A faipari asztalosmunkák, ahogy a kifejezés is mutatja, a fadarabok vagy fűrészáruk összekapcsolására utalnak, hogy más szerkezeteket hozzanak létre. A faillesztések készítése az ókorban kezdődött – a fecskefarok-illesztést például az ókori egyiptomi szarkofágépítők használták -, és ez a folyamat ma is alapvető fontosságú számos fából készült projekt és finom bútor építéséhez vagy összeszereléséhez.

Az ügyes famegmunkálás jellemzője a szoros fahézagok készítése, ahol az élek zökkenőmentesen illeszkednek egymásba, és a két összekötött darabot egyetlen darabnak tűntetik. A legtöbb típusú fahézag sikeres létrehozásához pontos vágásokat kell végeznie. Ehhez két alapvető famegmunkáló szerszám: a vágószerszám és a kerítés helyes használatára van szükség. A vágószerszámok, például a fűrészlapok vagy a marószerszámok vezetése a többszörös precíziós vágás biztosítása érdekében, míg a kerítés a motoros fűrész merev, egyenes éle, amelyet a vágandó anyag rögzítésére használnak.

Ha komolyan gondolja a famegmunkálási készségek elsajátítását, szánjon időt az itt felsorolt hét erős fakötéstípus elsajátítására. Hiszen minél erősebbek az illesztések, annál tartósabbak az eredmények! Lehet, hogy néhányat többet kell gyakorolnod, mint a többit, de ha egyszer megtanulod őket, meglesz a szükséges tudásod gyakorlatilag bármilyen famegmunkálási projekthez.

A GÉRVÁGÁS

A gérvágás akkor jön létre, amikor két végdarabot szögben vágnak le és illesztenek egymáshoz, gyakran a képkeretek sarkaiban és egyes ajtóburkolatok (díszlécek) felső sarkaiban található.

A szokásos 90 fokos gérvázas sarok esetében a két darabot ellentétes 45 fokos szögben vágják és illesztik egymáshoz. A szegélylécek felszerelésekor a darabokat a varrásnál ragasztják, majd szögekkel vagy csavarokkal rögzítik a falban lévő keretezőanyaghoz. Ha egy szabadon álló tárgy, például egy képkeret számára készítünk gérvázas sarkokat, a darabokat a varrásnál ragasztjuk össze, majd további szegekkel vagy csavarokkal rögzítjük őket tartósan egymáshoz. Szabadon álló famegmunkálási projekteknél szinte minden gérvázas illesztésnél ragasztásra és további kötőelemek használatára is szükség van.

A "miter" szó egyszerűen "szöget" jelent, így bár a miter-kötések sok típusát 45 fokos szögben vágják, más szögek is használhatók. Például nyolcszögletű tükörkeretet készíthetsz nyolc darab 22,5 fokos szögben vágott fadarabból.

A legjobb a következőkhöz: Külső sarkok készítése ajtó- és ablakkereteken, valamint dekoratív keretek készítése.

Profi tipp: A szoros, látható hézagok nélkül illeszkedő gérvágásokhoz használjon gérvágófűrészt – egy speciális elektromos szerszámot, amely lehetővé teszi a felhasználó számára a pontos szögek vágását. A vágandó darabot szorosan tartsa a fűrész kerítéséhez, hogy az ne mozduljon el a vágás közben.

A TOMPA KÖTÉS

Az első fakötéstípusok között, amelyekkel valószínűleg találkozni fog, amikor a lakberendezési munkákat végzi, a tompa kötés az, amely nevéhez hűen két fadarabot jelent, amelyek egymáshoz vannak illesztve. Az egyszerű tompa kötésnél az egyik darab négyszögletes vége a másik darab oldalába vagy végébe ütközik. A darabok nem kapcsolódnak egymáshoz az ütközésük helyén, hanem szögekkel vagy csavarokkal rögzítik őket a falban lévő keretezőfához (például a falécekhez, amelyeket megkereshet egy szögkeresővel vagy anélkül). Az ablak- és ajtókárpitozásnál gyakran találkozunk tompa kötésekkel, ahol a függőleges szegélydarabok egy fejlécbe (vízszintes szegélydarab az ablak vagy ajtó tetején) vagy egy vízszintes ablakpárkányba ütköznek.

