Mivel a növények a napfényből nyerik energiájukat, a legtöbb virágzó cserje sok napfényt szeret. Ez persze gyakran függ a fény intenzitásától, amely általában annál erősebb, minél közelebb vannak a növények az egyenlítőhöz. Így azok a bokrok, amelyek az északi zónákban boldogan sütkéreznek a teljes napsütésben, a déli zónákban szerencsétlenül megsülhetnek.

Az itt felsorolt cserjék azonban jól bírják a meleget, és általában véve élvezik a napsütést. Csak arra ügyeljünk, hogy jól öntözzük őket, nehogy kiszáradjanak!

1. Pillangóbokor (Buddleja Spp.)

Ezek a bokrok arról kapták a nevüket, hogy nektárjukkal vonzzák a pillangókat. 5 és 15 láb magasra nőnek, és sokféle színben pompázó, illatos, apró virágfürtökkel rendelkeznek. A legszívósabb B. davidii Fajok az USDA 5. zónájáig tűrik a növényt. A pillangóbokrok továbbra is vitatottak, mivel egyes termőterületeken kiszoríthatják a pillangó lárvák őshonos gazdanövényeit. Emiatt az enyhe éghajlaton, ahol a buddleják valószínűleg agresszívvá válnak, a kertészeknek olyan steril fajtákat kell választaniuk, amelyek nem képesek szaporodni.

2. Kaliforniai lila (Ceanothus Spp.)

Ha a napsütötte helyed nyáron szárazra perzselődik, értékelni fogod a kaliforniai lilát. A gyakoribb lilákhoz hasonlóan általában tavasszal hozzák édes illatú, kék vagy fehér virágfürtjeiket. De ennek a teljesen más nemzetségnek a cserjéi gyakran örökzöldek, magasságuk 1 és 30 láb között változik, és jól tűrik a száraz nyári körülményeket. A legtöbbjük csak a 7-es vagy magasabb USDA-zónában évelő, de a New Jersey tea (Ceanothus americanus)) a kivétel; ez a növény a 3. zónáig tűri.

3. Megtisztult fa (Vitex agnus-castus))

Bár ez a vitex az elterjedési területének délebbi zónáiban akár 25 láb magasra is megnövő fává is formálható, az északi területeken általában bokros marad, ahol minden télen visszahal a földig, és a vegetációs időszakban nem haladja meg a 3-5 láb magasságot. Az USDA 7-11. zónájában a nyár és az ősz nagy részében ezüstös lombozat által keretezett, illatos, visszafogott, de ízléses fehér, rózsaszín vagy – jellemzően – halványlila virágokat hoz, amelyek a nyár és az ősz nagy részében illatos tüskéket alkotnak.

4. Bokros füzike (Potentilla fruticosa)

A 1,5-2 hüvelykes, fehér, rózsaszín, sárga és narancssárga árnyalatú, túlméretezett epervirágokra emlékeztető virágokkal a bokros cinquefoil fajták 2 láb és több mint 4 láb magasak lehetnek. A fajtától függően változik az ellenálló képesség, de a cserje általában jól érzi magát az USDA 2-9-es zónájában. Bár a növények az északi zónákban a teljes napsütést kedvelik, délen a túl sok nap elhalványíthatja a virágaik színét. Az ottani kertészeknek érdemes a reggeli napot és a délutáni árnyékot választaniuk, amikor a cinkefű ültetését választják.

5. Virágzó birs (Chaenomeles) Spp.)

A tavasszal elsőként virágba boruló bokrok közé tartozó, napkedvelő virágos birseket gyakran nevezik tűzbokornak is a leggyakoribb narancssárga vagy piros, 1,5-2,5 centiméteres, egyszeri virágaik és vöröses árnyalatú új lombozatuk miatt. Ezek a virágzások azonban fehér, rózsaszín vagy dupla változatban is elérhetők az USDA 5-től 10-ig terjedő zónáiban. A 3-10 láb magasra növő virágos birs néha apró gyümölcsöket terem, de nem azonos nemzetség a birs gyümölcsfával.

6. Lantana (Lantana Spp.)

A kertészek által vagy szeretett, vagy utált bokrok, a lantánák gyümölcsös, de kissé különös illatúak, amelyek állítólag benzin- és kandúrjegyeket tartalmaznak. Ez az illat azonban csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a növényt megzúzzák vagy megtörik. A 2 és 6 láb között változó magasságú bokrok az év nagy részében az USDA 8-11. zónájában gyakran többszínű, apró virágfürtöket hoznak. A hűvösebb zónákban a kertészek általában egynyári vagy konténeres növényként termesztik a lantánákat.

