Egy fa széles lombkoronája alatt ülve hűsíthet egy forró nyári napon, és még az otthoni energiaköltségeket is csökkentheti. Ha a kerted fátlan, minél hamarabb nő egy új fa árnyékos lombkoronát, annál jobb. Egy gyorsan növő fa minden évben 25 hüvelykkel magasabbra nő, és a leggyorsabban növő fák 10 év alatt 10 lábról legalább 25 láb magasra nőnek.

Az alábbiakban a mérsékelten és gyorsan növő fák közül válogathatunk, amelyek árnyékot adhatnak az udvaron. Miután azonosította a legjobban tetsző fajtákat, ültetésük előtt egyeztessen a helyi szakértőkkel. Olyan gyorsan nőnek, hogy egy ültetési hibát nehéz lehet visszacsinálni. Győződjön meg róla, hogy a táj, az éghajlat és a termesztési körülmények szempontjából a legjobb lehetőségeket választja.

A gyorsan növő árnyékfák ültetésének előnyei és hátrányai

A fák ültetése maradandó hatással van az Ön ingatlanára és tágabb értelemben a világra. Mielőtt lapátot ragadna, bölcsen teszi, ha mérlegeli döntésének minden szempontját, és az árnyékfák ültetéséből eredő hosszú távú jó és rossz hatásokat.

Előnyök

• A fák segítenek a környezet védelmében azáltal, hogy csökkentik a zajszennyezést, a légszennyezést, a levegő hőmérsékletét, a hőt és a napfényt.
• A gyorsan növő árnyékfák gyorsabb eredményeket hoznak, így a kerted gyorsan beérik, a lehető legkevesebb év alatt kitölti a kopár helyeket, és árnyékot és magánéletet ad az udvarodnak.
• Egy árnyékot adó fa akár 25 fokkal is csökkentheti a hőmérsékletet a kültéri lakóterekben, és az ablakok árnyékolásával még a hűtési költségek egy részét is megtakaríthatja.
• A fák táplálékot és menedéket nyújtanak a vadon élő állatoknak. A gyorsan növő fák gyorsabban kínálják ezeket az előnyöket.

Hátrányok

• A nagyon gyorsan növő fák faanyaga gyengébb lehet, ami könnyen megsérülhet viharok és erős szél esetén.
• Egyes gyorsan növő fák gyökérzete agresszív, invazív lehet, és kárt okozhat az építményekben, járdákban, csövekben és szeptikus rendszerekben.
• A gyorsan növő fák gyakran hamarabb és gyakrabban igényelnek metszést.
• Egy örökzöld árnyékfa ültetése elzárhatja a hasznos téli napfényt a ház elől, ezért gondosan fontolja meg, hogy olyan fákat ültessen, amelyek ősszel nem dobják le a leveleiket.

1. Amerikai édesgyümölcsfa (Liquidambar styraciflua)

Az ősszel vörösre, narancssárgára, sárgára és lilára színeződő, öt-hét lebenyből álló csillag alakú levelek teszik ezt az egyik legvonzóbb árnyékfává. Elsősorban a szél által beporzott, tüskés rágógumigolyókra emlékeztető dísztermést hoz; ezek érdekesen néznek ki, de rendetlenek lehetnek. Gyantát is termel, amelyet rágógumihoz lehet használni – innen a neve. Fája gyakori forrása a keményfának és a rétegelt lemeznek. Az 5-től 9-ig terjedő zónában termesztett amerikai édeskömörce hosszú csapgyökerének köszönhetően jól tűri a nedves talajt, és a teljes napfényt kedveli. Évente 1-2 métert nő, és elérheti a 80 láb magasságot.