Az alapvető tompa kötés egy gyakori változata a gérvázas tompa kötés, amely abból áll, hogy két fadarab (gyakran díszléc) végeit ellentétes szögben vágjuk le, így a gérvázas végeket össze lehet tompítani, és úgy kell tűntetni, mintha egyetlen egész darabot alkotnának. Például ahelyett, hogy a lábazati deszkadarabok négyszögletes végeit összeillesztenénk, ami látható illesztést hagyhat, az egyik végét 45 fokos szögben vágjuk le, a másik végét pedig ugyanilyen szögben visszavágjuk. A szögletes varrás kevésbé látható, mint a szögletes varrás.

A legjobb: Díszlécek és szegélylécek felszereléséhez.

Profi tipp: Szoros tompa kötésekhez használjon vágófűrészt, amely egy precíz, négyszögletes vágások készítésére tervezett eszköz. Kézi fűrésszel vagy körfűrésszel nehéz pontos szögeket elérni.

A KÖRVARRÁS

Az átlapolásos kötések egyszerűen olyan fakötések, amelyeknél két fadarab átlapolódik. A két legelterjedtebb változat a teljes öles kötés és a rovátkolt öles kötés.

A teljes átlapolású kötést, amikor az egyik deszka átlapolja a másikat, majd csavarokkal vagy szögekkel rögzítik egymáshoz, gyakran használják a házak szerkezeti vázának kialakításához. A hézagolt kötéseket más fadarabok megerősítésére is használják, például egy átlós fadarab hézagolására egy kapu függőleges cölöpjei fölött.

A teljes átlapolású kötéshez hasonlóan a rovátkolt átlapolású kötés is két darab átlapolásával jön létre, de a rovátkolt átlapolású kötés további szilárdságot ad, mivel mindkét fadarabot rovátkolták, majd a rovátkolt részeknél összeillesztették. A bevágás mélysége a projekt függvényében változik.

Legjobb a következőkhöz: Szerkezeti keretezéshez vagy olyan fadarabok megerősítéséhez, amelyek egyébként hajlamosak lennének megereszkedni vagy vetemedni.

Protipp: Ha a darabok bevágását egy átlapolásos kötéshez végzi, fektesse ki a darabokat, és jelölje meg egyértelműen mindkét vágandó felületet egyszerre. Így elkerülhető a zavar, hogy a darabok felső vagy alsó oldalát kell-e vágni.

A HORNYOLT ÉS CSAPOLT KÖTÉS

A horony- és csapszegkötéseket évezredek óta használják masszív szerkezetek építésére, és valószínűleg akkor jöttek létre, amikor az ősi építők felfedezték, hogy egy erősebb fakötést tudnak létrehozni úgy, hogy egy fadarab egyik végét lekonyítják, és egy másik fadarabba vájt üregbe illesztik. A horony az üreg, a csap pedig a horonyba illeszkedő darab.

A horony- és csapszegszerkezet a mai bútorkészítésben elterjedt, gyakran használják a szék- és asztallábak, valamint a bútorok egyéb részeinek rögzítésére. A sikeres horony- és csapszegkötés létrehozása középhaladó és haladó kézműves készség, de a modern szerszámok megkönnyíthetik a folyamatot. A routerrel levágható a felesleges fa, így megmarad egy négyzet vagy téglalap alakú tenonnyúlvány, a hozzá illő horony pedig fúrópréssel vagy merülőfúróval kivágható.

Legjobb a következőkhöz: Merőleges darabok, például bútorlábak összeillesztésére.

Profi tipp: Készítsen egy, a csapszeg hosszánál kissé mélyebb (kb. 1/8") hornyot, hogy a darabok összeillesztéséhez használt ragasztónak legyen helye a szétoszláshoz.

A DŰBELKÖTÉS

A tiplicsukló a hornyolt és a csapos csuklóhoz hasonlóan egy nyúlványt illesztünk be egy aljzatba, hogy megerősítsük a kötést. A különbség az, hogy a tipli egy teljesen különálló hengeres tárgy, és mindkét fadarabnak aljzatra lesz szüksége. A már tárgyalt sokféle kötéstípus tovább erősíthető egy tipli hozzáadásával.

