Megszakadt kábel jelei

Az elektromos hálózatok károsodása az elektromos áramellátás részleges elvesztése esetén gyanítható. A nyitott vezetéket jelezheti egy bizonyos területen található kimenetek feszültségének hiánya vagy egy nem működő külön helyiség világítása.

Néha a kábelezési problémák füstöt vagy íveket okozhatnak a kábelben. A szikrázás oka nemcsak a törés lehet, hanem a hőszigetelés megolvadása is a vezetékek és kábelek írástudatlan kiválasztása következtében.

A huzalhibák magukban foglalják a zsinór magjainak megszakadását és törését, valamint a kábel szigetelő burkolatának megsértését.

A hálózat különböző szakaszain károsodás lép fel: az áramellátás megszakadhat abban a pontban, ahol a kábel csatlakozik a kimenethez vagy a kapcsolóhoz; ezen eszközök és a doboz vagy világítótestek közötti területen.

Lásd még: Lakberendezés homlokzati hőpanelekkel klinkercsempékkel

Óvintézkedések

Ha a vezeték háztartási körülmények között kigyulladt, a kitörés kiküszöbölése érdekében meg kell próbálnia áramtalanítani a teljes elektromos hálózatot. A rendszeres hálózatban, ideértve a gyártást is, a maximális feszültség 380 V. Ha az áramellátás lehetetlen, speciális eszközöket használnak – szén-dioxidot és poroltó készülékeket. Óvatosan ki kell oltani, be kell tartani a biztonsági intézkedéseket – fennáll az elektromos ív veszélye, amely károsíthatja az embert, és egyszerűen kiég.

Az elektromos vezetékek oltása por- és szén-dioxid-tűzoltó készülékekkel megengedett. A szén-dioxidosak 10 kW-ig terjedő hálózatokhoz alkalmasak, de a porosak csak 1 kW-ig. A háztartási igényekhez a fentiek bármelyike ​​meglehetősen megfelelő.

Szigorúan tilos a villanyszerelőt vízzel, habbal oltani. Ez vonatkozik minden vízkészleten vagy éghető anyagból készült elektromos készülékre és megoldásra is. A tűzveszélyes tárgyakat távol kell távolítani a kandallóktól. Ez vonatkozik mind a gyúlékony folyadékokra, mind a dolgokra. Nem szabad közel kerülnie oltáshoz feszültség alatt – fennáll az áramütés veszélye. Ezért a következtetés a következő: a huzalozás oltásának módja az adott helyzettől függ, de a legjobb megoldás az, ha a rendszereket rendszeresen ellenőrizve megakadályozzuk a tüzet.

Meghibásodások okai

Az elektromos kommunikáció üzemeltetésére vonatkozó szabályok betartásával évtizedekig megfelelően szolgálhatnak. De a gyakorlatban az elektromos hálózatok károsodása meglehetősen gyakori, amelyet különféle okok okozhatnak.

Ezek a tényezők a következők:

• A kábel hosszú távú működése . A huzalozás sok éven át hibátlanul működhet, de egy bizonyos határidő elteltével romlani kezd. Ebben az esetben fordulatok szétszóródnak a hálózatban, és szivárgások jelennek meg, amelyek rendszeresen kiütik az RCD-t (hiánya befolyásolja a szivárgások növekedését). Előbb vagy utóbb az ilyen jogsértések megszakításokhoz, majd az elektromos áramellátás teljes leállításához vezetnek.
• Mechanikai sérülés . Az elektromos hálózatok elrendezésének ismerete nélkül lyukak fúrásakor és szögek kalapálásakor könnyen megérintheti a vezetéket, ami megszakadhat, és néha rövidzárlatot okozhat. Néha a jelentéktelen mechanikai károsodás késleltetett hatást eredményez: ebben az esetben a véna integritása nem azonnal, hanem több hónap vagy akár egy év múlva is sérülhet.
• Hibás vezeték vagy rossz minőségű vezeték . A sérült kábelek általában folyamatosan felmelegednek, ami végzetes lehet. Hirtelen túlfeszültség után az ilyen vezetők megszakadhatnak.
• Az adapterek helytelen használata . A kábelezési hibákat a hosszabbító kábelek vagy pólusok nem megfelelő használata okozhatja. Ez akkor fordulhat elő, ha több nagy teljesítményű háztartási készülék csatlakozik a készülékhez, például mosógép és mosogatógép.

Az adapter nem megfelelő használata esetén a belőle érkező kábelek túlmelegedésnek és fokozott igénybevételnek vannak kitéve, ami a szigetelés megolvadásához vezethet.

A kár azonnali kiküszöbölése érdekében minden esetben meg kell határozni a kábel károsodásának helyét.

Az égő vezetékek oltásának módszerei

A rövidzárlat olyan impulzus, elég erős, amely tönkreteheti a hálózatot. Akkor jelenik meg, amikor az áramkör vezetékeit csatlakoztatják, feltéve, hogy az áram nem éri el a fogyasztót. Miután felmelegszik, és ha nem tesznek semmit, tűz keletkezik. Ha szikrákat, lángokat, füstöt lát, megértette, hogy a vezeték ég, sürgősen áramtalanítani kell a helyiséget. Ez a fedélen keresztül történik, de ha nincs hozzáférés hozzá, vagy ha maga az oka, akkor az áramellátást mechanikusan leállítják. A szerszámhoz elektromos szigetelés szükséges. Ugyanaz a fejsze lehet. Ha nincs mód oltásra, azonnal hívnia kell a tűzoltókat.

Kapcsolódó: Mi a semleges vezeték

Az égő elektromos készülékeket és mindent, ami az elektromossággal kapcsolatos, vízzel, még tengervízzel sem szabad oltani. Ennek oka az a tény, hogy a víz meglehetősen erős vezető; oltáskor áramütést kaphat. A víz felhasználható olyan esetekben, amikor a hálózat már feszültségmentes, és a vezetékeket ki kell cserélni.

Elvileg, amikor az áramellátás megszűnik, a tűz elleni küzdelem bármely módja megfelelő. De ha a hálózat feszültség alatt áll, csak az E osztályú (por) tűzoltó készülék képes, amely az ilyen típusú tüzek oltására szakosodott. Az ilyen eszközök maximális küszöbértéke 900 volt. Ha egy sokkal nagyobb feszültségű hálózatban tűz keletkezett, akkor először is a hálózat feszültségmentesítésére van szükség. A többi eszköz, beleértve a habosokat sem, nem használható – ezek csak súlyosbítják a helyzetet.

Ennek eredményeként kétféle módon lehet kezelni a tüzet egy tűzoltó készülékkel a vezetékekben:

1. E porosztály (bármilyen elektromos készülékhez használható).
2. Szén-dioxid, amely képes 1000 V feszültségig dolgozni.

