Néhány "veszélyes" növény nyilvánvalóan baljóslatú, felbukkan és betelepszik egy egész tájra, sőt, még a közeli őshonos növényeket is elnyomja. Mások diszkrétebbek, és olyan vegyületeket bocsátanak ki a gyökereikből, amelyek elnyomják vagy elpusztítják a közeli növényeket. Megint mások megvárják, amíg a kíváncsi háziállat (vagy ember) beleharap, mielőtt életveszélyes támadást indítanának. Mielőtt zöldeket és virágokat vásárolna a birtokára, tájékozódjon arról, hogy ezek a növények a legveszélyesebbek közé tartoznak-e, és hogyan csökkentheti az emberekre, háziállatokra vagy más növényekre jelentett kockázatot.

1. Égő bokor (Euonymus alatus)

Az egész országban az egyik legelterjedtebb tájképi cserje, a nem őshonos égő bokor (Euonymus alatus) tüzes vörös őszi színe és az a képessége miatt kedvelt, hogy napon és árnyékban egyaránt megállja a helyét. A nedves, rossz vízelvezetésű talaj kivételével az égő bokor a legtöbb termőhelyi körülményt jól tűri, ami a legnagyobb erőssége, amikor a kultúrtájakon kívüli természetes területeken a konkurenciát kiszorítja.

Azonban vigyázzatok: A bokor szinte minden része, nedve és magja mérgező, ha nagy mennyiségben fogyasztják, különösen a gyermekek számára. Az égő bokor ősszel apró terméseket fejleszt, amelyeket a madarak kedvelnek, és a magokat a repülési útvonaluk mentén rakják le.

2. Angol borostyán (Hedera helix)

Lehet, hogy csinosan néz ki egy fatörzsön vagy egy téglafal mentén kúszva, de az angol borostyán (Hedera helix) alattomos módon fojtogatja gazdanövényét. A gyorsan terjedő talajtakaró elnyom minden más növényzetet, és sűrű szőnyeget alkot, amely barátságtalan a vadon élő állatok számára. Ha indaként nő, egész fákat és bokrokat nyel el, elzárja a napfényt, és a gazdanövény lassú pusztulásához vezet. Ha nem is pusztítja el a gazdanövényt, a borostyán súlya letörheti a végtagokat és/vagy meggyengítheti a fás növényeket, így azok fogékonyabbá válnak a betegségekre.

Az Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos angol borostyán apró fekete bogyókat termel, amelyeket a madarak kedvelnek és terjesztenek. Mivel invazívnak számít, és olyan sejtnedvet termel, amely súlyos bőrirritációt okozhat, veszélyes növény lehet a tájba illesztése.

3. Hívogatós körte (Pyrus calleryana)

A Bradford körtének is nevezett Callery körte az 1950-es évek óta a legkedveltebb virágzó díszfa az otthoni tájképekben szerte az országban, gyakran a házépítők telepítik, akik gyorsan növő, mutatós fát keresnek, amely vonzza a vásárlókat. Vonzóbbá tette, hogy nem tudott rendetlen gyümölcsöt teremni. Sajnos a jobb erőnlétre tervezett új fajták is képesek egymás között kereszteződni, és az eredmény a gyümölcstermő Callery körtefák inváziója lett.

A Bradford körte számos államban invazívnak számít, Ohioban, Pennsylvaniában és Dél-Karolinában betiltották. A Callery körtecsemeték uralhatják az erdők és nyílt mezők szélét, ahol kiszorítják az őshonos növényzetet.

4. Halálos nadragulya (Atropa belladonna)

A nadragulyafélék családjába (Solanaceae) olyan biztonságos növények tartoznak, amelyek finom gyümölcsöt teremnek, mint például a paradicsom, de a családnak vannak rossz szereplői is, köztük a "halálos nadragulya" néven is ismert belladonna. A legelterjedtebb hazájában, Angliában, és egész Európában és Ázsiában megtalálható, a halálos nadragulya New York, Washington, Oregon és Kalifornia zavart talajú területein honosodott meg. Ezt a növényt kerülni kell, ha kertet tervezünk, vagy ha természetes területeken csodáljuk vagy gyűjtögetjük a növényeket.

