A lisztharmat a növényeken leginkább tavasszal vagy ősszel fordul elő, amikor az éjszakák jelentősen hűvösebbek és párásabbak lehetnek, mint a nappalok. Ezekben az évszakokban a virág- vagy zöldségágyások néha szó szerint szürkévé válnak.

A lisztharmat leginkább a rossz ápolás vagy körülmények miatt már meggyengült fajokat érinti, különösen azokat a növényeket, amelyek nem kapnak megfelelő mennyiségű napot vagy helyet. Ez azt jelenti, hogy a lisztharmat megelőzésének legjobb módja, ha a növényeket a lehető legegészségesebb és legboldogabb állapotban tartjuk.

Mi a lisztharmat?

Valójában többféle lisztharmat létezik, nem csak egy. Az olyan gombák által okozott betegségek, amelyek spórái szél vagy eső útján terjednek növényről növényre, a lisztharmat egyes típusai bizonyos gombafajokra, mások bizonyos növénycsaládokra jellemzőek, míg megint mások kevésbé válogatósak.

A lila lisztharmat (Microsphaera syringae) például csak a lilát érinti, míg a rózsa lisztharmat (Podosphaera pannosa) a rózsával közeli rokonságban álló berkenyeféléket, például a szedret és a málnát is. A Podosphaera xanthii azonban, amely számos uborkát, például az uborkát és a tököt érinti, olyan, nem rokon virágos növényekre is átterjedhet, mint a calibrachoák és a petúniák.

A leveleken megjelenő lisztharmat általában nem káros az emberekre – kivéve a penészgombákra és lisztharmatra érzékenyeket, akiknél allergiás tüneteket okozhat.

A lisztharmat azonosítása a növényeken

Tavasszal vagy ősszel figyelje a leveleken lévő fehér foltokat, amikor a meleg, száraz nappalokat – amelyek hőmérséklete elérheti a 80 Fahrenheit-fokot – hűvös, párás éjszakák követik, amelyek 60 fokra csökkennek. A lisztharmat leginkább azokat a fajokat érinti, amelyek túlzsúfoltak, vagy nem kapnak elég napfényt.

A gomba jellemzői

Amikor a lisztharmat teljes "virágzásban" van, a növények jellemzően úgy néznek ki, mintha szürke vagy fehér porral hintették volna be őket. Egyes fajoknál azonban ezek a betegségek fehér bevonat helyett piros vagy sárga "égési" foltok formájában jelennek meg a leveleken.

A lisztharmat gyakran apró fehér foltok formájában jelenik meg először a növények levelein. Ha ezt a kezdeti "himlőt" nem vesszük észre, a fehér foltok a szél vagy az eső által terjesztett spórák révén elterjedhetnek, és bevonhatják az egész növényt és más közeli növényeket. Miután a levelek ősszel lehullanak, a gombák megmaradhatnak a törmelékükben, hogy a következő tavasszal újabb növényeket fertőzzenek meg.

Növénykárosodás

Amellett, hogy a növényeken csúnya fehér port képez, ez a gombabetegség a növények életerejének nagy részét elszívja a lombozatukból és virágaikból. A lisztharmat tünetei közé tartozhatnak az elszíneződött vagy eltorzult levelek és virágzatok, valamint az égett vagy elhaltnak tűnő szövetek, ami gyakran megakadályozza, hogy az érintett virágok egyáltalán kinyíljanak. A zöldségfélék esetében a gyümölcsök alakja és íze is károsodhat. A fertőzött fák elveszíthetik rugalmasságuk egy részét, és a téli időjárás hatására megdőlhetnek, vagy tavasszal a szokásosnál később "ébrednek" (lombozódnak).

Veszélyeztetett növények

Egyes növények különösen hajlamosak a lisztharmatra, különösen azok, amelyek szorosan egymás mellett állnak az árnyékban. A kerti floxok például gyakran kerülnek kevésbé napos ágyásokba, mivel ilyen körülmények között is jól tűrik és virágoznak. Mivel ezeknek a bokros évelőknek általában sok száruk van egymáshoz szorítva, a lisztharmat spórái gyorsan terjednek a lombozatuk között.

Ugyanez igaz a méhpempőre is, amely szintén jól tűri az árnyékot, de teljes napsütésben egészségesebb és virágosabb. A jó ökölszabály tehát az, hogy inkább annyi napot adjunk a növényeknek, amennyit elviselnek, mint túl sok árnyékot. Ezek a növények különösen hajlamosak a lisztharmatra:

• Méhpempő
• Almabála
• Uborka
• Euonymus
• Szőlő
• Lila
• Bazsarózsa
• Phlox
• Rózsa
• Tök
• Virginia kúszónövény
• Zinnia

Hogyan előzhetjük meg a lisztharmatot a növényeken?

