A pillangók a nyarat jelzik, gyakran emlékeztetnek minket a gondtalan gyermekkorunkra. Gyönyörűek és talán egy kicsit misztikusak is, a levegőben lebegnek, és látszólag terv nélkül repkednek virágról virágra. A remény, a változás és az átalakulás kulturális metaforái is – az újjászületés vagy a feltámadás szimbólumai.

Természetesen a pillangóknak is fontos feladatuk van, a lepkékkel, méhekkel, madarakkal és denevérekkel együtt, mint beporzók. Összességében ezek az élőlények a világ összes virágos növényének több mint 75 százalékát porozzák be.

Míg sokan felismerik az ikonikus monarchapillangót, más pillangófajokat nem mindenki tud azonosítani. Ismerje meg az ezekhez a gyakori pillangónevekhez kapcsolódó jellemzőket, és élvezze, hogy a kertjébe vonzza a pillangókat.

1. Monarch-pillangó

Az évi 3000 mérföldes vándorlásáról és feltűnő narancssárga-fekete szárnyairól ismert monarch-pillangó ma már veszélyeztetett az urbanizáció, a monokultúrás mezőgazdaság és a növényvédő szerek használata által okozott élőhelyvesztés miatt. A monarcha hernyók kizárólag tejfűvel táplálkoznak, és tojásaikat a levelek aljára rakják; a növényből származó toxinok miatt a ragadozók számára nem vonzóak.

Főbb jellemzők: A fekete szegélyű, ragyogó narancssárga szárnyakkal és fehér pöttyökkel megkülönböztethető monarchák szárnyfesztávolsága nagy, 4 hüvelykes, és az Egyesült Államok legkedveltebb lepkéi közé sorolhatók. A monarcha hernyók szintén nagyok, fekete, fehér és sárga színű, élénk csíkokkal.
Élőhelyi elterjedési terület: Az USA egész területén és Kanada déli részén megtalálható, a legtöbb monarcha minden évben Közép-Mexikóba vándorol, ahol telel; a nyugati monarchák kisebb része a kaliforniai partok mentén telel.

2. Gyászköpenyes pillangó

Az egyik leghosszabb életű lepke, a gyászköpeny szinte rongyosnak tűnő szárnyakkal, szabálytalan, érdes szélekkel. Szárnyai lilásfekete színűek, széles sárga szegéllyel és közvetlenül a szegélyen belül irizáló kék pöttyökkel. A hernyók fákon, például fűzön, szilfán és nyírfán lakmároznak, míg a kifejlett egyedek a tölgyek fa nedvét kedvelik.

Főbb jellemzők: Az élénksárga szegély és a sötét szárnyakon lévő irizáló kék pöttyök segítik a gyászköpenyes lepke feltűnését.
Élőhelyi elterjedési terület: A gyászköpenyes lepkék az Egyesült Államok egész területén és egészen Közép-Mexikó déli részéig megtalálhatók, bár az Öböl-part és Florida mentén ritkábbak.

3. Festett nősténylepke

A festett nőszirom narancssárga-fekete szárnyán számos folt található, köztük két "szemfolt" a hátsó szárnyon. A nektárjukat többek között gyűszűvirág, vörös lóhere és magyalbogáncs nektárjával táplálják. E lepkék gazdanövényei közé tartozik a gyűszűvirág, a magyal és a mályva. A világ egyik leggyakoribb fajaként a kertészek gyakran látják a festett hölgyeket.

Főbb jellemzők: A körülbelül 2-2,5 hüvelyk széles, színes pillangó. Néha összetévesztik az amerikai nősténylepkével, de a festett nősténylepkének csak két "szemfoltja" van, szemben az amerikai nőstény négy szemfoltjával.
Élőhelyi elterjedési terület: A festett nősténylepke az Egyesült Államokban, Mexikóban és Kanada nagy részén megtalálható. Mivel télen nem alszanak, a melegebb éghajlatú területeken egész évben láthatók.