A rendkívül mérgező növény nyílt sebbel való érintése is halálos lehet, akárcsak a bogyóinak téves elfogyasztása. A háziállatokra is káros, de nem minden madárra és vadon élő állatra. Érdekes, hogy a belladonnának hagyományos és modern felhasználása van orvosi készítményekben, többek között pupillatágításra és bizonyos gyomorpanaszok enyhítésére. Természetesen ez alacsony dózisban történik, és a legjobb, ha szakemberekre bízzuk.

5. Pillangóbokor (Buddleja davidii)

A beporzó kertek sok "kötelező" növénylistáján megtalálható, de sajnos a pillangóbokor (Buddleja davidii) az Egyesült Államokban nem ad otthont egyetlen hernyónak sem. Sok pillangóbokornak porszerű magjai vannak, amelyek könnyen lebegnek a széllel, és a mezőkön és az utak mentén landolnak, ahol kiszoríthatják a hasznos növényeket. Egyes fajták annyira invazívak, hogy a keleti és nyugati part számos államában a pillangóbokrot káros gyomnövénynek nyilvánították.

A nemesítők olyan steril típusokat hoztak létre, amelyek nem valószínű, hogy inváziót indítanak el, és néhány őshonos fajta jól fejlődik, különösen száraz éghajlaton. Tehát bizonyos pillangóbokrok csak bizonyos környezetben veszélyesek.

6. Nárciszok (Narcissus spp.)

A tavasz hírnökei, a nárciszok az egész ország tájait díszítik. Az állatbarátoknak azonban aggódniuk kell, különösen azoknak, akiknek kutyájuk szeret ásni, vagy macskájuk van, aki szívesen kóstolgatja a növényeket. Bár a méreg elsősorban a hagymákban található, a nárciszok minden része mérgező az emberekre és a háziállatokra. Gyomor-bélrendszeri problémákat, túlzott nyáladzást, legrosszabb esetben pedig görcsöket és szívproblémákat okozhatnak.

7. Angyaltrombita (Brugmansia spp.)

Ne hagyd, hogy a mennyei név megtévesszen: Az angyaltrombita vagy Brugmansia minden része mérgező az emberekre és az állatokra. Ez a Dél-Amerikában őshonos, nagyméretű bokor a hűvösebb éghajlaton általában konténerekben termesztett, és rendkívül illatos, néha 20 hüvelyk hosszú virágai miatt kedvelt, amelyek a kolibrik kedvencei. Bár bármely részének lenyelése veszélyes, véletlen mérgezés is előfordulhat, ha a növény nedve a véráramba kerül, például amikor a növényt kezelő kertészek a növény kezelése után megdörzsölik a szemüket vagy esznek. Ha muszáj angyaltrombitát termesztenie, a metszéskor viseljen kertészkesztyűt, és gondosan takarítsa fel a lehullott leveleket.

8. Trombitaszőlő (Campsis radicans)

A kolibrimágnes, a trombitaszőlő egy agresszív fás évelő szőlő. Ha sok meleg és nedvesség éri, egyetlen szezon alatt képes átvenni az egész tájat. Száraz éghajlaton a trombitafű általában jobban viselkedik, de a legjobb, ha az alapozástól, járdától és felhajtótól távol helyezkedik el, ahol a gyökerei komoly károkat okozhatnak.

Ha kordában tartjuk, ez a potenciálisan invazív terjesztő viselkedhet. A trombitaszőlőt erős rácson neveld olyan fáktól és cserjéktől távol, amelyeket potenciálisan megfojthat. Azért is érdemes az építményektől távol termeszteni, mert a szőlő szintén erősen gyúlékony.

9. Halál-kamasz (Zigadenus venenosus)

Már a baljós neve is elég ahhoz, hogy piros zászlót lobogtassunk: A halálkamrát gyakran összetévesztik a vadhagymával. A növény Észak-Amerikában őshonos, és gyakran megtalálható az Alföldön és a nyugati államokban, ahol veszélyt jelent a haszonállatokra és a legelő vadállatokra. A tavasszal elsőként kelő növények közé tartozik, fűszerű levelei egy hagymára emlékeztető gumóból nőnek ki. Késő tavasszal apró, kecses, hatszirmú fehér virágok jelennek meg. A növény minden része mérgező.