7. Oleander (Nerium Spp.)

A késő tavasztól őszig virágzó "gyilkos" cserjék az USDA 8-11. zónájában az oleanderek 3-20 láb magasra nőnek, 2-3 hüvelykes tölcsér alakú, fehér, sárga, rózsaszín vagy piros színű virágokkal. Érdemes megjegyezni, hogy a körültekintő kertészeknek ezt a "gyilkos" jelzőt szó szerint kell venniük, mivel a fényes örökzöld cserjék erősen mérgezőek. Hajlamosak a rovarok által terjesztett perzselési betegségre is, amelyet nem a nap, hanem baktériumok okoznak. Ennek következtében a kertészeknek óvatosnak kell lenniük az oleanderek elhelyezésével és gondozásával kapcsolatban.

8. Rockrose (Cistus Spp.)

A 2-6 láb magasra növő, 1,5-4 hüvelyk hosszúságú, feltűnő virágokkal, amelyek némileg hasonlítanak a rózsára, a kövirózsa általában késő tavasszal és kora nyáron virágzik a 7-es vagy magasabb USDA-zónában. Boldogság esetén ezután szórványosan virágozhatnak. Gyantás, gyapjas vagy ezüstös lombozatuk miatt is nagyra értékelik, és még akkor is megdobják a sziklakertet, ha nem virágoznak.

9. Rózsa (Rosa Spp.)

A rózsák szinte minden USDA-zónában termeszthetők, kivéve talán a hűvös 1. zónát. A rózsák mérete a kicsiny miniatűröktől az 50 láb magasra is felkapaszkodó bolyongókig terjed. Bár néhányan részleges árnyékban is virágozhatnak, az árnyékos bokrok hajlamosabbak a fakóságra és a gombás betegségekre. Ezeknek a kedvelt cserjéknek északon általában teljes napfényre van szükségük ahhoz, hogy "rózsát teremjenek". Délnyugaton azonban, ahol a napfény különösen intenzív lehet, egy kis délutáni árnyék előnyös lehet.

10. Trópusi hibiszkusz (Hibiscus rosa-sinensis)

A trópusi hibiszkuszcserjék 4-8 hüvelyk átmérőjű, sokféle színben, egy-, fél- és kétszirmú formában pompázó virágaikkal a napfényben ragyognak igazán. A teljesen fagymentes USDA-zónákban, például a 10-12. zónában akár a 30 láb magasságot is elérhetik. De védett helyen a 8-as és 9-es zónában is megmaradhatnak. Máshol a bokrok egynyári vagy szobanövényként nőnek. Ne feledje, hogy az egyes virágok csak egy napig tartanak – és hagyományosan cipőfényesítésre használták őket!

11. Weigela (Weigela Spp.)

A weigelák tavasszal rengeteg tölcsér alakú rózsaszín vagy piros virágot csóválnak, de utána kissé egyhangúnak tűnhetnek. Az ügyes kertészek a tarka vagy lila levelű fajtákat választják, amelyek nyáron is színt visznek a szegély hátsó részébe. Ezek a 3 és 10 láb közötti magasságú cserjék lombhullatóak, és ősszel levetik lombjukat – akár színes, akár nem -.

12. Crape Myrtle (Lagerstroemia indica))

A világszerte termesztett crape myrtle egy alacsony fenntartású, napkedvelő cserje, amely gyakran megtalálható a trópusi és szubtrópusi éghajlaton. A mérsékelten sűrű, sötétzöld lombozatáról és mutatós rózsaszínű virágairól ismert káprázatos sövényt vagy árnyékolót alkot.

A nemzetséghez tartozó, körülbelül 50 fajta crape myrtle kultivár gyorsan növekszik kis és közepes méretű bokorrá vagy fává. A 6-tól 9-ig terjedő keménységi zónába való, semleges vagy enyhén savanyú, jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát. Ezeket a cserjéket télen vagy kora tavasszal takarékosan metszeni kell, hogy még jobban virágozzanak.

13. Spirea (Spiraea)

A spirea egy lazán virágzó cserje, amely az egyik legkönnyebben termeszthető, nagyjából minden kertben. Jól átnedvesedő talajt igényel, de nem válogat a talajtípusban vagy a pH-értékben. Az 1,5 és 8 láb közötti magasságú spirea nem számít nagy növénynek, de gyorsan nő. Egyes típusok tavasszal virágoznak, míg mások nyáron mutatják meg virágaikat.

A spirea bokrok a fajtól függően a 3-tól 8-ig terjedő USDA-zónában is jól megélnek. Virágaik lehetnek pirosak, rózsaszínűek, fehérek vagy lilák, lombjuk pedig karmazsin, zöld, arany vagy zöldeskék.