De hogy milyen típusú tűzoltó készülék oltsa az elektromos vezetékeket, az több tényezőtől függ, beleértve a feszültséget is.

Lásd még: Oszlopalapozás saját kezűleg – lépésről lépésre, vagy hogyan kell megbirkózni vele!

Utasítás a szikla helyének megtalálásához

Meghibásodás észlelése esetén haladéktalanul intézkedéseket kell hozni a kár okának kiderítésére és a hiba hozzávetőleges helyének megtalálására az elektromos hálózatokban.

Először ellenőriznie kell, hogy mely helyiségekben vannak problémák az elektromos áramellátással.

Az olvasztott kapcsolók vagy aljzatok azt jelzik, hogy az elektromos hálózat szomszédos részeiben sérült a vezeték

Ezután meg kell találnia, hogy a kábeltörés hatással volt-e a világítótestekre vagy az aljzatokra, tesztelővel ellenőrizve őket. Az utolsó kérdésre adott válaszoktól függően kövesse az alábbi utasításokat.

Ebben az esetben a meghibásodást a fázis- vagy semleges kábel meghibásodása okozhatja.

Törött fázishuzal

Először meg kell határozni, hogy a sérült kimenet melyik géphez van csatlakoztatva. Miután megtudta az áramforrást, amelyhez a hibás kábel csatlakozik, ki kell kapcsolni az áramot és le kell választani az összes magot a tábláról: "nulla", "fázis", "föld" (ha van ilyen).

A konnektor áramforrásának megtalálásához át kell kapcsolni a gépet, egyidejűleg ellenőrizve a fázis jelenlétét vagy hiányát a kijelzővel

Ezután egy multiméterrel kell élesítenie magát, amellyel következetesen ellenőriznie kell a sérült tárgy melletti összes csatlakozást, kezdve a pajzsban lévő kábeltől.

Ily módon azonosíthatja az érintett területet: általában két aljzat között két vezeték van, és ha van "földelt" és három vezeték. Ha ezen a területen csak egy véna azonosítható (például nulla), akkor nyugodtan feltételezhetjük, hogy a szikla pontosan itt található.

A csatlakozódobozok gyakran nem érhetők el, mert el vannak rejtve egy réteg befejező anyag alatt. Ha van hozzáférése ilyen eszközökhöz, tanácsos kinyitni őket, mivel gyakran a magok károsodnak bennük.

Ha nem talál hibás működést, akkor a visszajelzőnek ellenőriznie kell a megszakadt vezetékeket, kezdve a csavarokkal, és ellenőriznie kell a sorkapcsot és a szétszerelt csavarokat is.

Lehetséges olyan vezetékezési lehetőség, amely nem írja elő az elosztódoboz telepítését. Ebben az esetben a kábelek szabadon mennek az egyik aljzatból a másikba, míg két vezeték, amelyek 4 magot alkotnak, mindegyik aljzatba kerülnek. Ebben az esetben a hiba észleléséhez el kell távolítani a hibás szakasz elején és végén található eszközöket, majd multiméterrel meg kell vizsgálni az összes vezetéket.

Semleges vezetékkárosodás

A semleges vezetékben való törés keresése gyakorlatilag nem különbözik a "fázisban" történő törés észlelésével kapcsolatos munkától, azonban bizonyos jellemzői vannak.

Az aljzat érintkezőinél lévő nulla mag megszakadásáról megtudhatja, ha erre a helyre tart egy mutatócsavarhúzót: világítani fog a "fázison", de megmutatja a "nulla" hiányát. Ebben az esetben felesleges multimétert használni a feszültség ellenőrzésére, mivel ez az eszköz tetszőleges értéket mutat 0 és 220 V között.

Fontos a szigorú óvintézkedések betartása: a meglévő fázis miatt továbbra is fennáll az áramütés veszélye, még akkor is, ha a kimenet nem működik.

Lásd még: Kétkörös gázkazán: működési elv, jellemzők

A falon belül elhelyezett vezetékek bonyolultságát nehéz kitalálni. A hibás kábel azonosításához gyakran szükséges a hálózat egyes elemeinek integritását ellenőrizni.

Ha hárommagos kábelt használnak az áram bekötésére, akkor a "nulla" átviteléhez földelési vezeték használható végső megoldásként. Ebben az esetben azonban a "föld" funkció hiányzik a konnektorból: ez általában nem kívánatos és elfogadhatatlan, ha nagy teljesítményű háztartási készülékekről van szó, például mosógépről.

Hogyan lehet megtalálni egy törött vezetéket a falban

Első lépések és a kapcsolótábla ellenőrzése

Tehát, miközben ismeretlen okokból kialudtak a világítás a szobában (egy, több vagy egyszerre), addig az elektromos készülékek nem működtek. A tulajdonosok első természetes lépése annak ellenőrzése, hogy ez általános leállítás az utca mentén (egy városi ház bejárata). Ha nem, akkor a kapcsolótáblára hívják fel a figyelmet – függetlenül attól, hogy az automata gépeket kiütötték-e, vagy a biztosítékokat – kiürültek-e a csatlakozók (helyenként ilyen anakronizmus is előfordul).

Ha itt is minden normális, akkor a hibaelhárítást a saját tartományukban kell elvégezni.

Hol kezdjem. Először is – a "logika befogadásával". Azonnal érdemes elemezni, hogy a lakásokban nemrégiben végeztek-e munkát a falak fúrásával kapcsolatban. Voltak-e más vészhelyzetek az utóbbi időben, például a szomszédok felülről áradása?

Meg kell próbálnunk emlékezni, hogy voltak-e a kábelezés "betegség tünetei" – a villogás, a szikrázó érintkezők jellegzetes ropogása, az égett szigetelés szaga. Néha még egy ilyen információ is elegendő a baleset helyszínének nagy pontosságú gyors felkutatásához.

A hibaelhárítás mindig a kapcsolótábláról indul. Az első a vizuális kontroll. Ha egy baleset pontosan itt történt, akkor az kiugorhat a terminálból vagy a gép feketedett kontaktusaként (RCD). Javasoljuk, hogy a 250 voltnál nagyobb váltakozó feszültség mérésére beállított multiméterrel azonnal élesítve ellenőrizze, hogy van-e feszültség a bemeneti gépnél. Ha a mérési eredmények normálisak, akkor határozottan nem szükséges vétkezni az iktatáskor, és ennek oka mindenképpen a lakásban van.

Az ellenőrző mérések előtt hasznos lesz még egyszer ellenőrizni, hogy a multiméter kapcsoló legalább 250 voltos váltakozó feszültségre van-e állítva. Általában ez 500, 600 vagy akár 750 volt határ (az eszköz modelljétől függően).