2. Amerikai platán (Platanus occidentalis)

A gyorsan növő árnyékfák közül az amerikai platán évente kb. 2 lábnyi ütemben akár 100 láb magasra is megnőhet. A platánfaként is ismert amerikai platán a városi és parki környezetek egyik alapfája. A platánokat könnyen felismerhető foltos, hámló kérgükről, amelyből krémfehér foltok vagy az általuk termelt kerek maggolyók látszanak, a platánok nagy, fogazott karéjú levelekkel rendelkeznek. A 4-9. zónában teljes vagy részleges napsütésben nőnek, és jól tűrik a szennyezést, a szelet, a nedves talajt és a szárazságot. Sekély, széles körben elterülő gyökerei azonban károsíthatják a csöveket és a járdákat. Hajlamosak a gombásodásra, és törzsük az öregedés során üregesedik.

3. Arborvitae (Thuja spp.)

Bár nincs széles árnyékoló lombkoronája, ezt a magas, karcsú, kúp alakú örökzöldet gyakran ültetik sövénybe árnyékolás céljából, vagy szélfogónak, illetve a telekhatárok mentén a 3-7. zónában. Lapos, csipkés, smaragdzöld tűlevelei puhák és illatosak. Ez az Észak-Amerikában őshonos növény számos talajtípust elvisel, de a nedves, jól vízelvezető talajt és a teljes napfényt kedveli. Az arborvitát télen érzékenyen érintheti a szél és az erős havazás, amely letörheti az ágakat, de kártevők vagy betegségek ritkán zavarják. Végül egyes fajok évente 3-4 méteres növekedési ütemben elérhetik a 70 láb vagy annál magasabb magasságot is.

4. Hajnali vörösfenyő (Metasequoia glyptostroboides)

2 millió év után a hajnali mamutfenyő ismét növekszik Észak-Amerikában, köszönhetően egy élő fosszília felfedezésének Kínában. Ez a fenséges szépség finom, tollas tűlevelekkel, hámló vörösesbarna kéreggel, amely a fa érésével mélyen repedezetté válik, és kerekded tobozokkal rendelkezik. A hajnali mamutfenyő egyike a kevés lombhullató tűlevelű fáknak. Évente 2-3 méter magasra nőve 75-100 láb magasra, piramis alakú, széles, szélesedő alappal. A fa az 5-8. zónában teljes napfényt kedveli, és állandóan nedves talajt igényel.

5. Keleti fehér fenyő (Pinus strobus)

Ez a hosszú, szürkészöld lombozatú, lágy tűlevelű fenyő kúp alakban nő, és annyira vonzó, hogy gyakran dísznövénynek tekintik. A 3-8. zónában mintafaként vagy színes cserjék háttereként ültethető. Ezt az örökzöldet kora ősszel vagy tavasszal lehet ültetni. A keleti fehér fenyő 80 láb magasra vagy magasabbra is megnőhet, ha teljes napsütésben és jól vízelvezető, nedves, savanyú talajba ültetik. Évente akár 2 lábat is nőhet, és végül 40 lábas terjedelmet érhet el. Érzékeny azonban a sóra, a légszennyezésre, a kártevőkre és más válogatott fabetegségekre, többek között a fakófoltosságra és a rozsdára.

6. Császárnőfa (Paulownia tomentosa)

A császárnőfa (más néven hercegnőfa) amellett, hogy évente akár 15 láb magasra is megnő, sűrű árnyékos lombkoronájában finom virágokat kínál, amelyek vaníliaillattal illatosítják a levegőt. Ennek ellenére ez a fa nem illik az Egyesült Államok minden régiójába: Egyes keleti területeken (Pennsylvaniától délre Georgiáig és nyugatra Missouriig) invazívnak tartják. A Paulownia az 5-től 9-ig terjedő zónában is jól fejlődik, de ha egyszer visszaszorul, akkor rendetlen és nehéz megszabadulni tőle. Ha kivágják, a gyökerei néhány méterrel odébb új hajtásokat hoznak.