10. Ricinusbab növény (Ricinus communis)

A ricinus nagy, csillag alakú levelei egzotikus hangulatot kölcsönöznek a kerteknek és a konténereknek, ahol akár 6 láb magasra vagy még magasabbra is megnőhetnek. A növény minden része mérgező, különösen a magok, amelyek szép tüskés kapszulákban fejlődnek ki, és éréskor felrobbannak. A magok lövedékként szétterjednek az egész kertben, ahol felkeltik a kíváncsi háziállatok és kisgyerekek érdeklődését (és invazív új növényeket csíráztatnak, ha fagymentes övezetben élünk). A nem szándékos terjedés és a véletlen lenyelés megelőzése érdekében távolítsa el a ricinusmagkapszulákat, amikor megjelennek, és tartsa távol a gyerekeket a növénytől.

11. Víziszilva (Cicuta douglasii vagy C. maculata L. var. californica)

A Szókratészt elpusztító foltos bürök rokona halálos az emberekre és a haszonállatokra egyaránt. A növény összetéveszthető az Anna királynő csipkéjével, egy vonzó virágkötészeti alapanyaggal, ezért óvakodjunk a patakok, mocsarak vagy árkok mentén növő, finom fehér virágsapkájú növényektől. A Cicuta douglasii a nyugati változat, amely nedvesebb északnyugati éghajlaton nő. A C. maculata egész Észak-Amerikában elterjedt.

A növényben található alkaloidok a lenyeléstől számított néhány órán belül elpusztíthatják a jószágokat, az emberek számára pedig akár 15 perc alatt végzetes lehet. A gyökerei még mérgezőbbek, mint a halálos növény föld feletti részei. Mindenképpen kerülje ezt a növényt, és ne tévessze össze a hasonló megjelenésű virágokkal vagy ehető növényekkel, mint a vadpasztinák vagy a zeller.

12. Rókagombóc (Digitalis purpurea)

Lenyűgöző dísznövény, a közönséges rókagomba magasra nő, és tele van harang alakú virágokkal. A kertekből azonban a természetes útszélekre is átterjedt, és egyes területeken, főként a keleti és nyugati partok mentén invazívnak számít. Veszélyes növény, amely életeket is ment – orvosi készítményekben a digitalis a szívelégtelenség kezelésére használható.

Azonban bárki, aki a növény bármely részét megeszi, vagy a leveléből teát készít, nagy kockázatot vállal. A növényben lévő vegyületek lelassíthatják a szívet vagy szabálytalan szívverést okozhatnak, és életveszélyes következményekkel járhatnak. Ne próbálj meg saját szívgyógyszert készíteni, és tartsd távol ezt a csinos kétéves növényt a gyerekektől.

13. Fekete dió (Juglans nigra)

A fekete diófa messze nem mérgező az emberre, és finom diót termel, amelyet süteményekhez és más receptekhez használhatunk. A kertészeket azonban már évek óta figyelmeztetik, hogy a fa a föld alatt, a fa cseppvonalában egy mérgező anyagot, juglont termel, amely károsíthatja a közelben növekedni próbáló más növényeket. A paradicsom, a paprika és a burgonya állítólag különösen érzékeny a juglon hatására, csakúgy, mint a lila, a bazsarózsa és az azálea, de a fa káros hatásával kapcsolatos kutatások eltérőek.

Missouri hivatalos állami fája diót ad az embereknek, egereknek és mókusoknak, gazdája néhány lepkének, valamint árnyékot és tavaszi virágokat biztosít. A fekete dió más növények károsodásának megakadályozásának trükkje az, hogy a fa lombkoronája alatti területre ne ültessünk más, csak ehetetlen, árnyékkedvelő növényeket.

14. Oleander (Nerium oleander)

A melegkedvelő, erős metszést jól tűrő és nyáron bőségesen virágzó oleander a meleg éghajlaton (USDA 9. és 10. zóna) kedvelt növény, ahol örökzöld. A vonzó cserje némi szárazságot is elvisel, de a növényben két mérgező vegyület található. A levelek vagy a növény bármely más részének akár kis mennyiségű elfogyasztása is súlyos betegséget vagy halált okozhat, ami hányingerrel, hányással és a szívműködés rendellenességeivel kezdődik.

A levágott oleanderágakat elégető emberek még a keletkező füstre is súlyos reakciókat mutattak, és néhány jószág megbetegedett a növényi részek fogyasztásától. Az oleander nedve bőrirritációt is okozhat. Az oleander mégis kedvelt virágzó sövény vagy dísznövény az egész Egyesült Államokban, de a kertészeknek óvatosan kell termeszteniük, nehogy hozzáérjenek a nedvéhez, és távol tartsák a gyerekeket és a háziállatokat.