Természetesen ellenőrizhet egy indikátoros csavarhúzóval, de ez csak egy fázis jelenlétét mutathatja ki. Ez kétértelmű kép, mivel a zsinóron is lehet törés.

Egyesek a legegyszerűbb eszközt javasolják egy ilyen diagnózishoz, amely egy lámpa tartóból és két vezetékből áll. Valójában ilyen módon talán a legkönnyebb meghatározni, hogy adott helyen van-e a szükséges 220 voltos feszültség (a gép kapcsán, az elosztódobozban, a kimeneten stb.). Egy ilyen házi "tesztelővel" együtt dolgozni azonban nagyon nem biztonságos, és a munkavédelmi szabályok szigorúan tilosak. És a szerző, mint "törvénytisztelő állampolgár", szintén nem javasol ilyen ellenőrzési módszereket.

Ha nincs multiteszter, az nem lehet kifogás. Manapság mindenki vásárolhat egy nagyon olcsó, ugyanakkor meglehetősen "képes" tesztelőt. És egy ilyen eszköznek, az indikátoros csavarhúzóval együtt, jó tulajdonosnak kell lennie. Tehát abból az ígéretből indulunk ki, hogy a multiméter rendelkezésre áll.

Ellenőrzés után a bevezető gép kikapcsol, csakúgy, mint az összes többi gép. A következő lépés pedig az összes AV és RCD sorkapcsán, valamint a nulla és a földi buszon lévő vezetők befogásának megbízhatóságának ellenőrzése. Szükség esetén meghúzást hajtanak végre. Az is előfordul, hogy itt ér véget a baleset megszüntetése – kiderül, mindent rosszul érintettek az egyik terminálon.

Az ellenőrzés általában a kapcsolótábláról kezdődik – van-e bemeneti feszültség, milyen állapotban vannak a kapcsok, működnek-e a megszakítók és a differenciálvédelmi eszközök?

Egyébként valószínűleg célszerű lenne azonnal összpontosítani néhány gyakori hibára, amelyeket gyakran tapasztalatlan kézművesek követnek el, amikor vezetékeket csatlakoztatnak a gép termináljaihoz (RCD).

• A terminálon egy réz sodort hajlékony vezeték van lezárás nélkül. A látszólag jó minőségű illesztés esetén is nagyon gyengülhet az idővel való érintkezés. Vagy akár teljesen eltűnik – a megszorított vékony huzalok letörhetnek. Általában jobb, ha nem használ ilyen vezetékeket a pajzsban – a szükséges szakasz egymagja megbízhatóbb lesz. De ha nincs hová menni, akkor a vezetéknek sorkapocslappal kell végződnie annak érdekében. Az ilyen alkatrészek olcsók, telepítésük nem nehéz, de az érintkezés megbízhatónak bizonyul.

Ha az átkapcsoláshoz sodrott rézhuzalokat használnak, a sorkapcsokat meg kell nyomni a lehúzott végeikre.

• Amikor a huzal csatlakoztatva van, lecsupaszított vége túl mélyen a terminálba kerül. Meghúzáskor pedig az érintkező betét a szigetelőrétegnek támaszkodik. Nyilvánvaló, hogy maga a vezető krimpelése nem megbízható, ami a szikrázás, a fűtés és az érintkezési hiba előfeltételévé válik.
• Két különböző keresztmetszetű vezeték csatlakozik egy kapocshoz. A kapocs meghúzásakor az érintkező betét nagyobb keresztmetszetű vezetőnek támaszkodik, és egy kisebb vezető érintkezése nagyon megbízhatatlanná válik

Az árnyékolással való teljes befejezés érdekében a gép bemenetén történő bekapcsolásával egymás után ellenőrizheti az összes többi megszakító, difavtomat és RCD működését. Nyilvánvaló, hogy mindegyikből, ha be van kapcsolva, ki kell jönnie egy fázisnak. Itt egy ellenőrző csavarhúzó elegendő az ellenőrzéshez. Vagy ismét multitesztert használunk – a feszültséget a gép kimenete (RCD, RCBO) és a közös nulla busz között mérjük.

Miután megbizonyosodott arról, hogy minden normális a kapcsolótáblán, folytathatja a vészhelyzet keresését már magában a lakás vezetékezésében.

A baleset helyszínének lokalizálása

A fenti műveletek mindegyike megfelelő lehet, ha a feszültség minden helyiségben egyszerre eltűnik. De amikor egy vezeték elszakad egy adott területen, akkor a hatalom eltűnése a lakás vagy a ház bizonyos területére is korlátozódik. Természetesen, ha a kapcsolótáblát helyesen telepítették, a teljes ellátás elágazásával a mérő után külön vonalak mentén.

Jó tulajdonosnál ez általában megtörténik – több kimeneti csoport van kijelölve, köztük külön aljzatok az erőteljes háztartási készülékekhez (mosógépek, elektromos kályhák, sütők, szivattyúberendezések stb.). A világítás csoportokra is osztható, például helyiségek szerint. Ha minden ilyen módon van elrendezve, a gépeknek aláírásuk van (vagy számozásuk "legendával"), akkor a feladat nagymértékben leegyszerűsödik.

Ha az otthoni kábelezés rendben van, akkor a baleset helyszínének elsődleges lokalizálása néhány percet vesz igénybe.

Vagyis, ha egy bizonyos kimeneti csoport feszültsége eltűnt, de a többit ellenőrizve kiderül, hogy minden normális, akkor azonnal egyértelmű, hogy van egy nyitott áramkör egy adott vonalon. Ugyanez a helyzet a világítással is, ha csak egy külön helyiségben (szobacsoportban) kialudt, másokban viszont világít és működik az aljzatok.

Az algoritmus és a praktikus online számológépek tanulmányozásával megtudhatja, hogyan lehet kiszámítani a világítást egy szoba területe szerint, portálunk egy speciális cikkében.

De gyakran előfordul, hogy a teljes disztribúció egy vagy két automatára redukálódik, és a kép nem lesz egyértelmű. Ezenkívül előfordulhat, hogy egyes tulajdonosok egyszerűen nem ismerik pajzsuk "legendáit", ha már lefektetett elektromos hálózattal rendelkező lakást vagy házat vásároltak, és eddig nem érdekelte őket ez a kérdés. Erősen ajánlott erre időt szánni annak érdekében, hogy az empirikusan még mindig érthetővé váljon az, hogy a műszerfalon melyik eszköz miért felelős.

A törésszakaszt a pajzstól a feszültségveszteség észleléséig (kivezetés, világítóberendezés) végzik. A cselekmények a következők lehetnek:

• Útvonal a kapcsolótáblától az elosztódobozig.
• A csatlakozódoboz és a kimenet (kapcsoló) közötti szakasz.
• A kapcsoló vagy a doboz és a világítótest közötti terület.