14. Tündérmagnólia (Michelia x MICjur01)

A tündérmagnóliák szeszélyessége olyan speciális nemesítésből származik, amely egy viszonylag új magnóliaosztályt eredményez, amely a déli magnóliáknál finomabb esztétikát hordoz. Ezek a cserjék egyetlen örökzöld növénybe rengeteg szépséget rejtenek, mivel díszes rózsaszín, illatos virágaik az ágak mentén, és nem csak a végükön képződnek. A sűrű és bokros, tündérmagnóliák 8-12 láb magasra nőnek, és a 7-11. zónában a legjobban megfelelnek.

Bár megjelenésük figyelemre méltó, ezek a cserjék alacsony fenntartási igényűek, és így könnyű kertészkedni. A legtöbbféle talajban jól érzik magukat – feltéve, hogy jól vízelvezető -, és nem érzékenyek semmilyen jelentős kártevőre vagy betegségre.

15. Fényes abélia (Abelia x grandiflora ‘Kaleidoszkóp’)

A színéről ismert lombhullató cserje, a ‘Kaleidoscope’ fényes abélia élénk lombozatot kínál, amelyet a teljes napsütés csak fokoz. A loncfélék családjába tartozó fényes abélia kerekded, szétterülő alakú, és fehér-rózsaszín harang alakú virágokat hoz, amelyek májustól szeptemberig nyílnak, még több színt kölcsönözve a bokornak. Kétszer is gondolja meg, mielőtt strukturáltabb formára metszi, mivel ezek a cserjék általában vonzóbbak, ha kicsit vadnak tűnnek.

A fényes abéliának nedves, szerves anyagokban gazdag és jó vízelvezetésű talajt kell biztosítani, hogy jól fejlődjön – az 5-9. zónában érzi magát a legjobban. Számítson arra, hogy ezek a kompakt és sűrű cserjék 2-4 láb magasra nőnek, kivéve, ha délen él, ahol a fényes abélia kissé örökzöld marad, és akár 6 láb magasra is megnőhet.

16. Tölgylevelű hortenzia (H. quercifolia))

A tölgyfalevél hortenzia levelei hasonlítanak a tölgyfa leveleihez, és valószínűleg ez a hasonlóság ihlette a cserje nevét. A levelek a fajtól függően 4-12 hüvelyk hosszúak és szélesek, és durva szerkezetűek. E lombhullató cserje virágai hosszú, kúp alakú fürtökben jelennek meg, általában egyetlen krémfehér vagy lágy rózsaszínű virággal.

A legtöbb hortenziafajtól eltérően, amelyek ázsiai eredetűek, a tölgylevelű hortenzia az Egyesült Államok délkeleti negyedében honos, és a 6-tól 9-ig terjedő zónában ellenáll. Más lombhullató cserjékhez képest is szokatlan, hogy a tölgylevelű hortenzia levelei mélyvörösre színeződnek, és csak jóval a téli szezonban hullanak le.

17. Elefántbokor (Portulacaria afra))

Az elefántbokor egy évelő szukkulens cserje, amely Dél-Afrika sziklás szikláiról és lejtőiről származik, és ma már a világ minden táján megtalálható a szukkulens kertekben. A listán szereplő többi cserjétől eltérően az elefántbokor a szabadban teljes napsütésben is jól érzi magát, de szobanövényként is alacsony fenntartási igényű. Az elefántbokornak húsos, kövér levelei vannak, hasonlóan a jáde növényekhez, és a lombja ehető, Dél-Afrikában gyakran adják levesekhez és salátákhoz, hogy savanykás ízt adjanak nekik.

Ne hagyja, hogy az elefántbokor zamatos növényként való elképzelése megtévessze. Ezek a puhafás, félig örökzöld, többtörzsű cserjék 8-15 láb magasra nőhetnek enyhe éghajlaton, és a 9-11. zónában érzik magukat a legjobban.

18. Flamingófűz (Salix integra) ‘Flamingo’)

A "flamingó" jelző illik ezekre a többtörzsű díszcserjékre, amelyek sűrű, egyenes alakúak és zöld lombozatuk krémfehér és rózsaszín árnyalatokkal tarkított. A két másik fűzfafajta fúziója, a flamingófűzeket gyakran használják sövényként, szegélyként vagy akcentusként, amelyek eleganciát kölcsönöznek a kertnek. Általában 5 láb magasra nőnek, és ugyanilyen szélesre terjednek az 5-9. zónában. A mérsékelt öntözési igényű, és nem igényel különleges talajtípust vagy pH-értéket, a flamingófűz megfelelő gondozás mellett 40 évig vagy tovább is élhet.