A lisztharmat megelőzésének legjobb módja, ha csak olyan növényeket termesztünk, amelyek ellenállnak a lisztharmatnak. Gondoskodjon arról is, hogy a teljes napfényt kedvelő fajok legalább napi 6 órányi napfényt kapjanak, és hogy minden növény elég nagy távolságra legyen egymástól, hogy a levegő jól tudjon keringeni. Csökkentse a növények relatív páratartalmát azzal, hogy a növény alatt a talaj szintjén öntöz, nem pedig felülről.

Kerülje a növények túltrágyázását, és a fákról vágja le az összes szívókát, mivel a túl sok új, lágy növekedés különösen sebezhetővé teszi őket a betegségekkel szemben. A növények köré tavasszal felhordott friss mulcs segíthet megakadályozni, hogy a talajban lévő lisztharmat elérje a növények leveleit.

Hogyan kezeljük a lisztharmattal fertőzött növényeket?

Ami a lisztharmat kezelését illeti, valójában nincs módszer a fertőzött lombozatra, amelyet sajnos nem lehet "gyógyítani". Megakadályozhatod azonban, hogy a spórák átterjedjenek ugyanazon növény más leveleire vagy a közeli növényekre, ha kivágod az érintett leveleket, és a többit rendszeresen permetezed gombaölő szerrel. Először azonban érdemes megfontolni, hogy az eredmény megéri-e az időt és a fáradságot.

Döntse el, hogy növényei igényelnek-e kezelést.

Sok lisztharmatra hajlamos lombhullató növény, például a lila és a bazsarózsa, ősszel fertőződik meg, amikor már úgyis majdnem itt az ideje, hogy lehulljanak a leveleik. Ezekben az esetekben a lisztharmat elleni permetezés helyett akár meg is várhatja, amíg a lombozat lehull. Ezután szedje össze és tüntesse el, hogy tavasszal ne fertőződjenek újra a növények.

Távolítsa el az összes fertőzött lombozatot.

Ha a lisztharmat inkább tavasszal jelentkezik, az olyan fajoknál, amelyeknek egész nyáron át a legjobb formájukat kell mutatniuk, vágja le az összes fertőzött lombozatot. Ne tegye ezt a lombozatot a komposztkupacba, amely nem melegszik fel eléggé ahhoz, hogy elpusztítsa a spórákat. Ehelyett vagy égesse el, vagy zacskózza be, és tegye a szemétbe. Ezután alaposan fertőtlenítse a metszőollót.

Permetezze be növényeit gombaölő szerrel.

Ha az összes fertőzött lombozatot eltávolította, permetezze le a nem fertőzött lombozatot gombaölő szerrel, lehetőleg olyan szerves szerrel, amely nem károsítja a méheket és más hasznos rovarokat. A Clemson Cooperative Extension a lisztharmat elleni házi gyógymódot javasolja, amely 3 evőkanálnyi könnyű kertészeti olajat és szódabikarbónát tartalmaz 1 gallon vízzel összekeverve. Ezt ne a nappali hőségben alkalmazza, hanem inkább a késő esti órákban, miután a méhek visszatértek a kaptárakba.

Folytassa a gombaölő szerek rendszeres kijuttatását, de legyen óvatos a különböző típusok keverésével.

Akár a szódabikarbónás permetszert, akár egy másik szerves permetszert, például kénalapú gombaölő szert használ, az ajánlott gyakorisággal kell alkalmaznia – általában hetente vagy kéthetente – ahhoz, hogy hatékony legyen. Soha ne alkalmazza a permetszert, ha a hőmérséklet 90 fok fölött van, és ne kombinálja a ként kertészeti olajjal, és ne próbálja váltogatni ezt a két gombaölő szert, amelyek nem "játszanak jól" együtt.

Tartsa szemmel a lisztharmatra hajlamos növényeket.

A következő években tavasszal és ősszel figyelje a lisztharmatra hajlamos növényeket. (A betegség a nyári hőségben kevésbé gyakori.) Ha a növények túlzsúfoltnak tűnnek, ritkítsuk meg őket metszéssel, hogy a levegő jobban mozogjon. Emellett időnként ellenőrizze a leveleik felületét, hogy a lisztharmatot még a fehér foltos stádiumban idejekorán elkaphassa és eltávolíthassa.