7. Hackberry (Celtis occidentalis)

Rendkívül szívós fa, a bükkfa a legkülönbözőbb hőmérsékleteket és körülményeket tűri, ezért gyakran használják városi tájképekben. A hőség, a szárazság, a sós permet, a szél, a jég és a rövid ideig tartó árvíz sem zavarja ezt a sűrű gyökérzetű fát. A 2-9. zónában megtalálható bükkfa évente 1-2 métert nő, és végül eléri a 40-60 méteres magasságot. A fűrészes levelek tompák vagy fényes zöldek lehetnek. Apró, sötétvörös termései (drupes) ősz közepén lilára színeződnek, és késő télen is megmaradnak, és számos madárfaj táplálékául szolgálnak. A bükkfa jellegzetes kérge parafa szerkezetű, amely a stukkóra emlékeztet.

8. Washingtoni galagonya (Crataegus phaenopyrum)

Bár a washingtoni galagonya más gyorsan növő árnyékfákhoz képest mérsékeltebb ütemben nő (évi 1-2 láb), mégis egy észak-amerikai őshonos növény, amely szuper értékes a vadon élő állatok számára. A madarak és egyes állatok télen megeszik a fa élénkpiros bogyóit. Tavasszal az ágakat mutatós fehér virágfürtök töltik meg. Ez az árnyékot adó fa az USDA 4-től 9-ig terjedő zónáiban fejlődik, és 25-30 láb magasságot ér el, 25 láb széles lombkoronával. Átlagos mennyiségű vízzel is megél, és ha egyszer már megtelepedett, meglehetősen szárazságtűrő.

9. Japán Zelkova (Zelkova serrata)

10. Északi katalpa (Catalpa speciosa)

A késő tavasszal és kora nyáron illatos fehér virágokkal, óriási szív alakú levelekkel, lógó, babra emlékeztető maghüvelyekkel, csavarodó törzzsel és ágakkal rendelkező mutatós fa, az északi katalpa (vagy szivarfa) a 4-8-as USDA-zónában nagyon kedvelt. Ez az árnyékfa jól tűri a városi körülményeket, és sűrű árnyékot biztosít. Gyorsan nő, évente 1-2 lábat nő, és a csúcsmagassága 40-70 láb. A teljes vagy részleges napsütést kedvelő északi katalpa a legtöbb jó vízelvezetésű talajt jól tűri. E szépség hátrányai közé tartozik azonban a gyenge fa, a törékeny ágszerkezet, valamint az elhasznált virágok és a kiszáradt maghüvelyek rendetlensége.

11. Északi vörös tölgy (Quercus rubra)

Ez a középnyugati őshonos tölgy az egyik leggyorsabban növő tölgy és az egyik legmagasabb fa, amely akár a 75 lábat is elérheti, évi kb. 2 láb növekedési sebességgel. Hosszú, erősen karéjos levelei ősszel ragyogó vörösre színeződnek. A levelek tavaszi fejlődésével egyidejűleg a fa sárgás-zöld színű katicákat hoz. Az USDA 3-8. zónájában teljes napsütésben nevelhető, sűrű koronájú északi vörös tölgy, amely bőséges árnyékot biztosít. Városi területekre alkalmas, sokoldalú és gyönyörű fa, amely a természetes megjelenés érdekében magasságot ad a tájnak.

12. Diótölgy (Quercus nuttallii)

A Nuttall-tölgy kiválóan alkalmas városi és külvárosi kertépítésre egyaránt, mivel a nedvességtől a mérsékelt szárazságig szinte minden talajállapotot túlél. Az 5-9. zónában, teljes napsütésben évente 2-3 lábat nő, és eléri a 40-60 láb magasságot, hasonló terjedelemmel. Sötétzöld, mélyen karéjos levelei ősszel sárgára, narancssárgára és pirosra színeződnek. Makkot termel, de virágot nem. Ennek a könnyen gondozható tölgynek kevés gondot okoznak a rovarok vagy betegségek, és jó ágszerkezetet fejleszt, ami kiváló árnyékfává teszi. Lombkoronája az érettséggel egyre kerekebbé válik, és így vonzó árnyékot adó tájképi fává válik.