Gyakran vannak olyan vezetékek, amelyekben a kimeneti csoportok huzalozása nem biztosítja az elosztódobozokat, vagyis a huzal közvetlenül az árnyékolástól a végpontig megy. Ezenkívül egy kábelt az egyik kimeneti csoportból a másikba lehet húzni. Ez azonnal észrevehető, amikor két kábel jön a konnektorba: az egyik a pajzsról, a másik tovább megy a következő csoporthoz.

Lásd még: A ház homlokzatának szigetelése: az anyag hogyan, milyen és milyen vastagságú lesz

Tehát a következő feladat annak a szakasznak a pontos meghatározása, amelyen a törés történt.

Huzalszakasz keresése töréssel

Ez a feladat nem könnyű és meglehetősen unalmas, különösen, ha nincs bekötési rajz. De ennek ellenére a baleset kezdeti lokalizálása után, legalább a szoba vagy a vonal mentén, könnyebb lesz végrehajtani.

Eleinte félelmetes vállalni. De ha már meghatároztak egy korlátozott területet, ahol valószínűleg törés történt, akkor ez könnyebbé válik.

A keresés a kapcsolótábláról indul. Hogyan lehet ezt megtenni?

Egy indikátoros csavarhúzó segít meghatározni, hogy a fázis hol van. Például van egy fázis a megfelelő gép kimeneténél, majd az elosztódobozban, de az alul található kimenetnél már nincs. A következtetés önmagát sugallja – a baleset helye a csatlakozódoboz és a kimenet között van.

Az indikátoros csavarhúzó nem mindig képes megmutatni a valós képet.

Úgy tűnik – minden egyszerű, ha nem néhány "de" :

– Először is, ez a módszer kizárólag a fázishuzal töréseivel segít meghatározni. De ha a nullát levágják, az eredmény nem lesz elérhető. A fázis jelen lehet a kimeneten vagy a világító eszközön, de maguk az eszközök továbbra is üzemképtelenek.

– Másodszor, egy ilyen ellenőrzés magában foglalja a hálózat megszakadt feszültségével történő munkát. Legyünk őszinték – nem a legjobb megoldás a huzalozásra, amely egyértelműen balesetet szenved, és még inkább, ha a mester nem rendelkezik elegendő tapasztalattal az elektromos munkában. Az ellenőrzéshez meg kell nyitnia a csatlakozódobozokat, foglalkoznia kell a bennük lévő csavarokkal vagy terminálcsatlakozásokkal, és tapasztalatlanságból "üzletet folytathat".

Egyébként az indikátorcsavarhúzó többek között a valós képet is torzíthatja. Előfordul, hogy az indikátor izzása egyáltalán nem jelzi a teljes értékű fázis jelenlétét, hanem csak valamilyen potenciált jelent, ami jó oka lehet egy másik "forrás" szivárgási áramának.

Ugyanez vonatkozik a feszültség multiméterrel történő mérésére is. A feszültség alatt végzett munka pedig veszélyes, és a feszültség leolvasása meglehetősen ellentmondásos lehet.

Hogyan legyen?

A legmegbízhatóbb módszer az oldalak gyűrűzése. Azonnal megmutatja a vezeték integritását vagy a rajta lévő törés jelenlétét. Ehhez ugyanazt a multimétert használják, de csak az ellenállásmérési módba, az Ω pozícióba helyezik át. Sok tesztelőben általában speciális módot biztosítanak ilyen célra: ha az áramkör egy részének normál vezetőképessége van, akkor a készülék hangjelet bocsát ki. A rézhuzal ellenállása alacsony (2,5 mm² keresztmetszettel – csak 0,7 Ohm / 100 méter hosszúság), vagyis rendkívül jelentéktelen lesz egy ház vagy lakás méretarányában – az indikátor a "0" értéket vagy ahhoz közeli értéket.

Talán a legmegbízhatóbb módja annak, hogy egy szakaszt nyitott áramkörrel találjon, ha a vezetékeket több teszterrel tárcsázza.

Egy ilyen ellenőrzés elvégzéséhez természetesen a vezetéket áramtalanítani kell. Ezt követően a tesztelt vezeték összes vezetékét leválasztják a tábláról – fázis a géptől, nulla és földelt – a megfelelő buszoktól.

Természetesen nem lehet folytonossági hívást kezdeményezni a multiméter szabványos vezetékeivel – a tesztelt szakaszok nagyon hosszúak lehetnek. Például a hirdetőtábla a bejárati ajtó melletti folyosón, az elosztódoboz pedig a szobában található. Ez azt jelenti, hogy előre el kell készíteni egy "hosszabbító zsinórt" – a szükséges hosszúságú rugalmas rézdrót darabját, amely elegendő a legtávolabbi ellenőrzéshez. Nagy szakaszra nincs szükség – 1,0 ÷ 1,5 mm² elegendő. Ezt a hosszabbító kábelt természetesen előzetesen ellenőrizni kell az integritás szempontjából is, vagyis ki kell csengeni.

És hogy a tesztelt huzalszakaszok végeihez való kapcsolódás ne okozzon nehézségeket, a hosszabbító vezeték felszerelhető krokodilcsipesszel, vagy ami még egyszerűbb és kényelmesebb, karos zárral ellátott WAGO terminállal. Nem lesz probléma a hosszabbító kábelnek a tesztelt vezetékhez történő csatlakoztatásával. Ugyanez a sorkapocs elhelyezhető a hosszabbító vezeték másik végén – a szabad aljzat kiválóan alkalmas a teszter szonda behelyezésére.

A WAGO dupla karos reteszelő kapcsai, amelyek a hosszabbító vezeték végén vannak megállva, eltávolítják a tesztelés alatt álló vezeték gyors csatlakozási problémáit. Csavarokhoz csatlakoztatva kényelmesebb lesz egy krokodilcsipesz a végén.

Az első, aki elkezdte csengetni a szakaszt a kapcsolótáblától az elosztódobozig. Ehhez néha szét kell szednie az ott a dobozban található érintkezőkapcsolatokat. Fontos – a szétszerelés előtt emlékeznie kell (vázlat, mobiltelefonos fényképezőgép készítése), hogyan csatlakoztatták a vezetékeket. Mindez nem lesz olyan nehéz, ha a vezetékek szigetelése színkóddal van ellátva (kék – mindig nulla, zöld-sárga – földelt, a fázis lehet más színű, de mindig eltér a jelzettől). Ha nincs színkódolás, akkor alá kell írnia a vezetékeket, például ragasztószalagokat kell rájuk ragasztania.

