Tartalom

1. A magánház fűtési rendszereinek fő lehetőségei
2. Vízmelegítő rendszer
3. Fűtés gázkazánnal
4. Fűtési lehetőség: szilárd tüzelésű kazán
5. Fűtési kazán folyékony tüzelőanyaggal
6. Elektromos fűtőbojler
7. Fűtéscsövek és radiátorok
8. Gőzfűtési lehetőségek
9. Légfűtési rendszer
10. Elektromos lehetőségek fűtési rendszerekhez
11. Fűtési kazán elektromos árammal
12. Elektromos konvektorok egyéni lakásban
13. A helyiség térfogatának és a konvektorok számának kiszámítása
14. A "meleg padló" fűtési rendszerek változatai
15. Folyékony hőhordozók az egyéni lakás fűtőkörében

A magánházak fűtési rendszereinek lehetőségei a hűtőfolyadék típusa, amellyel az épületben hő keletkezik. A szokásos hűtőfolyadékokat veszik figyelembe;

• forró víz;
• gőz;
• forró levegő;
• elektromosság;
• Tűz.

A nyílt tüzet kályhákban, kéményekben és különféle kandallókban használják. A nyílt tűzről történő fűtés minősége alacsony, objektív okok miatt: hideg levegő marad a padlón, meleg van közvetlenül a kályha mellett, és a szoba távolabbi sarkaiban is hűvös. Kis vidéki házakhoz, különösen nem állandó lakóhelyhez, ez a fajta hűtőfolyadék meglehetősen megfelelő. De természetesen érdekelnek minket azok a fűtési rendszerek, amelyek segítségével egységes fűtés jön létre egy tömör lakásban.

A magánház fűtési rendszereinek fő lehetőségei

Vízmelegítő rendszer

A fűtési rendszerek egyik legnépszerűbb lehetősége. Vízmelegítésnél a felmelegített víz egy ördögi kört követ. A melegvizes kazánból minden helyiségbe eltér, ismét visszatér a kazánhoz, ahol már lehűlve újra felmelegszik. A víz csöveken keresztül jut el a lakóhelyiségekben elhelyezett radiátorokhoz, és a radiátorokon keresztüli hőátadás révén melegszik fel a helyiség levegője.

Fűtés gázkazánnal

A víz felmelegedése ebben a rendszerben az üzemanyag elégetése miatt következik be. Az ilyen kazánok legjobb és legolcsóbb üzemanyaga a gáz. Ha lehet gázfelüljáróra csatlakozni, természetesen ki kell használni egy olyan előnyt, mint a földgáz olcsósága, ami jelentős megtakarítást jelent. A gázfűtésnek azonban vannak hátrányai is – a gáztüzelésű kazánokat karbantartani és időszakonként ellenőrizni kell a vezérlőszolgálatoknak.

Fűtési lehetőség: szilárd tüzelésű kazán

szilárd tüzelésű kazán

Nem mindenhol van lehetőség a gázra csatlakozásra, de a szilárd tüzelőanyag – szén, raklap, közönséges tűzifa – felhasználása a legtöbb számára elérhető. Szilárd tüzelőanyag használatával meg kell szereznie egy helyet a tárolására, ami egyszeri befektetést igényel, de a közművektől való teljes függetlenség előnyt jelent.

Fűtési kazán folyékony tüzelőanyaggal

Bojler folyékony tüzelőanyaghoz

A magánházakban ez a fajta üzemanyag talán a legproblémásabb és legdrágább. A felhasznált üzemanyag (leggyakrabban gázolaj) számára beásott speciális tartály szükséges, de minden óvintézkedés ellenére a vízkazán folyékony tüzelőanyaggal történő fűtése a legveszélyesebb.