4. Fekete fecskefarkú pillangó

A fekete fecskefarkú lepke fekete szárnyán sárga foltok sorait kék pikkelyezés választja el. A hímek sárga foltjai nagyobbak, míg a nőstények alsó szárnyán több kék pikkely található. Mindketten szeretik a lóhere, a gyűszűvirág és a tejfű nektárját. Kedvenc gazdanövényeik közé tartoznak az olyan fűszernövények és zöldségek, mint a kapor, az édeskömény, a sárgarépa, a zeller és a petrezselyem. Gyakran találkozhatunk velük nyílt mezőkön, farmokon és városi területeken.

Főbb jellemzők: A fekete szárnyak széle mentén sárga foltokból álló szegély jelzi a fekete fecskefarkat, amely 2,5 és 4 hüvelyk közötti szélességű lehet.
Élőhely: A fekete fecskefarok az Egyesült Államok egész területén megtalálható, Kanada déli részétől a Mexikói-öbölig.

5. Kétfarkú fecskefarkú lepke

A kétfarkú fecskefarkú fecskefarkú egy nagyobb pillangófajta, és sárga szárnyuk fekete szegéllyel és keskeny tigriscsíkokkal az elülső szárnyukon látható. Hátsó szárnyaikon két farok van, irizáló kék és narancssárga foltokkal. Gazdanövényeik közé tartoznak a kőrisfák és a cserszömörce, nektárjukat pedig tejfűből, gyűszűvirágból és más növényekből nyerik. Előhegységi lejtőkön, kanyonokban, völgyekben, patakpartokon, erdőkben, parkokban, út menti területeken, városokban és külvárosokban találkozhatunk velük.

Főbb jellemzők: Élesen szögletes sárga szárnyaikat fekete szegély és keskeny tigriscsíkok ellenpontozzák, de talán a kékesen irizáló foltokkal díszített, díszes kettős farok az, ami ezeket a fecskefarkúakat a leginkább kiemeli.
Élőhelyi elterjedési terület: A kétfarkú fecskefarkú elsősorban a nyugati part mentén, Brit Columbiától Mexikóig, valamint keletre egészen Nebraska középső részéig és Texasig megtalálható.

6. Zebra fecskefarkú lepke

Tennessee állam lepkéje, a zebrafecskefarkú lepke hosszú, háromszög alakú fehér szárnyairól ismerhető fel, amelyeken fekete, zebraszerű csíkok vannak. Ezeknek a lepkéknek két kék foltjuk és hosszú, vékony farkuk van a szárnyuk végén, a szárnyakon a test alsó részének közelében piros foltok vannak, és vöröses az antennájuk. A körülbelül 2-4 hüvelyk széles, kifejlett egyedek a nektárt a vörösbimbófákról, a tejfűről és a verbénáról szeretik, míg a hernyók a mancsleveleken táplálkoznak.

Főbb jellemzők: A zebramintára emlékeztető, feltűnő fekete-fehér "csíkok" díszítik ezt a fecskefarkat, hosszú farkával és piros fénypontjaival.
Élőhelyi elterjedési terület: A fecskefarkú fecskefarkú fecske A zebra fecskefarkú lepkék elsősorban a Chesapeake-öböl vízgyűjtőjének déli részén, Delaware, Maryland, Virginia és Nyugat-Virginia államokban található folyók és mocsarak melletti nedves, alacsony erdők mentén fordulnak elő.

7. Tavaszi azúrkék lepke

Ez a kis kék pillangó az egyik legrövidebb életű az összes pillangó közül. A hím tavaszi azúrkék lepkék élénk kék színűek, a nőstények sötétebb kék színűek, szárnyuk szélén fekete sávokkal. Szeretik a szeder, a kutyabenge, a privet, a New Jersey tea és a tejfű nektárját, miközben olyan gazdanövényekre támaszkodnak, mint a kutyabenge és a New Jersey tea.

Főbb jellemzők: A tavaszi azúrkék kb. 1 hüvelyk nagyságú és szinte egyszínű kék színű – a testüket is beleértve.
Élőhelyi elterjedési terület: A tavaszi aszúvirág A tavaszi azúrkék mezőkön, tisztásokon, lombhullató erdők szélén, édesvízi mocsarakban és erdős mocsarakban Alaszkától és Kanadától a Columbia-hegységig, valamint az Egyesült Államok nagy részén megtalálható.