Minőségileg, az összes szabály szerint, az elvégzett csavarokat természetesen jobb, ha nem szedjük szét – elegendő csak megtalálni a helyet, amelyet tárcsázás közben megérinthet egy szondával.

Az egyes kábelek tárcsázása külön történik – kiderül, hogy a szakasz ellenőrzéséhez két vagy három (PE földelővezető jelenlétében) mérést kell végezni. Ha az összes vezeték normális, akkor a szakaszt jónak tekintik. Célszerű azonnal, a tárcsázással párhuzamosan, elkészíteni egy diagramot, ha korábban nem volt otthon – később még jól jöhet. A diagram megjegyzi, hogy a webhely rendben van, és lépjen a következőre.

Általában a következő kábel az elosztódoboztól a kimenetig vezet. Nyilvánvaló, hogy jobb, ha az aljzatot előre szétszerelik, hogy hozzáférjenek az érintkezőkhöz. Ugyanakkor ellenőrizze és húzza meg a csatlakozók érintkezőit.

Ha az aljzatokat úgy csatlakoztatják, hogy nem mennek keresztül a csatlakozódobozokon, akkor csak egy csengést kapnak a vonal integritásának biztosítása érdekében. Igaz, ha két kábel illeszkedik az aljzathoz, akkor az egyik, mint fent említettük, egy másik kimeneti csoportba kerül. Ezt a szakaszt külön ellenőrizni kell.

A világítási vonal ellenőrzésénél még egy kicsit csengeni kell. Külön – az áramvezeték a táblától a dobozig. Továbbá – a semleges vezeték a doboztól a lámpáig (és a PE huzal, ha van). Ezután – a fázishuzal a doboztól a kapcsolóig, majd – a kapcsolótól a lámpáig tartó szakasz.

De mindenesetre általában egy korábban lokalizált segélyvonal teljes ellenőrzése a kábel két vagy három szakaszának tárcsázására korlátozódik. És előbb-utóbb azonosítani fogják azt a vezetéket, amelyen a törés történt. Többször ellenőrizze, hogy következtetései helyesek-e. Például a vezetőképesség hiányát egyszerűen az okozhatja, hogy a multiméter szondát rosszul nyomja a vezeték csupasz végéhez. De többszöri próbálkozás után a készülék "makacs hallgatása" ennek ellenére bebizonyítja, hogy a törött vezetőt megtalálták.

A szikla pontos helyének megtalálása

Ez talán a diagnosztika legnehezebb szakasza. Speciális eszközök nélkül pedig gyakran lehetetlen elérni a kívánt eredményt.

Gondosan szemrevételezéssel meg kell vizsgálni a fal azon részét, amelyben a sérült kábel található. Lehetséges, hogy az ok a vezetékek mechanikai károsodása volt – ezt már említettük.

Azonnal döntést kell hozni – hogy a vezeték teljes szakaszát kicserélik-e, vagy a tervekben szerepel-e, hogy megtalálja a megszakadás helyét, és megpróbálja megszakítani a vezetőt.

Abban az esetben, ha a hiba nagy valószínűséggel a hosszú ideig lefektetett vezetékek romlása miatt keletkezett, akkor jobb, ha nem is a fejét csapja be, hanem a teljes sérült területet (ideális esetben az összes vezetéket) cserélje ki. házban vagy lakásban, de ehhez már tőkemegközelítésre van szükség). Nincs garancia arra, hogy a javítási munkák után hasonló hiba nem jelenik meg újra a kötés helye közelében.

Néha sokkal könnyebb és jövedelmezőbb feláldozni a befejezést és teljesen pótolni a rejtett vezetékek azonosított hibás területét

Keresés speciális vezetékdetektorokkal

Nyilvánvaló, hogy a töréspont megtalálásához először meg kell tudni, legalább hol halad a kábel a fal vastagságában. Más szavakkal, tudván, hol kell keresni. A huzalozás szabályait a fentiekben már röviden megvitattuk. Még az elosztódobozok, az aljzatok és a kapcsolók elhelyezése is nyomot jelenthet – a beágyazott kábeleknek függőlegesnek és vízszintesnek kell lenniük.

Mit kell tudni a rejtett vezetékek házban vagy lakásban való lefektetéséről

Ha azt tervezi, hogy az összes otthoni vezetéket frissíti az aljzatok és kapcsolók újratelepítésével, akkor előzetesen meg kell ismerkednie a fektetés alapvető szabályaival. További információ a le van írva egy külön cikket portálunkon „Milyen magasan kell telepíteni az aljzatok . ”

Ha azonban nincs egyértelműség, akkor először meg kell találnia ezt az "útvonalat". Ehhez speciális eszközöket használnak – vezeték érzékelők. Egyébként közülük néhányan azonnal képesek megmutatni azt a helyi területet, ahol a fázistörés történt. Vagyis két feladatot oldanak meg egyszerre.

Nyilvánvaló, hogy nem minden tulajdonos rendelkezik ilyen eszközökkel. Nos, vásárolhat (ha megfizethetőnek tűnik – valószínűleg a jövőben is hasznos lesz), vagy kereshet egy rövid távú bérleti lehetőséget. By the way, ha egy ideig egy ilyen eszköz a kezedbe került – ne légy lusta, "szkennelje be" az összes lakóingatlant és készítsen diagramot a rejtett vezetékek helyéről – ez az információ soha nem lesz felesleges.

Az otthoni kézművesek körében az egyik legnépszerűbb az Eltes Woodpecker E121 detektor. A készülék képes feszültség alatt álló (és csak!) Vezetékeket észlelni akár 20 mm vastag vakolatréteg alatt. Ez általában elég.

Fázisfeszültség és rejtett vezeték érzékelő "Eltes Woodpecker E121"

Négy különböző érzékenységi küszöb lehetővé teszi, hogy a kábel helyét meglehetősen nagy pontossággal azonosítsa. A harkályt széles körben használják hagyományos, érintés nélküli fázisjelzőként is, például a kapcsolószekrényben a vezetékek helyes csatlakoztatásának ellenőrzésekor vagy más elektromos munkák elvégzésekor.

Hátrányként nem tudja pontosan meghatározni a hüvelyekben elhelyezkedő vagy betonréteggel ellátott vezetékeket. Ne támaszkodjon rá, ha olyan vezetékeket keres, amelyek átmenetileg nincsenek csatlakoztatva a hálózathoz – a fázisnak kötelezőnek kell lennie.

Videó: Az "Eltes Woodpecker E121" rejtett vezeték érzékelő használata

Lásd még: Keretház belsőépítészeti lehetőségeinek áttekintése

Fejlettebbek azok az eszközök, amelyek a jelgenerátor és a vevő halmaza. Egy ilyen berendezés segítségével, egy adott frekvenciájú generált jelet alkalmazva egy elásott vezetéknek a hálózattól leválasztott szakaszára, nagyon pontosan meg lehet határozni a huzaltörés pontját.

