A méhpempő Észak-Amerikában őshonos növény. Ez a virágzó évelő növény nemcsak évről évre visszatér, hanem terjed is, mivel öntermékeny. A mentafélék családjába tartozó méhbalzsam számos néven ismert, többek között Oswego tea, lómenta és bergamott.

A kertészek szeretik, mert az egyik legjobb kolibrinövény, és a pillangókat is vonzza, a méhbalzsam pedig illatos lombja és piros, rózsaszín, lila vagy fehér színű, pöndör virágai miatt is népszerű. Könnyen gondozható növény, akár 4 láb magasra is megnőhet, és 3-4 láb terjedelemben is megnőhet.

A méhbalzsam termesztése egy pillantással

Közönséges neve: Méhbalzsam
Tudományos név: Monarda didyma
Szilárdsági zóna: 3-tól 9-ig terjedő zóna
Talaj: pH 6,0 és 6,7 között.
Fény: Teljes napfény, de a félárnyékot is elviseli.
Víz: Szárazságtűrő: Egyenletesen nedves, de nem túl nedves, szárazságtűrő.
Táplálás: Kiegyensúlyozott műtrágya vagy komposzttal, trágyával vagy más szerves anyaggal módosított talajból.
Szaporítás: Magvetéssel, dugványozással vagy osztással.
Biztonság: Emberre és állatra nem mérgező

Méhpempő Jellemzők

A méhbalzsam vagy Monarda laza, fésűszerű, csöves szirmú, vörös, rózsaszín, lila vagy fehér virágfejekkel rendelkezik. A mentafélék családjába tartozik, mentás vagy citrusos illata elriasztja a szúnyogokat, de vonzza az általa táplált beporzókat, köztük a méheket, pillangókat és kolibriket. Bár ez az Észak-Amerikában őshonos évelő növény több pillangót és kolibrit vonz, mint méheket, nevét arról kapta, hogy a történelemben méhcsípések ellenszereként használták.

A teljes napot kedvelő, gyorsan növő méhpempő elviseli a részleges árnyékot, különösen a forró régiókban, bár nem tartozik az árnyékos területek legjobb virágzó növényei közé. Szereti a nedves talajt, de nem "vizes lábú".

Mivel a Monarda önvetéssel és föld alatti rizómákkal terjed, néhány évente osztani kell, hogy a legjobb formáját hozza. A folyamatos virágzás érdekében fejezze le a méhbalzsamot.

Ajánlott méhbalzsamfajták

A méhbalzsam kiemelkedik a kolibriket és pillangókat vonzó növények közül. A fajok keresztezéséből legalább 50 kereskedelmi forgalomban kapható méhbalzsamfajta alakult ki. Íme néhány népszerű fajta:

• A citromos méhpempő (Monarda citriodora) Észak-Mexikó és az USA déli részének sziklás prérjeiről és száraz legelőiről származik. Magas, csöves virágok ülnek a pöndör szárakon.
• A keleti méhpempő (Monarda bradburiana) egy olyan fajta, amely egész nyáron át tartó, világos rózsaszínű vagy fehér pettyes virágokat és aromás, hosszúkás leveleket hoz.
• A skarlátvörös méhbalzsam (Monarda didyma), ami ikreket jelent, nevét a párban növő porzóiról kapta, és élénkpiros virágaival vonzza a beporzókat. A legelterjedtebb vadon élő fajta, amelyet teákban és illóolajokban használnak.
• A vad bergamott méhpempő (Monarda fistulosa) virágai vöröses-lilás színűek és középen nyílnak. Ez a Kanada keleti részén és az Egyesült Államokban honos növény 3 láb magasra nő, felső szára szőrtelen, lándzsa alakú levelekkel, amelyek összetörve határozott oregánó aromát árasztanak.
• A Violet Queen méhbalzsam (Monarda ‘Violet Queen’) egy hibrid, amely levendula-rózsaszín virágokat hoz nyár közepén, és jól alkalmazható cserepekben és szegélyekben.

Méhpempő ültetése

A méhbalzsam nagyszerű kiegészítője lehet a beporzó kertnek, a virágágyásnak vagy a konténeres kertnek. Mivel időszakos osztást igényel, bőven van mit ültetni. Íme néhány javaslat arra vonatkozóan, hogyan és mikor ültessük a méhbalzsamot.

Mikor a legjobb időpont a méhpempő ültetésére?