13. Papírnyír (Betula papyrifera)

A hámló fehér kéregével kitűnik a papírnyír, más néven kenus nyírfa, amely kettős fogazású levelek csipkés lombkoronája alatt, egy törzscsomón, csipkés árnyékot ad. Ez a rövid életű, vízkedvelő fa nem tűri a szárazságot. Annyira szereti a nedves talajt, hogy gyakran megtalálható patakpartok mentén. Mivel szenved a hőségtől, a szárazságtól és a szennyezéstől, a papírnyírfákat leginkább vidéki környezetben lehet termeszteni. A részleges napsütést kedveli, és vadon nő az erdők szélén. Ágai az erős széltől vagy a nagy havazástól letörhetnek, de a 2-7. zónában évente 2 métert nőnek, amíg elérik a 60-70 méteres magasságot és a 35 méteres szélességet.

14. Tölgy (Quercus palustris)

Az évente 2-3 lábnyira növő kocsányos tölgy az egyik leggyorsabban növő árnyékoló fa, ami magyarázatot adhat széles körű használatára. Lógó alsó ágak, vízszintes középső ágak és felálló felső ágak jellemzik ezt a 60-70 láb magas fát, amely a 4-8. zónában nő, de nem nagy magasságban vagy lejtőkön. A folyók, patakok és tavak közelében megtalálható kocsányos tölgy jól tűri a hőséget, a légszennyezést és a nedves talajt, de a nedves, jól vízelvezető savanyú talajt és a teljes napfényt kedveli. Fényes, mélyen karéjos levelei ősszel sötétzöldből mélyvörösre és bronzszínűre változnak, és télen is megmaradnak a sűrű ágakon. Barna virágai nem mutatósak. Sűrű árnyékot ad, erős fája van, és ellenáll a legtöbb kártevő kártételének.

15. Nyárfa hibridek (Populus hibridek)

A magas, karcsú és elég rugalmas ahhoz, hogy elviselje a vad viharokat, a hibrid nyárfák gyorsan növő árnyékfák, amelyek 5 év alatt közel háromemeletesre nőhetnek. Ezek a hidegtűrő, elegáns fák nagyszerűen mutatnak magas magánzáróként és sorokba ültetve, de tartsunk némi távolságot a járdáktól és a csatornavezetékektől, mivel gyökereik invazívak lehetnek. Tavasszal barnásvörös virágai jelennek meg, az ezüstös levelek pedig ősszel sárgulnak. A nyárfa-hibridek szinte bármilyen talajon megteremnek.

16. Reszkető nyárfa (Populus tremuloides)

A remegő nyárfa néven is ismert Utah állam fája a kontinens legkiterjedtebb őshonos fája, amely az 1-7. zónában terem. A nyárfák a sárga őszi lombjukért szeretik, amely a szélben megremeg, és évente 2 lábat nőhetnek, amíg el nem érik a kb. 50 láb magasságot. Szaporodásuk a gyökerekből kiinduló hajtásokkal történik, amelyek gyorsan terjednek, és állományt hoznak létre. A kéreg fotoszintézist végez és cukrot termel, ami vonzza a szarvasokat, jávorszarvasokat és jávorszarvasokat. A nyárfákat tavasszal érdemes ültetni, agyagos, jó vízelvezetésű talajba, ahol teljes napfényt kapnak.

17. Vörös juhar (Acer rubrum)

A tavaszi piros virágzástól az őszi tüzes lombozatig ez a rendkívül alkalmazkodóképes vörös (vagy skarlátvörös) juhar minden bizonnyal méltó a bíborvörös hírnevéhez, különösen az élénk októberi dicsőségű fajta, amely tavasszal piros virágokat hoz, mielőtt a zöld fényes levelek megjelennének. Ezek a levelek narancssárgától vörösre változnak, és ősszel lenyűgöző látványt nyújtanak. Ez az árnyékos fa az USDA 4-től 9-ig terjedő zónáiban fejlődik, és gyorsabban nő, mint sok más juharfa, kivéve a cukorjuhart. Adjon az Észak-Amerikában őshonos vörös juharnak teljes napfényt, és számítson 35 láb terjedelemre és legalább 40 láb magasságra.