Nos, a generátor nélküli üzemmódban a vevő képes meghatározni a feszültség alatt álló rejtett vezeték helyét. Az ilyen eszközök tipikus példája a hazai "Lis M" vagy fejlettebb "Lis 100" készlet.

Videó: Készlet a "Lis M" rejtett vezetékek helyének és hibáinak felkutatásához

A rejtett vezeték detektorok sokfélesége, amelyek képesek hibás területek észlelésére napjainkban, nagyon széles. Valószínűleg egyértelmű, hogy sok ilyen eszköz lehetővé teszi, hogy a nyitott áramköri szakaszok keresésének előzetes szakaszai nélkül is megtehesse – ha van bekötési terve, akkor azonnal keresse meg az áramkör nyitási pontját.

Az egyetlen probléma az, hogy a kiváló érzékenységű és pontosságú eszközök nagyon drágák. Ezenkívül bizonyos készségeket igényelnek a munkában. És nem minden villanyszerelő meri még rövid időre is amatőrnek adni a felszerelését. Mivel kiadványunk kifejezetten kezdőknek készült, meg kell magyaráznunk a legegyszerűbb diagnosztikai módszereket.

Improvizált vagy házi készítésű eszközök használata

Mi van, ha legalább egy ideig nincs lehetőség rejtett vezeték detektor beszerzésére?

• Ha a kábel sekély a falban, akkor egy hagyományos jelzőcsavarhúzóval megkísérelheti "megérezni" a fázist, vagyis ha a helyzet sikeres, és azt a helyet, ahol eltűnik (töréspont). Körülbelül az alábbi ábrán látható módon kezdik el "beolvasni" a kábel javasolt helyét. Ha szerencséd van, akkor egy fázis jelenléte az indikátor izzásával jelenik meg. Bár őszintén szólva a sikeres tanulmány valószínűsége – mondjuk – csekély.

A fázishuzal megtalálása a falban indikátorcsavarhúzóval. Bizonyos szerencsével és sekély kábellel működhet.

• A kontaktus nélküli fázismutató érzékenyebbé válhat, ezért pontosabb egy ilyen kereséssel. Ezenkívül általában hangjelzéssel is ellátják, amely megkönnyíti a rejtett vezeték felismerését. És a keresési „technológia” megegyezik az indikátor csavarhúzóval.

A nem érintkező fázis indikátorral nagyobb esély van a sikerre. De mindegy – az eredmény nem garantált.

• Vannak tippek – egy hagyományos hordozható rádió használatához. Körülbelül 100 kHz frekvenciára van hangolva, és a fal mentén vezetik a kábel tervezett szakaszánál és a szakadás helyén. Ebben az esetben a fázis jelenlétének és annak hiányának nyilvánvalóan indukált interferencia – zaj jelenlétével és hiányával kell megnyilvánulnia.

A pontosság természetesen nem nagy, de a szikla hozzávetőleges szakasza még mindig megtalálható

• Körülbelül ugyanígy – az erősítőhöz csatlakoztatott érzékeny mikrofon (például egy régi magnó, amely be van kapcsolva a felvételi módhoz) reagálhat a fázis indukált hátterének vagy zajának megjelenésével.
• Egyes felhasználók azt javasolják, hogy saját maga készítse el a legegyszerűbb bekötési érzékelőket. A rádióelemek készlete nagyon kicsi, és az áramkör nem különbözik a telepítés összetettségében. Teljesen megtehető anélkül, hogy nyomtatott áramköri lapot is gyártanánk.

Íme néhány példa:

1. rendszer

A legegyszerűbb terepi tranzisztoron alapuló detektor vázlata

Az első séma talán a legegyszerűbbnek nevezhető. Az elemi alap a következőket tartalmazza:

• VT1 – KP103 mezőhatású tranzisztor (a későbbi betűjelöléstől függetlenül).
• BF1 – akusztikus jelző – lehet hangszóró, de kényelmesebb a fejhallgató használata.
• SA1 – bármilyen kényelmes (elérhető) mikrokapcsoló.
• A GB1 minőségi áramforrás, amely 1,5 V feszültségű AA (AAA) akkumulátorral elegendő.

Ebben az esetben maga a terepi tranzisztor fémháza szolgálhat antennaként. Minél közelebb van a vezetékhez, amelyben fázisfeszültség van, annál erősebb a hang a fejhallgatóban (kb. 50 Hz frekvenciával). Bizonyos szorgalommal egészen pontosan felismerheti mind a kábel helyét, mind azt a pontot, ahonnan a fázis eltűnik.

2. séma

Ez a lehetőség valamivel megbízhatóbb és ésszerűbb. A terepi tranzisztor mellett a vett jel erősítését is használja.

Egy házilag készített rejtett vezeték detektor fejlettebb áramköre

A VT1, BF1, SA1 és GB1 elemek pontosan megegyeznek az előző ábrával. Ezenkívül a következőket használják:

A VT2 egy tranzisztor, amely erősítőként működik. A KT3102 vagy a KT3107 bármilyen betűindexszel megteszi.

R1 5,1 MΩ ellenállás.

R2 3,6 kΩ ellenállás.

Az antenna ebben az esetben egy darab rézhuzal, amelynek hossza 20-50 mm. A kábel helyének megtalálásának pontossága csak ebből származik. És maga a "technológia" keresés ugyanaz, mint az 1. sz.

Felhívjuk figyelmét, hogy a nyitott áramkör megtalálására szolgáló összes fenti módszer a fázisfeszültség detektálására szolgál. És egyébként a gyárilag összeállított detektoreszközök nagy része, amelyek nincsenek jelgenerátorokkal felszerelve, szintén ezen elv szerint működnek. Vagyis alkalmasak olyan esetekre, amikor a huzalszakaszok előzetes tárcsázása alapján a törés a fázishuzalon volt. Ebben az esetben természetesen a műszerfalon lévő gépet be kell kapcsolni, és ennek megfelelően a munkát az összes szükséges biztonsági követelmény betartásával kell elvégezni.

De mit kell tenni, vagy egy előzetes tárcsázás azt mutatja, hogy a semleges vezető megsérült? Hogyan lehet megtalálni a törés helyét? Végül is az eszköz egyszerűen nem ad tiszta képet – reagál egy párhuzamosan futó fázisra.

Ezt csinálják.