A méhbalzsam ültetésének legjobb ideje tavasszal, miután minden fagyveszély elmúlt, vagy ősszel, az első fagyok időpontja előtt. Ha ősszel ültetjük ezt a gyorsan növő évelő növényt, vágjuk le a lombját, hogy a növényt arra ösztönözzük, hogy energiáját az új helyen történő gyökeresedésre fordítsa.

Hol nő a méhpempő?

A méhpempő napos helyen, nedves, gazdag, jól vízelvezető talajban fejlődik. A részleges árnyékot is elviseli, különösen meleg éghajlaton. A szegélyek hátsó részén, alacsonyan növő egynyári vagy évelő növények mögött, amelyek elrejthetik gyéren borított "lábait", jól érzi magát, de nem szabad túlzsúfolni.

A méhpempő jó társnövények közé tartozik a tarka flox, a napraforgó, a bazsarózsa, a rózsa, az echinacea, a fekete szemű Susan, a zöldségeskertben pedig a tök és a paradicsom.

Hogyan ültessük a méhpempőt?

A méhpempő ültetése meglehetősen egyszerű. Íme néhány tipp:

1. Válasszunk napos helyet, gazdag, nedves (de nem nedves) talajjal.
2. Ássuk meg a gödröket egymástól 18-24 hüvelyk távolságra.
3. Öntözés előtt takarjuk be földdel és mulccsal.

Lehet méhpempőt konténerben is termeszteni?

A méhpempő megfelelő körülmények között sikeresen termeszthető konténerben is. Ültessük egyenként egy megfelelő méretű edénybe, vagy ültessük egy nagyobb edény vagy dézsa középpontjába, amelyet társnövényekkel töltünk meg gazdag, szerves talajba. Mivel a méhbalzsam terjed és akár 2-4 láb magasra is megnőhet, 5-10 gallonos cserépbe kell ültetni, amely repedésálló és időjárásálló.

Gondoskodjon a megfelelő vízelvezetésről, és helyezze a méhpempőt napos helyre, ahol jól szellőzik. Mindenképpen akkor öntözzük, amikor a talaj felső centimétere száraznak tűnik, mert a méhbalzsam nem szereti, ha túl sokáig száraz. Ősszel ritkábban öntözzük, mivel a növény felkészül a téli álomra.

A méhbalzsam öntözése

A méhpempő növény az egyenletesen nedves, jól lefolyó talajt szereti. Nem szeretik a nedves talajt. Bár a méhbalzsam jól tűri a szárazságot, különösen, ha egyszer már megtelepedett, a szárazság olyan problémákat okozhat, mint a lisztharmat, kevesebb virág, kisebb levelek és általában gyengébb növény. Az elégtelen vízellátás levélfodrosodást, lógó leveleket vagy barna vagy megperzselt leveleket eredményez. A szárazság stresszt okoz, ami lassabb gyökérnövekedést, kisebb leveleket és kevesebb virágot eredményez.

A rendszeres öntözés segíti az új növények erős gyökérzetének kialakulását. Általában a méhbalzsamnak hetente körülbelül egy hüvelyknyi vízre van szüksége. A túlöntözés gyökérrothadást és betegségeket, például lisztharmatot okozhat.

Méhpempő trágyázása

Ha a talajodban sok szerves tápanyag van, valószínűleg nem kell trágyáznod a méhpempőt; a növények nem igényelnek gyakori vagy erős trágyázást. Azonban egy kis mennyiségű, kiegyensúlyozott 10-10-10-es szemcsés műtrágya tavasszal nem árthat. Vigyázzon azonban, hogy ne trágyázza túl, mert ez csökkenti a virágzást, és hozzájárulhat a lisztharmat kialakulásához.

A tavaszi komposzt vagy trágya hozzáadása mind a talajnak, mind a méhpempő növénynek jót tehet.

A méhbalzsam metszése

A felső levelek visszavágása akkor lehetséges, amikor a növény eléri a 12 hüvelyk magasságot, ha ösztönözni akarjuk az oldalnövekedést. A méhbalzsam széles sávjainál a növények magasságának körülbelül a felére nyírja le a metszőollóval. Ez segít abban, hogy ne váljanak elnyúlttá – ami a méhpempőnél gyakori probléma. Ha nem metszi meg a méhpempőt, akkor érdemes karózni a növényeket, hogy egyenesen tartsa őket.