Elektromos fűtőbojler

Elektromos kazán

Elfogadható megoldás a kazán fűtésére elektromos áram használata is, de ha ilyen döntés születik, akkor érdemes számolni azzal a lehetőséggel, hogy a házat teljesen elektromos fűtéssel, melegvíz közreműködése nélkül, elektromos radiátorok segítségével felfűtsük. Talán ez a lehetőség gazdaságosabb és egyszerűbb lesz.

Egy megjegyzésben! A ház fűtésére szolgáló kazán helyes kiválasztásához ki kell számítani a teljesítményét a táblázatok szerint, az épület területe alapján.

Nem csak a víz mozoghat a rendszerben, a fagyálló kiválóan ellátja ezt a feladatot. A vízrendszer szabványos készletében vezérlőberendezést kell vásárolni: a felesleg kiürítéséhez – egy tágulási tartályt. A hőmérséklet megváltoztatásához – termosztátok, a folyadék kényszerített futtatásához – szivattyú, automatikus légtelenítő, különféle szelepek.

Mindenki, ha egy kicsit próbálkozik, elkészítheti saját számítását a gázvízrendszer kiépítésére az otthonában.

A lényeg az, hogy megértsük, hol található a kazán, ahonnan, mint a kályhából, el kell kezdenie táncolni. Ezután az egész ház részletes kapcsolási rajza készül. Minden helyiségben figyelembe veszik az összes szükséges részletet – csövek, adapterek, radiátorok, szerelvények, csatlakozó anyagok. Nem feledkezve meg a főbbekről – kazánról, tágulási tartályról. Az engedélyező intézményektől kell tájékozódni a tervezési munkák és jóváhagyások költségéről, a berendezéseket összeszerelő szakemberektől pedig a telepítés költségét.

Fűtéscsövek és radiátorok

A felszerelés költsége nagyon eltérő lehet. Tegyük fel, hogy ugyanaz az öntöttvas radiátor sokkal olcsóbb lesz, mint ugyanaz a rozsdamentes acélból készült. De az élettartama sokkal rövidebb, igen, és a súlya nagyon nagy. Az öntöttvas és a rozsdamentes acél között acélból és alumíniumból készült radiátorok találhatók. Különböznek a cső anyagában is – a rendszer fő fogyóanyagában. Gyakran használnak polimer csöveket. Meglehetősen tartósak és könnyen telepíthetők. De sokkal rosszabbul viselkednek a hirtelen hőmérséklet-változásokkal, és elveszítik szilárdsági jellemzőiket hajlításkor.

A rézcsövek ideálisnak tekinthetők – tartósság, kiváló hőmérséklet-változásállóság, megbízható csatlakozás, de magas költségek is. Fűtésre használják őket, bár az acél (rozsdamentes acél vagy horganyzott) csövek egyre ritkábbak. Ezenkívül tartósak és jól csatlakoznak, de a rézcsövekhez hasonlóan a rozsdamentes acél is nagyon drága.

Az alkatrészek és a víz felhasználásával végzett munka költségének kiszámítását a típus is befolyásolja – elosztó, egy vagy két cső.

Egy megjegyzésben! A legnépszerűbb a vízellátó rendszer. Hátrányait (meglehetősen munkaigényes és szakértelmet igénylő, szerelés, gyakori karbantartási munka, műszerek ellenőrzése) bőven ellensúlyozza a kényelem és a hatékonyság.

Gőzfűtési lehetőségek

A gőzfűtési rendszerek működési sémája hasonló a vízhez, csak ebben a kiviteli alakban a kazánban lévő vizet nem csak melegítik. és már forr a gőz a csövekben. Csöveken keresztül feltölti a fűtőtesteket, felfűtve, majd kondenzvíz formájában ismét lehűlve, visszakerül rendeltetési helyére – a kazánba. A lehűtött gőz visszavezetése nyitott és zárt elv szerint lehetséges. Az első változatban a kondenzátum egy speciális tartályban halmozódik fel, amelyből később a kazánba folyik, a második változatban maga a kondenzátum a csövön keresztül jut el a kazánba.