• Először a hely feszültségmentes.
• Ezután távolítsa el az összes vezetéket az árnyékolás kapcsairól, kapcsolja ki a tesztelt szakasz másik végén (a kimeneten, a kapcsolóban vagy az elosztódobozban, ha szakadt áramkört észlelnek közte és az árnyékolás között). Röviden: a vizsgálati helyszínt mindkét oldalon le kell választani.
• Ezenkívül a semleges vezeték, amelyen törést keresnek, ideiglenesen a pajzs oldaláról a fázisérintkezőhöz van csatlakoztatva. Ezt követően – kapcsolja be a gépet.
• A fázisfeszültség-detektálási módszerek szerint törést keresnek.
• A törés észlelése után azonnal, késedelem nélkül (nehogy elfelejtse!), Kapcsolja ki a tápfeszültséget, és húzza ki a semleges vezetéket a fázisérintkezőből.
• A kár kijavítása után minden a szokásos séma szerint van összekötve.

A szünet helyének meghatározása után a javítás marad.

Ehhez egy kalapács és véső segítségével óvatosan eltávolítják a vezetékeket lefedő gipszszakaszt. Annak érdekében, hogy ne sérüljön a kábel, különösen, ha a diagnosztikát mondjuk nem kiemelkedő pontosságú eszközökkel végezték, akkor jobb, ha a vezeték tervezett vonalától balra – jobbra ( vagy fel és le, vízszintes szakaszon) 50 mm-rel. A kiválasztott rúd hosszát úgy vesszük fel, hogy elegendő legyen mind a kábel sérült szakaszának eltávolításához, mind a két végének lecsupaszításához, valamint a jumperek jó minőségű forrasztásával történő behelyezéséhez (itt a csavarás egyértelműen nem kívánatos), és a későbbi megbízható szigeteléshez legalább két rétegben …

A sérült terület javítását általában az áthidaló forrasztásával, majd hőre zsugorodó csövekkel történő szigeteléssel végzik.

Természetesen az alumínium is forrasztható. Ehhez azonban speciális vegyületekre (fluxusra) van szükség, és természetesen az ilyen vegyületek elvégzésének képességére. És általában (IMHO) – jobb, ha teljesen megszabadulunk az alumínium huzal sérült szakaszától, helyettesítve azt rézzel. A gipszben lévő terminál vagy csavar „temetése” nagyon kockázatos üzlet.

Nem térünk ki a sérült terület kijavításának problémáira, mivel ez a téma még mindig szélesebb körű megfontolást igényel, és jobb, ha külön cikkben figyelünk rá. De annak érdekében, hogy mind a baleset helyszínének felkutatása, mind a szikla felszámolása még teljesebbé váljon, javasoljuk egy érdekes videó kiválasztását, amely bemutatja az ilyen munkák egyik lehetőségét.

A világítás vezetékeinek hibaelhárítása

Ha sérülés következik be a doboz és a kapcsoló vagy egy mesterséges fényforrás között, akkor egy indikátort (egypólusú feszültségjelzőt) kell használni a "fázis" jelenlétének vagy hiányának azonosítására.

Ha nincs fény az egyik szobában, először ellenőrizni kell a lámpák és az aljzatok állapotát. Ha az állapotuk nem okoz aggodalmat, akkor valószínűleg kábelszakadásról beszélünk.

Ehhez kinyitják a világítóberendezés kapcsolóját; kikapcsolt állapotban ellenőrzik a "fázis" jelenlétét az érintkezőkön. Ennek hiányában a töréspont a doboz és a kapcsoló között van.

Ha van "fázis", annak jelenlétét a lámpatesten is ellenőrizzük (ebben az esetben a kapcsoló be van kapcsolva). Ha az összes magon nincs „fázis”, a sérülés helyét a lámpa és a doboz között kell keresni.

Van egy lehetőség, amikor a világítás ki van kapcsolva, és nincs "fázis" a kapcsolón, a jelző mutatja a jelenlétét a lámpatesten. Ez az elrendezés azt jelenti, hogy a semleges és a fázisvezetékek helyet cseréltek.

A probléma megoldásához meg kell követni a "fázis" vezeték áthaladását a lefektetett kábel teljes hossza mentén, a doboztól a lámpáig és tovább a kapcsolóig. Meg kell találni azt a pontot, ahol a huzalokat megváltoztatták, húzza ki őket, és készítsen új rögzítőelemeket, helyesen pozícionálva a vezetékeket.

Ha egy rejtett vezetékes szkennert használnak egy nyitott áramkör keresésére, akkor a kár észlelésének minden művelete néhány percet vesz igénybe:

Képgaléria

Fotó

Kényelmes mobil eszköz

Program kiválasztása kiküldetés keresésére

Hangjelző és kijelző

Rejtett vezetékek javítása

Hibák keresésekor kapcsolja ki a kábel tápellátását, amely bármilyen forrásból elvégezhető. Bizonyos esetekben szükség lehet a vezeték szigetelésének átlyukasztására az ellenállási szint csökkentése érdekében.

A vezetékezés megtalálása multiméterrel

Ez a módszer alkalmas rádióamatőrök számára. Az itt történő kereséshez nincs szükség speciális tesztelőkre, de rendelkeznie kell egyszerű kínai multiméterrel és terepi tranzisztorral. A Polevik a következő márkák egyike lehet: KP103A, KP303 vagy 2SK241.

Kapcsolja be a multimétert az ellenállás méréséhez (200 kΩ), és csatlakoztassa a szondáit a tranzisztor bal és középső kapcsaihoz (lefolyó + forrás).

A megfelelő terminált használják antennaként. A készülék működési elve az, hogy amikor egy mező hatású tranzisztor belép egy elektromágneses mezőbe, annak belső ellenállása megváltozik. A multiméter pedig csak rögzíti.

Ahol az ellenállás változása a legnagyobb, ott van a vezeték középpontja.

Ha további antennát (egy darab rézhuzalt) csatlakoztat a harmadik terminálhoz, akkor a készülék érzékenysége drámaian megnő.

Videó a multiméteres vezetékek megtalálásának témájáról:

Keressen elektromos vezetékeket megelőző célokra

Általában a villanyszerelők vagy a lakók akkor kezdik keresni a lakáson átfutó kábeleket, ha fényzavarok vannak.

Közben más helyzetekben is érdemes gondoskodni róla:

• A lakás tervezett átalakítása előtt. Bármilyen manipuláció esetén, amely még a nem tartószerkezeteket is érinti (például a partíció elemzésekor vagy egy ajtónyílás mozgatásakor), fontos figyelembe venni az elektromos kommunikáció helyét.
• Mielőtt telepítené a gyertyatartót, akasszon fel képet vagy más falikelléket. Az ilyen munka elvégzéséhez fontos tudni, hogy hol van a kábel, hogy lyukak fúrásakor vagy szögekbe ütésekor ne ütközzön bele.
• Lakásvásárláskor. A lakás megvásárlása után azonnal ajánlatos tervet készíteni a falak és a mennyezet mentén elhelyezkedő elektromos hálózatokról. Az ábrán szintén érdemes megjegyezni az aljzatok, kapcsolók, elosztódobozok helyét. Az ilyen jelölések segítenek a lakás nagyobb / kozmetikai javításaiban, valamint a bútorok elrendezésében.

