A juharfákhoz semmi más nem fogható a világon. A juharfa nedvével édesítjük a palacsintánkat, a juharfa füstjével pedig a szalonnánkat ízesítjük. Az árnyékukat használjuk, hogy elmeneküljünk a nyári hőség elől, és egész őszi hétvégéket szentelünk arra, hogy órákig autózzunk, és bámuljuk ragyogó lombjukat. A juharfákat világszerte több száz, ha nem több ezer éve ültetik élelem, menedék és szépség céljából. Ezek a többnyire kártevőmentes fák jó okkal maradnak az egyik legnépszerűbb tájképi növénycsalád.

Összesen mintegy 125 különböző juharfafajta létezik a világon. Egyesek, mint például a cukorjuhar, domináns erdei fák, míg mások, mint például a japán juhar, inkább bokorszerűen nőnek. Némelyik a vadság elemét adja, míg mások finom finomságot visznek a tájba. Ha fára van szüksége, a juhar szinte mindig jó jelölt. Az alábbiakban négyet láthat a legjobbak közül, és néhányat, amelyeket talán jobb elkerülni.

1. Japán juhar

A japán juharnak (Acer palmatum) két általános formája van, a felálló és a kaszkádos. Mindkettőhöz sokféle japán juhar tartozik, némelyiknek tömör "palmatum" levelei vannak, másoknak csipkés "dissectum" levelei, és a lombszínük az élénkzöldtől a mély bordó, narancssárga, lila, vörös, rózsaszín vagy fehér színig terjed. A lombozat színe jellemzően a vegetációs időszak során változik. Az élénk színű fiatal ágak és a vonzó érett kéreg a tél folyamán is érdekes látványt nyújtanak.

A kaszkádozó vagy síró japán juharok nagyon elágazóak, és rendszeresen metszeni kell őket, hogy vonzó formát kapjanak. A legtöbb ilyen típus 10 láb magasság alatt marad. Tájképi hangsúlyként és fókuszpontként használják őket. A japán juharfák felálló típusai általában 20-25 láb magasak. Jól használhatóak árnyékfaként kis udvarokban, vagy akcentusfaként nagyobb kertekben. A japán juharok gyönyörű építészeti jellemzőinek kiemelésére gyakran használnak tájképi világítást. Az USDA 5-8. zónájában ellenállóak.

Legjobb: Tájképi fókuszpont vagy akcentusfa, egész évben vonzó

2. Norvég juhar

A juhar (Acer platanoides) a 18. század közepén került Európából Észak-Amerikába. A 3-tól 7-ig terjedő keménységi zónában terem. Bár nem olyan nagy, mint néhány őshonos fajtánk, gyorsan növő, vonzó árnyékot adó fa, amely 40-60 láb magasra is megnő. A ‘Crimson King’ fajta teljesen lenyűgöző, különösen, amikor a fiatal levelek kora nyáron mélyvörös színűvé érnek. Az ország nagy részén azonban a juhar az invazív tendenciákat mutató, kellemetlen fajjá vált.

Ezek a fák termékeny magtermelők. A magok a szomszédos udvarokra és természeti területekre terjednek, ahol gyorsan kicsíráznak. A csemeték pedig gyorsan nőnek. A fiatal csemeték hamarosan mély árnyékot vetnek, ami sűrű, sekély gyökérzetükkel együtt elzárja a többi faj túléléshez szükséges erőforrásait. Így végül egzotikus, invazív monokultúrákat alkotnak, amelyek károsítják a helyi ökoszisztémát.

Legjobb: Nem ajánlott

3. Cukros juhar

A cukorjuhar (Acer saccharum) őshonos fa, amely a fehér fenyő, a bükk és a bükk mellett az érett északi erdőkben is dominál. A tájban régóta nagyra értékelik mély árnyékáért és csodálatos őszi színeiért. Ez a nagy árnyékot adó fa 65-75 láb magasra érik, lombkoronája lekerekített. Széleskörűen alkalmazkodik a különböző éghajlatokhoz és talajtípusokhoz, és talán az őshonos juharfafajták közül a legkedveltebb Michiganben, Észak-Amerika keleti részén található elterjedési területének szívében. A cukorjuhar a 3-tól 8-ig terjedő zónában terem.