Mikor virágzik a méhpempő? Jellemzően júliusban kezd virágozni, és a nyár végéig virágzik. Így a korai metszés ösztönözheti az oldalnövekedést, amely több virágot hozhat.

Miután a fagy késő ősszel vagy télen elpusztította a lombozatot, az elhalt lombozatot a talajhatár fölé kell visszavágni.

A méhpempő szaporítása

A méhbalzsamot magvetéssel is szaporíthatjuk, de mivel a hibridek nem maghűek, a kiszámítható eredmény érdekében a legjobb módszer az osztás.

Kora tavasszal ássuk ki a rizómákat a csomó széle körül, miután az új hajtások elkezdtek kitörni. Távolítsa el a földet, és vagy húzza, vagy vágja szét a rögöket úgy, hogy osztott rögönként két-három hajtás maradjon. A felosztás csökkentheti a túlzsúfoltságot és újjáélesztheti az idősebb növényeket, és 2-3 évente érdemes elvégezni.

Késő tavasszal az új hajtásokból dugványokat szedhetünk. A 6 hüvelykes dugványt mártsuk gyökereztető hormonba, és helyezzük perlitet, vermikulitot és tőzegmohát tartalmazó cserépbe. Öntözze meg és fedje le műanyaggal.

Biztonsági megfontolások

A méhpempő virágának vagy lombjának egyetlen része sem mérgező az emberre vagy az állatokra. Sőt, a méhpempőt teákhoz és fertőtlenítő tulajdonságai miatt is használják. Minden föld feletti része ehető. A levelek és a virágok, amelyek nyersen vagy főzve is fogyaszthatók, mentolos ízűek.

Bár az illata vonzhatja őket, a kutyák, lovak és a legtöbb haszonállat általában nem kedvelik ennek a gyógynövénynek a kesernyés ízét. A macskákat néha vonzza az oregánóhoz hasonló erős citrusos illat és íz.

Lehetséges kártevők és betegségek

A lisztharmat a leggyakoribb gombabetegség, amely a méhpempőt támadja meg, és árulkodó, porszerű, fehér vagy szürke maradványokat hagy a leveleken; a nedvesség általában az okozója. A növényt vissza lehet vágni, hogy megszabaduljon a problémától. Alternatív megoldásként gombaölő szert vagy Neem-olajat is alkalmazhat, de a legjobb kezelés a megelőzés, a megfelelő légmozgás biztosítása és a felülről történő öntözés elkerülése révén.

A rozsdagomba néha előfordul, és gombaölő szerrel kezelhető. Gyökérrothadás akkor fordulhat elő, ha a talaj nem vezeti le jól a vizet.

A méhpempőt sok kártevő nem zavarja, mert illata elriasztja őket. Problémát jelenthetnek azonban a szárfúrók, a pókhálós atkák és a tripszek. A fúrók a szárba ássák be magukat; a fertőzött szár elpusztítása vagy eltávolítása megállíthatja a problémát, de ha ezt elmulasztjuk, a növény elhervad és elpusztul.

A pókhálós atkák kiszívják a növény nedveit, és a levelek sárgára színeződnek. Az általuk készített finom pókhálóról is felismerhetők. A rovarölő szappanok és a kertészeti olajok, mint például a Neem, elpusztíthatják őket. A tripszkár hasonlóan néz ki, csak a pókháló nélkül.

A méhpempő felkészítése a télre

Miután a késő őszi vagy téli fagy elpusztította a lombozatot, vágja vissza a szárakat 2 hüvelykkel a talajszint fölé. Távolítsa el a törmeléket, hogy megakadályozza a gombaspórák kialakulását. Ha nem szeretné, hogy a méhbalzsam önvetéssel terjedjen, vágja vissza a növényt, mielőtt magokat hullatna. Ha ösztönözni akarja a terjedést – és ha téli táplálékot akar biztosítani a madaraknak -, hagyja a magfejeket a növényen.

Hacsak nem egy rendkívül hideg téli hőmérséklettel jellemezhető keménységi zónában található, nincs szükség védelemre. Hideg éghajlaton mulcsozza a koronát, hogy megvédje a gyökereket a fagyási-olvadási ciklusoktól. Tavasszal távolítsa el a mulcsot.

Még több beporzó-vonzó növényt keres? Nézze meg a tejfű, a lantana és a cinnia termesztéséről szóló útmutatónkat.