8. Szürke hajszálhasogató lepke

Az átlagosan alig több mint 1 hüvelyk szárnyfesztávolságú kis szürke hajszálcsíkos lepke szárnyai kékesszürkék, a hátsó szárnyak alsó sarkán egy vagy két vékony, szőrszerű csóvával. Mindkét farok tövének közelében nagy, vöröses-narancsos szemfoltok, valamint a tarkójukon egy narancssárga folt található. A hímek hasa narancssárga. A hernyók gazdanövényei közé tartozik a mályva, a bab, a lóhere, a borsó és a gyapot (ezért gyapotnégyszögletű fúrónak is nevezik őket). A kifejlett szürke hajszálelők sokféle növény nektárjából táplálkoznak, többek között tejfölből, fehér lóheréből, aranyrózsából és mentából.

Főbb jellemzők: A kis szürke hajzuhatag kékesszürke szárnyakkal rendelkezik, a hátsó szárnyak sarkán vékony, szőrszerű farkakkal.
Élőhelyi elterjedési terület: Az Egyesült Államokban, Kanadában, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén széles körben elterjedt szürke hajszálhasú lepkék a nyílt, nem erdős területeket és a gyomos helyeket kedvelik.

9. Amerikai rézboglárka

Ez a közepes méretű lepke élénk narancsvörös felső szárnyát fekete foltok szegélyezik szürkével. A hátsó szárnyuk szürke, a szegélyük mentén megfelelő narancsvörös szegéllyel. Az amerikai rézboglárka hernyóinak gazdanövényei közé tartozik a birkasólyom és a fodros dokk, míg a kifejlett egyedek a közönséges boglárka, a fehér lóhere, a pillangósvirágú gyom, a cickafark, az ökörszem százszorszép és más őshonos virágok nektárját fogyasztják.

Főbb jellemzők: Az amerikai rézboglárkát felső szárnyuk tüzes narancsvörös színe különbözteti meg, amely az alsó, szürke szárnyon lévő azonos színű szegéllyel van összehangolva.
Élőhely: Az amerikai rézboglárka legelőket, hulladéklerakókat, régi szántóföldeket, utak szélét és egyéb zavart helyeket kedveli Északkeleten és a felső középnyugaton Új-Skóciától Georgiáig és Tennessee-ig, valamint nyugatra egészen Észak-Dakotáig.

10. Káposztafehér pillangó

Ez az Ázsiából, Európából és Afrikából véletlenül Észak-Amerikába behurcolt invazív rovar azért népszerűtlen a gazdák és kertészek körében, mert hernyói káposztát, kelkáposztát, brokkolit, retket és tormát esznek. A kifejlett káposztafehér lepkék különböző virágok nektárját keresik. A közepes méretű lepke hímjei krémfehérek, elsődleges szárnyukon egyetlen fekete folt található, míg a nőstények halványsárga színűek, szárnyuk közepének közelében két fekete folt található.

Főbb jellemzők: A káposztafehér lepkék néha összetévesztik a lepkékkel, a káposztafehér lepkék alig kevesebb mint 2 hüvelyk szélesek, és nemtől függően krémfehér vagy halványsárga szárnyaik vannak.
Élőhely: Az eredetileg Ázsiában, Európában és Afrikában honos káposztafehérke Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon invazív lepkefaj.

11. Felhős kénköves lepke

Ezek a kis sárga lepkék egész Észak-Amerikában elterjedtek. Akár 2 hüvelyk szélesek is lehetnek, és citromsárga szárnyaiknak köszönhetően könnyen észrevehetők – a hímeknél egyszínű fekete szegéllyel, a nőstényeknél sárga pöttyös fekete szegéllyel. Nevükhöz hűen a kénköves lepkék szagát is könnyű kiszagolni, mivel a záptojáshoz hasonló kénes szagot árasztanak. Különösen a pitypangot szeretik, miközben 43 növényfaj nektárját szívják. A ködös kénköves hernyó gazdanövénye a fehér lóhere.

Főbb jellemzők: A kis sárga lepke az Egyesült Államokban, Kanadában és Észak-Mexikóban gyakori. Sokféle növényt meglátogat, és kénszagot áraszt.
Élőhely: A felhős kénköves lepkék Alaszkától Új-Fundlandig és egészen Mexikóig megtalálhatók. Dél-Kalifornia tengerparti területein, az Öböl-part mentén és Florida nagy részén általában nem látni őket.