Dübeles kötésekkel olyan faipari termékeknél találkozhat, ahol a látható csavarok vagy szögek nem kívánatosak, mint például a csúcsminőségű szekrények, könyvespolcok és egyedi lépcsők. A dübelek rusztikus megjelenést is eredményezhetnek, ha a dübelek kontrasztot alkotnak a fával – például diófa dübelek tölgyfa konstrukcióban. Az egykor kézzel készített dübeleket ma már henger alakúra formázva vásárolják meg, és az ezek befogadására szolgáló aljzatokat általában fúrógép segítségével fúrják ki.

A legjobb a következőkhöz: Olyan faépítéshez, ahol más kötőelemek nem kívánatosak, például könyvespolcok, bútorasztalos munkák és kézzel készített faépítmények.

Profi tipp: Ragassza és szorítsa össze az összekötni kívánt fadarabokat, és hagyja a ragasztót egy éjszakán át megkötni, mielőtt kifúrja a dübel foglalatát. Ez biztosítja, hogy a fadarabok nem mozdulnak el, amikor a tipli behelyezése megtörténik.

HORNYOS-NYELVES KÖTÉSEK

A nyelv- és horonykötéseket általában olyan anyagok beépítéséhez használják, amelyek laposan fekszenek, mint például a keményfa a padlón vagy a gyöngyházléc a falakon és a tornác mennyezetén. Minden deszkán az egyik oldalon egy nyelv vagy gerinc, a másik oldalon pedig egy hornyolt horony fut végig. A szögeket a nyelven keresztül szúrják be, majd egy második deszka hornyolt oldalát a nyelv fölé illesztik, hogy a szögeket elrejtsék. Ezt "vakszögelésnek" nevezik, és a szögfejek által makulátlan felületet eredményez.

Míg a sík deszkák oldalán asztali fűrésszel és alakítógéppel lehet barkácsolni a nyelveket és hornyokat, manapság gyakorlatilag minden keményfa padló és gyöngyházléc már előre kivágott nyelvekkel és hornyokkal érkezik. Az Ön feladata az lesz, hogy összeillessze őket, amikor eljön a beépítés ideje.

A legjobb a következőkhöz: Keményfa padlóburkolatok és gyöngyházlécek beépítésére.

Profi tipp: A nyelves és hornyolt deszkákat szorosan egymáshoz illesztve szerelje be, hogy elkerülje a hézagokat. Ehhez a deszkákat szerelés közben gumikalapáccsal kopogtassa össze, vagy keményfa padlóburkolat esetén keményfa padlószögelővel, amely szorosan egymáshoz illeszti a deszkákat, és egyúttal szépen be is szögezi őket.

A FECSKEFAROK ILLESZTÉS

A fecskefarok illesztések nagyon erősek és ellenállnak a széthúzásnak az ék alakú, egymásba illeszkedő darabok használata révén (az ékek egy galamb farkához hasonlítanak). A fecskefarok illesztések ott találhatók, ahol két fadarab végei derékszögben találkoznak, például a fiókok sarkai mentén. Az ék alakú szerelvény, amely csak ragasztót és semmilyen más kötőelemet nem igényel, gyakran a minőségi kivitelezés jele.

Az egyik fadarabba egy vagy több ék alakú foglalatot vágnak, és a másik fadarabon megfelelő "farkakat" vágnak, mielőtt a két darabot ragasztóval összeillesztik és rögzítik. Egykor csak kézzel készítették, de ma már a legtöbb fecskefarokfűrészt routerrel vágják.

Legjobb a következőkhöz: Fiókok vagy fadobozok oldalainak és fedeleinek összeszereléséhez.

Profi tipp: Ha sok fecskefarok vágást tervez, beruházhat egy fecskefarok-előkészítőbe a routerhez. A fecskefarok-fogókészülékek állíthatóak, hogy tökéletesen egymáshoz illeszkedő foglalatokat és farkakat vághasson.