A melegebb déli éghajlaton más cukortartalmú juharfafajták jobban fejlődnek. A déli cukorjuhar (A. barbatum) és a mészkéregjuhar (A. leucoderme) is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint az A. saccharum, csak kisebbek. Mindkettő körülbelül 25 láb magasra nő, kisebb levelekkel, mint északi társa, és jó őszi színt ad. A déli cukorjuhar levelei jellemzően élénksárgák, míg a mészkéregjuhar levelei ősszel a ragyogó sárga-narancsszíntől a bíborvörösig terjednek. Az A. barbatum az 5-9. zónában, míg az A. leucoderme az 5-8. zónában terem.

Legjobb: Árnyékos fa ragyogó őszi színnel

4. Paperbark Maple

A papírfakéreg juhar (Acer griseum) egy kisméretű fa, amelyet gyakran több törzsű példányfaként, egyenként vagy csoportos ültetésben termesztenek. Hámló, rézszínű kérge és lombja eltér a többi juharfafajta levelétől. Az összetett levelek három levélkéből állnak. Ez a fa négy évszakban is érdekes: vonzó ágszerkezet, érdekes kéreg, amely jól mutat az örökzöld háttér előtt, és ragyogó őszi lombozat.

A tojásdad levélkék és a papírszerű kéreg nyírfa benyomását keltheti, de a szárnyas magvak és a sárga, narancs és vörös árnyalataiban pompázó őszi szín nem hagy kétséget afelől, hogy ez egy juhar. Kisebb árnyékfaként is jól fejlődik, vagy a magasabb fák magas lombkoronája és pettyes fénye alatti aljnövényzetben is használható. A papírfakéreg juhar körülbelül 30 láb magasra nő. Az USDA 4-től 8-ig terjedő zónáiban ellenálló.

Legjobb: Kisebb árnyékfának, tájképi példánynak/pontnak, vagy nagyobb tájak csoportos szigetültetésére.

5. Vörös juhar

A vörös juhar (Acer rubrum) egy másik népszerű őshonos fánk. Nevét a csupasz ágain késő télen megjelenő apró piros virágokról kapta. Egyes vörös juharfafajták őszi lombja is mélyvörös, másoké viszont sárga, narancssárga, skarlátvörös vagy gesztenyebarna színű lehet. A vörös juhar széles körben alkalmazkodik a különböző termőhelyi körülményekhez, így az egyik legelterjedtebb tájképi fa.

A vörös juharok mérsékelt ütemben nőnek, és végül elérik a 40-60 láb magasságot. Az USDA 3-tól 9-ig terjedő zónáiban ellenálló. Az egyik leginkább alkalmazkodó juharfafajta, amely vonzó ovális koronájával és gyönyörű őszi színével kiváló árnyékoló fává válik.

A legjobb választás: Problémamentes árnyékfa a legkülönfélébb tájakra.

6. Ezüst juhar

Az ezüst juhar (Acer saccharinum) egy nagy, gyorsan növő, nosztalgikus vonzerővel bíró juhar. Ezüstös hátú levelei szinte szikráznak, ahogy a nyári eső előtt a szélben fújdogálnak. Ezt az őshonos fát azonban csak óvatosan és korlátozott körülmények között szabad használni. Jól alkalmas arra, hogy árnyékot vessen tágas, nyílt tereken, különösen alacsonyan fekvő területeken, ahol állandóan nedvességhez jut. Rossz híre van azonban arról, hogy gallyakat, ágakat és esetenként nagyméretű végtagokat hullat, valamint felszíni gyökereket képez.

Az Ohioban és az ország keleti részén őshonos juharfafajták közül az ezüstjuhar valószínűleg a legrosszabb választás a legtöbb modern házba. Gyorsan megnő 50-80 láb magasra, és a 3-9. zónában tűri az időjárás viszontagságait.

A legjobb a következő célokra: Nagy, gyorsan növő, árnyékot adó fa nyílt, állandó talajnedvességű helyekre.