerint magas ólom- és esetleg higanytartalommal rendelkezik.

K. A csontliszt megégetheti a növényeket?

Nem, a csontliszt nem égeti a növényeket, mint a magas nitrogéntartalmú műtrágyák.

K. A csontliszt szennyezi a vízforrásokat?

Igen, a túlzott mennyiségű foszfor szennyező lefolyást okozhat. Kerülje a foszfortartalmú műtrágyák használatát kertjében, hacsak nem szükséges.

K. Használható-e a csontliszt hidrokultúrában?

Igen, a folyékony csontlisztet gyakran használják a hidroponikusan termesztett növények foszforral való ellátására.