Elektromos útvonal kereséséhez házi készítésű vagy professzionális eszközöket használhat, amelyeket a fentiekben leírtak.

A fázis- és semleges vezetékek törésének megszüntetése

Miután megtudta a kábelszakadás pontos helyét és meghatározta annak sajátosságát (a "fázis" károsodása, "nulla"), elkezdheti javítani.

A sérült fázishuzal kiküszöböléséhez kövesse az alábbi lépéseket:

• Először le kell választania a fázishuzalt.
• Kalapács vagy más eszköz segítségével távolítsa el a vakolatot vagy más felületet a fal felületéről. Körülbelül 10-15 cm-rel meg kell szabadítani a pálya mentén lévő szakaszt, rögzítve a feltételezett kár közepétől jobbra és balra eső területet.
• A sérült magot el kell választani a hálózattól, ügyelve arra, hogy ne érintse meg a többi kábel szigetelését.
• Jobb forrasztással csatlakoztatni a réz vezetékeket. Ehhez további darabot kell vennie egy hasonló termékből, amelyből javító jumper készül.
• Szintén tanácsos először egy PVC vagy hőre zsugorodó csövet tenni a sérült kábel magjára. Az áthidaló végei a megszakadt vezeték végeivel meg vannak csavarva, ezt követően forrasztják a csatlakozásokat.
• A megjavított helyre szorosan (több rétegben) szigetelőszalagot visznek fel, amely után a huzalra tett csövet óvatosan rá tolják. Ez biztosítja a rögzítők szorosságát.

Az alumínium huzalok kevésbé érzékenyek a forrasztásra, amelyhez speciális forrasztás és fluxus is szükséges. Ebben az esetben a legmegbízhatóbb csatlakozási mód a WAGO terminál lesz, míg a rögzítés helyét elektromos szalaggal kell becsomagolni, és további tömítőanyaggal kell bevonni.

A vezetékek elágazódoboz segítségével is csatlakoztathatók. Ehhez a szigetelést eltávolítják a törött huzalról, majd végeit különböző irányokba választják szét. Egy speciális koronával ellátott perforátor segítségével lyukat ütnek a falba, amelynek méretei egybeesnek az ágdoboz paramétereivel.

Az eszközt behelyezik a nyílásba, majd alabástrommal rögzítik. A vezetékeket a dobozba helyezzük, míg a sérült magokat színesen összekötjük és szigetelőszalaggal csomagoljuk. Végül az utángyártott vezetékekkel ellátott dobozt fedéllel zárják.

Ha a kábeleket speciális csövekbe helyezik, akkor a sérült magokat gondosan ki kell húzni, és egy húzóeszköz segítségével új vezetékekre kell cserélni.

Ha a semleges kábel megsérül a munka kezdetén, akkor azt a fázisvezető rögzítésével le kell választani a buszról. A folyamat többi része megegyezik a fent leírtakkal.

Bármilyen javítás után a barázdákat vakolattal borítják. Csak akkor lehet feszültséget adni a javított vezetékeknek, ha a bevonat teljesen megszáradt.

5. módszer. Speciális eszközök

Tehát eljutottunk az egyenes elektromos vezeték megtalálásának legkevésbé összetéveszthetetlen módjához, ha azt rejtett huzalozási módszerrel fektetik a falba. Az ilyen eszközöket tesztelőknek nevezzük .

és minden villanyszerelő alapvető eszköztárában szerepelnek. Valójában maga is vásárolhat ilyet – és minden félelem nélkül végezze el a kábelezés átdolgozását az eszköz által kiadott információk alapján.

Íme egy lista a legnépszerűbb modellekről, amelyek segítenek megtalálni a vezetéket a falban, és ugyanakkor könnyedén megtalálhatja őket az értékesítés során:

• MS-158M
  – a tesztelővel való munka nehézsége annak a ténynek köszönhető, hogy a fémdetektorhoz hasonlóan bármilyen fémtárgyra reagál;
• LA-1012
  – segít megtalálni a vezetékeket a falban, konkrét információkat nyújt a váltakozó áram jellegéről is;
• A VP-440
  egy nagyon "képes" modell, amely életmentővé válik abban az esetben, ha nemcsak a falba fektetett egyenes elektromos vezetéket kell megtalálni, hanem azt is meg kell határoznia, hogy az áramkör hol szakadt meg;
• A GVD-504A
  egy népszerű eszköz, amely minden szükséges információt továbbít a váltakozó elektromos tér természetéről is.
• E121 "harkály"
  – egy nyitott áramkör azonosítására szolgál, legfeljebb 70 milliméter mély kábeleket érzékel.

A kábelezés észlelésének folyamata a falban – a videóban.

Nyitott áramhálózatok lefektetése

A rejtett huzalok törött vezetékével járó javítási munkák általában komplex építési és javítási munkákat igényelnek: a burkolat szétszerelését, a falak üldözését, majd a falrész lezárását és dekoratív anyagokkal történő bevonását.

A rejtett huzaltörés kiküszöbölése gyakran megköveteli a burkolat szétszerelését, ezért tanácsos az ilyen munkát ötvözni a helyiség nagyjavításával

Mivel az ilyen manipulációk azonnali végrehajtása nem mindig érhető el, egyes esetekben ajánlható egy új huzal fektetése a fal felszíne mentén, egy speciális dobozba vagy csőbe borítással.

Az általunk ajánlott cikk elolvasásával megismerheti a nyitott áramhálózat lefektetésének szabályait és technológiáját.

Mi a teendő, ha rövidzárlat van: sürgősségi intézkedések

Áramszünet esetén a házban ellenőrizze, hogy baleset történt-e a házban. A füst és az olvasztott műanyag fanyar illata elmondja a problémákról.
Szükséges kikapcsolni a gépeket, kicsavarni az elektromos panel dugaszait, és leválasztani az elektromos készülékeket az aljzatokról. A nyílt tüzet jobb, ha takaróval vagy vastag ruhával letakarja.

Ha poros (autó) vagy szén-dioxidos tűzoltó készüléket tárol, mindenképpen használja az oltásra. Ne öntsön vizet a tűz helyére!

A súlyos kábelezési hibák okai változatosak, de a legtöbb esetben ismertek. A rövidzárlat bekövetkezése helytelen működéshez és a PES-szabályok 2.1.21. Pontjának megsértéséhez kapcsolódik az elektromos vezetékek telepítése során.