18. Folyami nyír (Betula nigra)

A szárazságot más nyírfafajoknál jobban tűrő folyami nyírfa, ahogy a neve is mutatja, olyan nedves talajon is képes megnőni, ahol más fák nem. Természetes élőhelye a folyók és mocsarak melletti mocsaras területek és árterek, ahol a talaj hűvös és nedves, ezért jó választás a lakótájak nedves területeire való ültetésre. A többtörzsű fa vonzó, hámló fehér kéreggel rendelkezik, és a leggyorsabban növő árnyékfák közé tartozik. Évente 3 métert nő, és a 4-9. zónában 40-70 láb magasra (és majdnem ugyanilyen szélesre) nő. Viszonylag problémamentes, a folyami nyírfa azonban hajlamos a nyírfalevél-aknázómolyra, egyfajta rovarra. Jó választás az udvarban lévő mintafának, ahol közép- és sötétzöld levelei ősszel sárgára színeződnek.

19. Ezüst juhar (Acer saccharinum)

A lágy juhar vagy folyami juhar néven ismert ezüst juhar jól teljesít nedves területeken, mivel őshonos élőhelye az árterek. Ez egy magas, gyorsan növő fa, amely évente 2 lábat nő, és csúcsmagassága 50-100 láb. Érett korában rongyossá válik, szürkésbarna kérge a kor előrehaladtával bozontos lesz. Ezüstös hátú zöld levelei csillognak a szélben, de az őszi színek nem látványosak. Az ezüstjuhar tavasszal piros, sárga és ezüst virágfürtöket hoz, amelyeket pár "szárnyas" mag követ. A 3-9. zónában termesztett juhar a teljes napsütéstől a részleges árnyékig kedveli, és a talajviszonyok széles skáláját tűri. Erőteljes gyökérrendszere károsíthatja a fát.

20. Tulipán nyár (Liriodendron tulipifera)

A tulipánfának vagy sárga nyárfának is nevezett, de valójában a magnóliával rokon, tulipánnyárfa a legmagasabb a keleti keményfák közül. Egyenes törzsével és magas lombkoronájával kiváló árnyékoló fa. Évente 3-5 lábat nő, így elérheti a 120 lábat, és akár 50 láb széles is lehet. Élénkzöld, egyedi formájú levelei ősszel aranysárgára színeződnek, de a tavasz a dicsőségét a májusban és júniusban megjelenő, zöld és sárga-narancs árnyalatú, illatos tulipán alakú virágok jelentik. A 4-9. zónában termesztett növény a teljes napfényt vagy a félárnyékot kedveli, és kevés kártevővel küzd.

21. Viaszmirtusz (Morella cerifera)

A viaszmirtusz vagy babérfa szárazságtűrő, és évente 5 lábat nő, amíg el nem éri a majdnem 20 láb magasságot, ami éppen elég magas ahhoz, hogy árnyékot és magánéletet teremtsen egy kis kertben. Ez az árnyékot adó fa egy kicsit több téli meleget igényel, mint mások, és a 7-10-es USDA-zónában fejlődik a legjobban. Mivel örökzöld, jó választás olyan tájakra, ahol télen magánéletet biztosító árnyékolókra vagy egész évben színre van szükség. A viaszmirtusz több törzsű, rövidebb magasságú, bokorszerű formává is nő. Kerülje a házak védhető területére való ültetését, mivel a fa egyes vegyületei gyúlékonyak.

22. Szomorúfűz (Salix babylonica)

A kecses és drámai szomorúfűz évente több mint 3 láb magasra is megnőhet. Ezek a drámai fák csak a USDA 6-os zónáig hidegtűrőek, és nedves, savanyú talajban érzik magukat a legjobban. Még az állóvizet is elviselik, és segíthetnek az erózió megelőzésében. Óvatosan ültessünk szomorúfűzfát a házunk közelébe, kis udvarra, csatornavezetékek környékére vagy aszályos területekre.