12. Narancssárga kénlepke

A legtöbb narancssárga kénsárga lepke narancssárga és sárga színű, a felső szárnyszéle körül sötétbarna vagy fekete szegélyt visel. A nőstények fehér vagy enyhén zöldes színűek lehetnek. A többi kénes pillangóhoz hasonlóan körülbelül 2 hüvelyk nagyságúra nőnek meg. Kedvelik a lucernát, ezért lucernapillangóként is emlegetik őket. Kedvelik a lóherét, a tejfüvet és a napraforgót is, és a narancssárga kénhernyók a lucernát és más borsófélék családjába tartozó növényeket használnak gazdanövényként.

Főbb jellemzők: A narancssárga szárnyú, sötét szegélyű, közepes méretű lepke, a narancssárga kénsárga lepke Észak-Amerika és Mexikó egész területén elterjedt.
Élőhely: A narancssárga kénsárgát Kanada déli részétől Közép-Mexikóig mezőgazdasági területeken, legelőkön, réteken és gyepeken lehet látni.

13. Közönséges kockás sipkás pillangó

A hím közönséges kockás csíkos csíkoslepkék felső oldala kékesszürke, a rojtok részben fekete kockásak, míg a nőstények fekete színűek. Mindkettőnek nagy fehér foltjai vannak, amelyek mindkét szárnyon sávokat alkotnak, sötétebb sávokkal váltakozva. Ennek a fajnak a többi lepkefajnál nagyobb teste van kékes foltokkal és kisebb szárnyakkal. A mályva a közönséges kockás boglárka hernyóinak gazdanövénye, a kifejlett egyedek pedig nektárt szívnak többek között a bolhavirágról, a csillagvirágról, a vörös lóheréről és a kankalinról.

Főbb jellemzők: Ennek a közepes méretű lepkének tompa tónusú, vonzó fehér sávok és sötét pipa alakú, a szárnyán végigfutó sötét sávok jellemzik.
Élőhelyi elterjedési terület: A közönséges kockás sziki lepkék a napos, nyílt területeket kedvelik, ahol alacsony a növényzet és a talaj is csupasz. Észak-Amerika mérsékelt égövi területein, Dél-Kaliforniától az Öböl-parton át egészen az észak-mexikói hegyekig megtalálhatók prériken, réteken, mezőkön, út menti területeken, udvarokon, kertekben és legelőkön.

14. Delaware Skipper pillangó

A közönséges kockás boglárkához hasonlóan a delaware-i boglárka nagyobb testtel és kisebb szárnyakkal rendelkezik, amelyek a boglárka lepkék családjához tartoznak. Szárnyai élénksárga-narancsszínűek, sötétbarna erezettel és fekete szegéllyel. A szárnyak alján nincsenek jegyek, de narancssárga erezetűek lehetnek, és a nőstény delaware-i szikaszárnyak szélesebb szegélyűek és sötétebb jegyekkel rendelkeznek. Gazdanövényei közé tartozik a csattanófű, a gyapjas szakállfű és más fűfélék. A kifejlett egyedek különféle rózsaszín és fehér virágokból, többek között a tejfűből, a hegyi mentából, a mocsári bolhavirágból, a gombfűből, a gyűszűvirágból és a páfrányfenyőből kapják a nektárt.

Főbb jellemzők: A delaware-i csíkosszárnyúak szárnya sárgás-narancsszínű, sötétbarna erezetű, feketével szegélyezett.
Élőhelyi elterjedési terület: A delaware-csíkoska kedveli a nedves területeket, például a mocsarakat és a prériket, a szántóföldeket, az útszéleket és az udvarokat. Elsősorban északkeleten élnek, Maine déli részétől és Kanada déli részétől Montana középső részéig, valamint Floridáig, az Öböl-államokig, Új-Mexikóig és El Salvadorig.

