Cikk tartalma:

1. Alapvető tetőfedő elemek
2. A tetők osztályozása
3. A tető kiválasztása

Az épület megjelenése a tető formájától is függ, amely lehet lapos vagy nyeregtetős. Előfordulnak kivételes változatok is – amikor a tetőszerkezetek akaratlanul is felhívják a járókelők figyelmét. A tetőformát megkülönböztető fontos paraméter a hajlásszög: a lapos szerkezetek azok, amelyeken az egymással szemben lévő élek közötti magasságkülönbség nem haladja meg a 3%-ot.

Ez 3 cm-es különbséget jelent a lefedettség lineáris méterénként. A lapos tetők általában egynyílásúak, ami azt jelenti, hogy a tetőfelület egy síkban van. A szovjet korszakban, a háború utáni években ezt a tetőformát többszintes épületek, az úgynevezett "Hruscsov-épületek" építésénél és ipari létesítmények építésénél alkalmazták. Használatuk során bebizonyosodott, hogy a lapos tetők gyakran beáznak, és fenntartásuk költségesebb, mint a padlástérrel rendelkező nyeregtetőké. Ezért döntöttek úgy, hogy a lakóházak lapos szerkezeteit nyeregtetővel helyettesítik.

Két vagy több lapos nyeregtetővéget lehet használni nagy alapterületű épületeknél, de ezt a megoldást ritkán alkalmazzák az építészek.

Alapvető tetőelemek

A házépítés utolsó szakasza a tetőszerkezet telepítése, amely megvédi a belső teret a széltől, a csapadéktól, a perzselő napfénytől és más természeti jelenségektől. A tető hatékonyságától függ az épület további használata. A szilárd tető az épület hosszú élettartamának előfeltétele.

A tetőfedő anyagok és tetőszerkezetek nagy változatossága ellenére mindegyiknek van néhány közös eleme:

• A födém vasbetonlapokból vagy más szerkezeti anyagokból készült padlóburkolat, amely egy tartóalapra támaszkodik, és a felső szintet fedi le. Általában az épület legmagasabb szintjén lévő helyiségek mennyezeteként szolgál;
• Tetőszerkezet – a tető teherhordó elemei – általában egy gerendavázas rendszer, amely a tetőfedő "pitéből" származó terheket veszi fel;
• A tetőfedés egy olyan anyagréteg, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy megvédje az épületet a környezeti hatásoktól.

A tetőfedő "torta" (ami a tetőt alkotja) fő rétegei belülről kifelé haladva a következő sorrendben helyezkednek el:

• párazáró;
• szigetelés;
• vízszigetelés;
• fedőanyag.

A ferde tetők esetében kötelező a szarufarendszer és a gerendák, amelyek általában a ház tetőszerkezetének fa elemeiből és fém kötőelemekből készülnek. Ha tetőtér kialakítását tervezik, akkor ellenlécekre is szükség van.
A tetőfedő anyagtól függően a tetőgerenda (mint a képen látható) lehet folyamatos vagy ritkás. A tetőszerkezet megerősítésére szolgál, mivel a szarufákra merőlegesen van rögzítve, és ennek eredményeként merevítő öv jön létre. A tömör változat nedvességálló rétegelt lemezt vagy más fémlemezt használ. A vékony gerendák fából vagy deszkákból készülnek, amelyek bizonyos időközönként vannak elhelyezve.

A tetőgerendák belső és külső oldalán a tetőgerendákat szerelik fel. Kívülről a szarufák mentén a szarufák alatt és a vízszigetelő fólia tetején van rögzítve. Ebben az esetben az ellenlécek funkciója az, hogy a tetőfedő anyag alatti rés létrehozásával biztosítják a hőszigetelő réteg szellőzését és a páralecsapódás eltávolítását. Belül a szarufák mentén a párazáró fal mentén helyezik el, és a felületet, amely lehet gipszkarton vagy más befejező anyag, a tetejére helyezik.

A tetők osztályozása

Először is, a tetőket a tetőhajlásszög szerint osztályozzák.

Ebben a sorrendben a következőkre oszlik:

• Lapos tető (lejtése nem haladja meg a 3%-ot);
• nyeregtetők (a tetőfelület lejtése a horizonthoz képest legalább 10 %).

A nyeregtetőket a rajtuk lévő hajlásszögek száma és alakjuk alapján különböztetjük meg:

• együtemű;
• nyeregtetők;
• négy nyeregtető (csípőtető, csücskös tető);
• többszöri varrással;
• bonyolultabb konstrukciók.

A tetők is készülnek:

• Kombinált – a tetőfedő anyagot a felső fedélzetet fedő födémre szerelik;
• padlás – a tető és a födém között a tartószerkezet elemei által létrehozott tér van.

A tetőtérrel rendelkező tető lehet

• Hideg – ebben az esetben csak a felső padlófödém hőszigetelt, és a tetőszerkezet nem tartalmaz hőszigetelést. Ennek eredményeképpen a padlástér hőmérséklete megegyezik a környezetével;
• szigetelt – van egy hőszigetelő réteg a tetőfedő "pite. Egy ilyen padlástér lakóteremmé alakítható át.

A kombinált tetők a légtömegek mértéke szerint vannak felosztva:

• szellőztetett;
• részben szellőztetett;
• nem szellőztetett.

Városi területeken fontos, hogy a tetőfelületet ki lehessen használni, és ezáltal növelni lehessen a lakóteret, ezért többféle kialakításban kaphatók:

• Nem üzemeltetett tetők;
• Működtethető – ebben az esetben a tető nem csak elsődleges funkcióját tölti be, hanem számos további funkcióval is rendelkezik. Tetőterek, szabadtéri kávézók, szoláriumok és sportpályák építhetők rájuk. Nagyszerűen néz ki egy olyan zöldtető, amelynek talajrétegében a tetőre ültetett növények és füvek jól tudnak növekedni.

A zöld tetőfelületek használata különösen népszerű a nagy népsűrűségű országokban, illetve ott, ahol a nagyvárosi területeken belül kevés a rendelkezésre álló terület. A tető-üvegházak speciális berendezéseket telepítenek, és sikeresen termesztenek zöldségeket, fűszernövényeket és bogyós gyümölcsöket, például epret.

Az alkalmazott tetők abban különböznek a szabványos változattól, hogy az alszerkezetük nehezebb és jobban megtervezett, hogy ellenálljon a nagyobb terhelésnek, különösen akkor, ha parkolóhelyet kell kialakítani. A vázszerkezettel szemben támasztott szigorúbb követelmények mellett a vízszigetelésre és a szigetelésre is nagyobb figyelmet kell fordítani, mivel a zöld növényzet gyökerei és a talajban lévő nedvesség nagymértékű károkat okozhat a tetőfedésben.

Ez nem mindig hasznosítható tető felett található földszint: ha van egy mélygarázs, egy "zöld" tető lehetővé teszi, hogy használja a forgalomban további, bár kis terület (részletek: "Turf tetőfedés – előnyök").

Hogyan válasszunk tetőfedő anyagot – részletek a videóban:

Tetőfedés kiválasztása

Általában a régió éghajlati jellemzőinek és az adott területen kialakult hagyományoknak a figyelembevételével választják ki az adott tetőfedőtípust. Észak-Oroszországban és Finnországban például, ahol hosszúak a telek és gyakori a hóesés, már évek óta ajánlják a hosszú túlnyúlású nyeregtetőket. Például az alpesi faházban szinte a földig érnek.

A tető hajlásszögét az is befolyásolja, hogy a ház építési helyének természetes területén milyen az átlagos éves csapadékmennyiség. Például, ha a nyeregtető lejtése 60 fokos vagy annál nagyobb, a hótorlaszok hosszú ideig nem fekszenek a tetőn, és legurulnak róla. A hidegebb éghajlatú helyeken télen problémát jelent a hó eltakarítása a tetőfelületről.