15. Közönséges koromszárnyú pillangó

A koromszárnyú lepkék nagy, sötét, vastag testű lepkék. Felső oldaluk fekete vagy nagyon sötétbarna, és az elülső szárny külső harmadán fehér foltok találhatók. A hátsó szárnyuk eközben teljesen sötét. A közönséges koromszárnyúak a nevüket a szárnyuk enyhén foszlottnak tűnő világosabb barna széleinek köszönhetik, amelyek vasreszelékre vagy koromlerakódásra hasonlítanak. Nektárt számos növényből, többek között kutyabengéből, majoránnából, ökörfarkkóróból, fehér lóheréből, tejfölből, borsmentából, uborkából és dinnyéből nyernek.

Főbb jellemzők: Ez a nagy, sötét pillangó világosbarna "rozsdás" rojtokat visel a szárnyai szélén és fehér foltokat az elülső szárnyán.
Élőhelyi elterjedési terület: A közönséges koromszárnyú lepke kertekben, mezőkön, út menti és egyéb zavart területeken található az Egyesült Államok középső részein, a Floridai-félszigeten és Közép-Mexikóban.

16. Mormon Metalmark pillangó

A csak körülbelül fél hüvelyk széles kis lepke, a mormon fémjelző lepke rövid, széles szárnyai lehetnek vörös-narancs, barna vagy fekete színűek, jellegzetes fekete és fehér foltokkal. A rojtok fehér színűek, fekete kockásak, az elülső szárnyakon piros folt található, a hátsó szárnyakon pedig nincs narancssárga színezés. A mormon fémmarka fényes napsütésben alacsonyan repül. Hernyói számára a vad hajdina a gazdanövény, míg a kifejlett egyedek különböző növényekről, például klematiszról, nyúlfarkfűről és kaliforniai csillagvirágról szívják a nektárt.

Főbb jellemzők: Nagy, fekete szegélyű fehér foltok és narancssárga "vállak" a barna szárnyakon jellemzik a mormon fémjelű pillangót.
Élőhelyi elterjedési terület: A mormon fémjelző lepke kedveli a napos, nyílt területeket, dűnéket és sziklás területeket az USA nyugati részén, Brit Columbiától és Saskatchewantól egészen Új-Mexikóig, Baja California-ig és Mexikóig.

17. Palmer fémjelzésű pillangó

A szürke fémjelzőként is ismert Palmer-féle fémjelző szürke vagy sötétbarna szárnyakkal rendelkezik, amelyek rézszínű árnyalattal rendelkeznek. A szárnyakat fekete szegélyű fehér foltok borítják, és a szárnyak szélén sávokat alkothatnak. Az alsó oldal narancssárga színű, fehér foltokkal és fekete, szél alatti foltokkal. Ezek a lepkék sokféle virágból kapnak nektárt, de a százszorszép és a gyűszűvirág a két kedvencük.

Főbb jellemzők: Ennek a közepes méretű lepkének szürke vagy barna szárnya van, amelyet számos fehér és fekete folt emel ki.
Élőhelyi elterjedési terület: A Palmer-féle fémjelzők kedvelik az Egyesült Államok délnyugati részén, nevezetesen Nyugat-Texasban, Új-Mexikóban, Arizonában, valamint Nevada, Utah és Kalifornia déli részein elterjedt tövisbozótos és mezkites sivatagokat. Baja Kaliforniában és Közép-Mexikóban is megtalálható.

18. Végzetes fémjelző pillangó

A végzetes fémjelző lepkék valamivel kisebbek, szélességük 1 hüvelyk, és színezésük finomabb, mint a többi fémjelző lepkénél. Felső oldaluk csokoládébarna, a szárnyukat átszelő, kissé sötétebb, szabálytalan középső sávokkal és kockás rojtokkal. A hernyók számára a klematisz és a szeplőfűz a gazdanövények, míg a kifejlett egyedek nektárt többek között a kaliforniai szelídgesztenyebokorról és a klematiszról kapnak.

Főbb jellemzők: A kis pillangó, a halálos fémjelző barna színű, finom sötétebb barna sávokkal.
Élőhelyi elterjedési terület: A bozótos és gyomos útszéleken, vízmosásokban, árkokban, kápolnaszurdokokban és más száraz területeken található meg Dél-Kaliforniától Közép-Texasig, egészen Dél-Mexikóig.