Másrészt, a legfontosabb dolog, hogy ne vigyük túlzásba a tető lejtését, ha a ház hideg padlással rendelkezik, mivel a hóréteg jó szigetelőanyag. Ezen túlmenően, minél nagyobb a pálya, annál több építőanyagot kell vásárolnia a tetőfedéshez (olvassa el a "Tetőfedő anyagok osztályozása: Melyiket válasszuk" című részt).

Nyugat-Európában történelmi tendencia a különböző típusú, négy hajlásszögű csípőtetők beépítése. A ház hosszában trapéz alakú, hátul pedig háromszög alakú. A völgy háromszög alakú lejtő, a trapéz alakú lejtőt pedig trapéz lejtőnek nevezzük. Nem kevésbé népszerűek a félcsípőtetők, amelyek üreges csípőtetőből állnak, és keskenyebb túlnyúlásokkal rendelkeznek, mint az oldalhatáron álló nyeregtetők. Ezt a formát Dániában széles körben használják, ezért dán tetőnek is nevezik. A tető alatt általában egy egész padlásszint található.

A nyeregtetőkön ugyanabból az anyagból készült nyeregtetők vannak, mint az épület falai, és az ilyen tetők hőátadása lejtőkön keresztül történik. A falak felső részének cseréje, a csípőtetők lehetővé teszik a falazott falak megtakarítását, ami kényelmes a déli régiókban élő lakástulajdonosok számára, ahol a hőszigetelő réteg a tetőbe kerülhet. A csípő- és csípőtetők hátránya, hogy szarufarendszerük bonyolult kialakítású, és különös figyelmet igényel a lejtők csatlakozási pontjaira.

Bármilyen típusú tető lehet nemcsak egyenes, hanem törött is, amelyben a lejtés a lejtőfelületen belül változik. Hasonló tetőszerkezeteket használnak a padlásépítéshez. A törött tető egy fajtája a félfás tetőnek tekinthető, amely nagyon népszerű a régi nyugat-európai építészethez tartozó épületekben. Kombinálja a tetőfedés típusait, mint a nyeregtető és a csípőtető, néha kúpos tetővel.

A legnehezebb a kivitelezés szempontjából, úgy vélik, egy többujjas tető, amely a legszokatlanabb és eredeti formában, ez megköveteli a gondos számítás és a mérés a tető a tervezés során. A tervben több nyeregtető különböző szögben csatlakozik egymáshoz. Néha az igazítást nem csak vízszintesen, hanem függőlegesen is különböző szinteken végzik. Ilyen tetőket gyakran akkor kapnak, amikor egy házat hozzáépítenek, és a meglévő ház külső fala az új építmény falává válik. Gazdaságosabb lehetőség, ha a kiterjesztés nem teszi a saját tető, és telepíteni egy további csípő végét egy meglévő tetőre.

A lamellás tető ideális megoldás a magánszobákkal rendelkező motelek és a kis banketttermekkel rendelkező kávézók számára, amelyeknek külön bejárata van az utcáról, és amelyek különböző szögben helyezkednek el egymáshoz képest. Ebben az esetben minden helyiség saját lamellával van felszerelve.

Magánháztartások esetében a többszöges tető akkor kerül beépítésre, ha a tulajdonos esztétikus és exkluzív megjelenésűvé kívánja tenni a tetőt. Szakszerű tervezést és tetőfedőkből álló csapatot igényel, mivel túl bonyolult saját maga megépíteni. Ellenkező esetben a többszörös hibák miatt a tető és az egész épület használhatatlanná válna.

A megjelenést érintő megoldások sokfélesége megnehezítheti a legjobb tetőfedési megoldás kiválasztását, ezért ilyenkor ajánlott a szakmai tanácsadás.